A magyar külpolitika ma már belpolitika

A korábbi külügyminiszter szerint Orbán Viktor és Szijjártó Péter „Ukrajna az ellenségünk” típusú mondatai mind diplomáciailag, mind politikailag, nemkülönben erkölcsileg is súlyosan ártanak Magyarország nemzetközi pozícióinak, hosszabb távon pedig rontják az ország külpolitikai mozgásterét, gazdasági esélyeit és a határon túli magyarok helyzetét is. Tapasztalt diplomataként már az elején leszögezte, az ilyen kijelentések minden szempontból „szerencsétlenek”, mert Ukrajna honvédő háborút folytató ország, amely négy éve védekezik „egy nemzetközi jogot súlyosan megsértő agresszorral szemben”, amiért „csak elismerést érdemelne”. Párhuzamot vont 1956-tal: a magyarok akkor három hétig tudtak harcolni, Ukrajna négy éve tartja magát, ezért a világ demokráciái „kivétel nélkül rokonszenvvel figyelik ezt a háborút, és amilyen módon lehet, anyagilag és fegyverrel egyaránt támogatják az ukránokat. Ebből következően, az a budapesti narratíva, amely Ukrajnát ellenségnek nevezi, élesen szembemegy a nyugati demokratikus főárammal, és nagyon károsnak minősíti.”   

Jeszenszky külön kiemelte, Ukrajna nekünk nem ellenségünk, a '90-es években kiváló viszonyunk volt, amit egy államközi szerződés alapozott meg. Azt annak idején külügyminiszterként még ő terjesztette az Országgyűlés elé és amely a magyar kisebbség messzemenő politikai és oktatási jogait biztosította.​ A bolt külügyminiszter elismerte, hogy 2017-ben „valóban helytelen lépés történt Ukrajna részéről”, amikor a magyar iskolákban 10 éves kor fölött ukrán nyelvűvé akarták tenni az oktatást, de ezt a szabályt azóta módosították, 2023 decemberében Ukrajna változtatott rajta, és azóta számos fórumon jelezték, hogy készek Magyarországgal tárgyalni a magyar kisebbség jogairól. „Erről a magyar kormány mélyen hallgat – tette hozzá. – Ha a kormány jogosnak tartana további lépéseket is a sajnos fogyatkozó magyar kisebbség jogainak biztosítására, erről Ukrajna egy jobb viszonyt ápoló kormánnyal biztosan hajlandó volna tárgyalni. Budapest az ukrán fél nyitottságát nem használja ki, hanem hangulatkeltést folytat, amit joggal vehetnek rossz néven ukrán részről. Ennek meg lehet a böjtje.​„A jövőre nézve azt is fontosnak nevezte, hogy ha Ukrajnának sikerül megmentenie függetlenségét, „egy nagy arányú újjáépítés indul meg, amit a világ támogatni fog, és amely jó üzlet is lesz a csatlakozó országoknak”. Magyarországnak szerinte elemi érdeke lenne, hogy ebben szomszédos országként részt vegyen, de az ellenségképzés és a viszony elmérgesítése ezt veszélyezteti.

Egy másik dimenzióra is rámutatott: ha Ukrajna egyszer az EU-tagja lesz, előbb-utóbb megszűnik a határellenőrzés, és nemcsak a gazdasági, hanem a személyes kapcsolatok is szabadabbá válnak. Ez a Kárpátalján maradó magyaroknak, illetve a hozzánk menekült, majd egyszer hazatérni vágyó ukrajnai férfiaknak egyaránt létérdekük.

Megkérdeztük a véleményét a jelenlegi magyar külügyminiszternek a diplomáciában szokatlan „faragatlan” stílusáról is. „Sajnálattal látom, hogy az utódom a diplomáciában ennyire szokatlan hangon beszél” – mondta és emlékeztetett, az Antall-kormány idején, a rendszerváltás után az volt a cél, hogy minél több barátot szerezzenek Magyarországnak. Ezzel szemben ma úgy látja, Szijjártó külügyminiszter stílusa csak arra alkalmas, hogy ellenségei legyenek, vagy legalábbis ne a barátaink táborát szélesítse, olyan országokat idegenítsen el tőlünk, amelyekkel semmi okunk sem lenne bármiféle ellentétre. „Néhány külügyminiszter kollégáját Szijjártó nyilvánosan idiótának nevezte, ez nem az a nyelv, amely az európai diplomáciában elfogadott”. 

Jeszenszky Géza nem tartja véletlennek az Ukrajnával szembeni támadásokat, szerinte is nyilvánvalóan belpolitikai motivációk állnak mögötte. Úgy fogalmazott: „Magyarország külpolitikája, ha ezt egyáltalán külpolitikának nevezhetjük, ma már belpolitika, a választók megnyerése a cél és ebben van szerepe az ellenséggyártásnak”. A választási kampány egyik fő elemének látja a nemzet riogatását egy küszöbön álló háború rémével, amelytől csak a jelenlegi miniszterelnök képes megmenteni az országot.

Annak milyen diplomáciai következményei lehetnek, hogy „vannak ellenségeink, Ukrajna és Brüsszel, és az ellenségekkel szembe kell szállni” – hirdeti a kormányzat? A volt külügyminiszter ebben kettős veszélyt lát. Magyarország egyre inkább elszigetelődik a demokratikus szövetségi rendszerben; ugyanakkor azzal, ahogyan a kormány befelé az ellenségképzéssel próbál szavazatokat szerezni, annak a hosszú távú nemzeti érdekek sérülése lehet az ára. „Már régóta azt látom, hogy Magyarország elszigetelte magát, és az elszigeteltség soha nem szül semmi jót”. Ellenpéldaként az 1990-es rendszerváltás kormányának külpolitikai alapelvére utalt: „Magyarországnak barátokra van szüksége. Az Európai Unió a barátunk, nem az ellenségünk, a hozzánk hasonló kis államoknak nem ellenségeket kellene keresnie. Szerencsére a demokráciák világa ugyanúgy, ahogy előbb '56-ban, majd később '89–'90-ben, úgy most is barátunk lenne, ha mi nem sértegetnénk, és nem akadályoznánk a közös politikát.” Ehhez hozzátette: „Magyarország mostani külpolitikai nyelvezete nemcsak időleges kampányfogás, hanem egy olyan irány, amely Magyarországot eltávolítja természetes szövetségeseitől, és csökkenti az ország érdekérvényesítő képességét az EU-ban és a NATO-ban egyaránt”.​

Lát kiutat ebből a csapdából? – kérdeztük. Szerinte visszatérni mindig lehet, s a Bibliára utalt: „a tékozló fiút örömmel visszafogadják, a megtért bűnöst a paradicsomba várta Jézus Krisztus a keresztfán”. Úgy látja azonban, hogy a jelenlegi kormány „annyira elkötelezte magát egy rossz irányvonal mellett, hogy ezen csak egy másik kormány tud majd változtatni, ha szakít a mostani, ellenségkereső külpolitikán. Nemcsak stílusban, hanem irányában is, és visszatér azokhoz a diplomáciai hagyományokhoz, amelyekre Magyarország nemzetközi tekintélye épülhetne” – vélte Jeszenszky Géza.