A magyarok közönyösen nézik, hogy honfitársaik az utcára kerülnek
Senkit nem hagyunk az út szélén – ezt üzente Orbán Viktor évekkel ezelőtt nagy ováció közepette a devizahiteleseknek. Többen már akkor is hitetlenkedve fogadták a miniszterelnöki bejelentést, és azzal viccelődtek, hogy tényleg nem hagynak senkit az út szélén, hanem mindenkit belelöknek a szakadékba. Nos, a vicc részben valóra vált: ma egy átlagos napon 15 ember kerül az utcára, és még ebben az évben ezrekre vár kilakoltatás.
Tudjuk, hogy semmi sem fekete, vagy fehér. A rengeteg, önhibáján kívül bajba került ember mellett olyanok is vannak, akik maguknak köszönhetik, hogy bajba kerültek. Felelőtlenek voltak, hanyagok, vagy éppen hiszékenyek. És azt is tudjuk, hogy egy ország csak a jogszabályok alapján működhet. Ahol nincs mindenkire egyformán vonatkozó törvény, vagy van, de nem érvényesítik, abban az országban káosz uralkodik és előbb, vagy utóbb megy a levesbe.
Mégis: megdöbbentő a társadalom közönye, amellyel tudomásul vesszük, hogy embertársaink egy részének, akik idáig laktak valahol, a jövőben nem lesz fedél a fejük fölött. Gyerekek, mozgásukban korlátozottak, idősek, betegek. Néhányan bizonyára tudnak majd újat kezdeni a maguk mögött hagyott élet helyett, másoknak nem lesz ilyen szerencséjük.
Megdöbbentő a közöny és egykedvűség, ahogyan elmegyünk a mások baja mellett. Pedig, amúgy nem lennénk szívtelenek: ha beteg kisgyereket látunk a tévében, utcára kitett kutyát, cicát, sokan – nagyon helyesen - azonnal megmozdulnak. Ám most, amikor megint ezrek élete vész el a semmibe, néhány kivételtől eltekintve nem mozdul senki. Vessenek a mókusok elé, de nekem egy idézet jut az eszembe arról, ami körülöttünk zajlik. Röhrig Gézától, a Saul fia főszereplőjétől való az alábbi néhány sor: „Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel."
Ezt ismerte fel a cinikus kormány, erre épít. Hogy velünk mindent meg lehet tenni. Az eszközei megvannak hozzá, gátlásai nincsenek. Elvették a magánnyugdíj-pénztárakban őrzött háromezer milliárdunkat, ha akarják, holnap fizetőssé teszik az utcán sétálást. És bár nyilván lesznek, akik morognak majd emiatt, de a legtöbben ezt is csak halkan teszik, nehogy akadályozzák a kilakoltatást végzők felelősségteljes munkáját.
