A korrupció bástyái épülnek a Budai Várban

Például a Budai Várban évek óta zajló és érthetetlen revíziós építkezések színfala mögött olyan 1944. március 19-e előtti állapotokat állítanak vissza – nem mellesleg, ezek egy része nem is létezvén –, amelyek semmi másra, mindössze százmilliárdok értelmetlen és szó szerinti bebetonozására alkalmas.

V. Naszályi Mártát, a kerület polgármesterét a helyi nehéz sorsú emberek számára készülő karácsonyi karitatív főzés közben értük utol, hogy arról kérdezzük – a százmilliárdokból mennyi jut a kerület fejlesztésére?

A polgármester természetesen felhívta a figyelmet a kérdés álnaív csengésére, mivel gyakorlatilag közismert tény, hogy mindazt, amit a Budai Várban öt éve még nemzeti Hausmann tervként, ma már nemzeti Hausmann programként definiálnak, semmi másról nem szól, mint a jelen kormány köz elől történő közpénzmentéséről. A pontos számokat maga sem tudja követni, de az tény, hogy több százmilliárdnál tart jelenleg a projekt. 

–Tudomásom szerint csak a Szentháromság téri pénzügyminisztérium épületére van 55 milliárd, a Dísz tér 1-2 helyén visszaépülő volt külügyminisztériumra 50 milliárd, állítólag további 73 milliárd jut a Honvéd Főparancsnokságra és a József főherceg palotára, a Lovarda megépült 6-7 milliárdból, ehhez tervezik a méltó kivitelezésű istállót, megépült a főőrség épülete és a Stöckl-lépcső. A Karmelita kolostort és a miniszterelnöki rezidenciát már nem is említem, ráadásul ingyen megszerezték a várfal alatti területeket, itt épül egy mélygarázs, egy másik a Várbazár alatt és most terveznek egy harmadikat a Fehérvári rondella alá. Mindebből nekünk annyi jut, hogy az iparűzési adó felét elvették, a parkolásért senkinek sem kell fizetnie, de még az építkezésekhez tartozó felvonulási területekért sem – sorolta portálunknak a beruházás hirtelen összeszámolható költségeit a kerület polgármestere. 

Felháborító tényként említette, hogy mindez a kerületük életére hosszú távra kihathat. Egy-egy ilyen nagyságrendű beruházás akkor elfogadható, ha valamilyen társadalmi problémára reagálnak – ezek az építkezéseknek azonban semmilyen lokális innovációjuk nincs, ráadásul még a Várkapitányságnál sem tudják, hogy ezeknek az épületeknek pontosan mi is lesz a funkciója, „a döntés nem arról szólt, hogy valamilyen céllal épülnek ezek az épületek, hanem arról, hogy az 1944-es állapotokhoz mérten épüljenek vissza. Hogy minek, arról senkinek sincs fogalma – hogy én nem tudom, az egy dolog, de hogy ők sem tudják, az több mint abszurd, ráadásul időközben eltelt 76 év és a mai Várnegyed nem igényli a lótartást, amit ráadásul az egész kerületben tiltott az önkormányzati előírás, de ez sem okozott gondot, simán átírták a vonatkozó jogszabályokat, hogy megépíthessék az istállót.

V. Naszályi Márta szerint ilyen motivációval elkölteni a közpénz százmilliárdokat több, mint felelőtlenség. A másik arcátlan kísérőjelenségük a várbeli beruházásoknak, hogy szemérmetlenül túlárazottak. Számolatlanul ömlik a pénz, holott a kivitelezést gazdaságosabban is megvalósíthatnák, ha kizárólag az optimális közpénzkezelés lenne a cél. A harmadik fennálló anomália a műemlékvédelmi kérdés, miszerint lehet-e vasbetonból visszaépíteni egy olyan épületegyüttest, ami egy teljesen más korból származik, s így az egész nem több mint öncélú formalizmus – és korrupció, tehetjük hozzá. 

Hogy mindebből mit profitálhatna legalább minimálisan a kerület, az önkormányzat, ellátnak-e közfunkciót az épületek, bejárhatóak-e, a látogatói jegybevételből juthatna-e az önkormányzatnak, van-e bármilyen jellegű beleszólásuk mindebbe, a polgármester egyértelműen és röviden válaszolt – semmi: „ezek kiemelt kormányberuházások, ami azt jelenti, hogy semmilyen meglévő szabályzatot nem kell figyelembe venni, de ami ennél is aggasztóbb, számon kérni sem lehet. A tervek titkosak, kikérni nem lehet, az önkormányzatot semmiről sem tájékoztatják, de ami még pitiáner arcátlanság, hogy a közterület használatáért sem kell fizetniük, ami jelentős bevételkiesés.” 

Arra a kérdésre, hogy – megközelítően – mekkora anyagi veszteséget jelent mindez a kormányzati elvonásokkal együtt, V. Naszályi Márta becslése szerint az iparűzési adó elvonása 800 millió körüli, a parkolási díjak elmaradása közel 1 milliárd, a gépjárműadó 190 millió, a kiemelt kormányzati építkezések miatt elmaradó közterület-használati díjak elmaradása után több tízmilliótól esik el az önkormányzat, a teraszhasználati díjak felfüggesztése további 70 millió körüli összeget jelenthet. Mindez durván bő kétmilliárd mínusz – a 4,6 milliárdból megépített Lovardához tervezett istállóra körülbelül hasonló összeg jut a kiemelt nemzeti beruházás programsorozatából.

Azzal a felvetéssel, hogy mindezek ellenére sem jelenthetjük ki, hogy a Hausmann program maga lenne a színtiszta korrupció, V. Naszályi Márta természetesen egyetértett, bár hozzátette: amíg ez a kormány marad hatalmon, ebbe a projektbe számolatlanul ömlik a pénz továbbra is.