A nyilvánosságra került jelentés után nem tudni, milyen lefutású volt valójában nálunk a járvány

Ujhelyi István minapi Facebook-bejegyzése robbantotta ki a napokban a botrányt: az európai parlamenti képviselő a hatóságoktól kierőltetett bizonyítékokkal alátámasztva állapította meg, hogy botrányos volt az adatkezelés a Covid-járvány alatt. Az EP közegészségügyi bizottságának magyar tagja a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vizsgálati jelentésére alapozta az állításait. A jelentést azután kapta kézhez, hogy hivatalos eljárást kezdeményezett az illetékes kormányzati intézményekkel szemben, miután a sokadik közérdekű igénylése után sem kapott információkat a Covid-adatok kezeléséről. A NAIH többoldalas jelentésében – az érintett intézményekkel folytatott egyeztetés alapján – megállapította, hogy a járványügyi szakrendszer nem volt érdemben felkészítve a járvány okozta jelentős adatmennyiség-növekedés kezelésére és hiába irányítottak át munkatársakat, „már az első hullám idején kiderült, hogy a korábbi adatfeldolgozást végezve, a Nemzeti Népegészségügyi Központ nem tudja az elvárásoknak megfelelő napi adatszolgáltatást biztosítani”. Az NNK maga is elismerte, hogy 2020 szeptemberétől informatikai problémák keletkeztek és komoly „nehézséget jelentett, hogy ugyanazoknak a munkatársaknak kellett kontaktkutatást végezni, kötelezéseket kibocsátani, akiknek validálni kellett volna az adatokat”. A pandémia elején az NNK-ban csak kilenc speciális szaktudással rendelkező szakember volt, aki a fertőzőbeteg-jelentő rendszert kezelni tudta, és nem volt idő újabb munkatársak felvételére vagy betanítására. Ezen túl, érdemben növelte a téves adatbevitelből, elírásokból fakadó hibákat, hogy a Covid-betegek adatainak rögzítését az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak kellett manuálisan elvégezni. A jelentés szerint ráadásul „magas hibaszázalékkal került a rendszerbe a Covid-fertőzöttség, mint halálozási ok; a hibás adatok száma a harminc százalékot is meghaladta”. Sőt, az NNK rendelkezett ugyan az egyének oltási adataival, de sem a kórházi ápoltakról, sem a gépi lélegeztetésre szoruló Covid-betegekről nem gyűjtött adatot, utóbbi viszont hiába volt meg az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT), azokat összeegyeztetni nem lehetett, így – mint írják – „megbízható adat, egyénre lebontott, lekérdezhető formában” egyszerűen nem állt rendelkezésre. Ujhelyi arról is tájékoztatást adott, hogy az NNK azóta elvégezte az adatok validálását, azaz, immár rendelkezésre áll ez az adatsor, s Müller Cecília el is küldte a teljes, mintegy ezer oldalas dokumentumot. Az EP-képviselő és teamje most vizsgálja az adathalmazt. Ujhelyi a fentiek alapján is megállapította, hogy a kormányzat teljes káoszban volt a Covid-járvány idején, s jogos a kérdés: milyen biztonsággal tudtak helyes döntéseket hozni, ha ezek szerint nem feltétlenül voltak minden szükséges és hiteles adat birtokában? 

A kormány érdemben nem volt képes reagálni a jelentésre, ehelyett a Fideszt küldte csatasorba, ami – egy teljesen más területre próbálva evezni – nekiment Ujhelyinek. AZ MTI-n keresztül a következőt üzente a kormányzó párt az ellenzéki politikusnak: „ahelyett, hogy álhírek gyártásával a rá irányult figyelem elterelésén erőlködik, inkább arról tájékoztassa a magyar embereket, hogy mit tud a brüsszeli korrupciós botrányról vagy akár a dollárbaloldal külföldi finanszírozásáról”.

Úgy gondoltuk, inkább megkérünk egy, az egészségügyben jártas szakembert arra, hogy mondja el, szerinte miről árulkodnak az Ujhelyi nyomására a NAIH által feltárt adatkezelési hiányosságok. 

„Azok az információk, amelyek most nyilvánosságot kaptak, visszaigazolják azokat a sejtéseket és vélekedéseket, amelyek már a járványnak a korábbi és nagyon intenzív szakaszaiban is valószínűsíthetőek voltak” – szögezte le a Hírklikknek Kökény Mihály. A korábbi egészségügyi miniszter szerint feketén-fehéren kiderült: az NNK és általában a járványügyi szervek, az akkor még Emberi Erőforrás Minisztériumhoz tartozó államtitkárság, a létrehozott operatív törzs nem voltak megfelelően felkészülve arra, hogy hiteles, pontos információkat adjanak a lakosságnak a járvány méretéről. Emlékeztetett rá, nem túl sok adatot hoztak nyilvánosságra – dacára annak, hogy naponta közölték az elhunytak és a fertőzöttek számát –, de a NAIH jelentéséből most ki is derült, hogy a járványügyi közegészségügyi szervek nem voltak felkészülve az általuk is igényelt adatmennyiség növekedésének kezelésére, hogy hibás volt az adatfeldolgozás, továbbá világossá vált, hogy igen nagy százalékban pontatlan információk álltak csak rendelkezésre. „Gyakorlatilag nem lehetett tudni, hogy ezek az adatok valójában a járvány elmúlt három évét megfelelően mutatták-e be” – szögezte le.

Mit lehet a járványkezelés milyenségéről levonni mindebből? – kérdeztük. Nyilvánvalóan, ha egyáltalán meg lehet állapítani valamit, az az, hogy informatikai, adatkezelési szempontból komoly hiányosságok voltak. Ugyan Müller Cecília immár Ujhelyi rendelkezésére bocsátotta az elhunytak oltottsági viszonyait időrendben tartalmazó adatsorokat is, ám teljesen feldolgozatlan állapotban, így azután egyelőre messzemenő következtetéseket nagyon nehéz levonni a járványkezelés egészéről, ahhoz sokkal több információ, adat kellene – húzta alá Kökény. Például az egy dolog, hogy az oltatlanok közül került ki a több súlyosabb, lélegeztetésre szoruló beteg, s az áldozatok többsége is, de sokkal több, pontosabb adat kellett volna ahhoz, hogy lássuk, milyen egyéb tényezők, kockázatok játszottak ebben szerepet. Csak így lehetne tisztességgel megvonni a Covid-járvány hazai mérlegét, beleértve azt, hogy valójában hányan hunytak el ténylegesen a Covid következtében. Mint a korábbi miniszter egy példán levezette: a jelek szerint előfordult, hogy a Covid miatt elhunytak listájára öngyilkos is rákerült, akiről azonban csak utóbb derült ki, hogy covidos volt, ám nem a fertőzés szövődményébe halt bele. Ez szélsőséges eset, de ha előfordult ez, akkor más is megtörténhetett, persze borzasztó nehéz visszakövetni – mutatott rá. 

„Rengeteg a kérdőjel, a kétség, s egyre több fogalmazódik meg az emberben, ám hiányoznak a fontos információk, kezdve azzal, hogy milyen volt a betegek területi megoszlása, egészen addig, hogy milyen módon és miért így és csak ilyen mértékig osztottak meg információkat a lakossággal” – vonta le a következtetés. 

„Az ügy tanulsága az is, hogy visszaigazolja: ha az adatkezelés és -közlés esetében ilyen hiányosságokat tárt fel egy ezzel foglalkozó hatóság, akkor kétségeink vannak, milyen információik lehetnek a többi fertőző betegséggel kapcsolatban” – mondta ezt annak ellenére, hogy a NAIH állítása szerint 2023-tól már megbízhatóbb rendszert vezetnek be a Covid-adatok nyilvánítására. „Ez az egész ügy azt mutatja, hogy a korábban megbízhatónak gondolt közegészség- és járványügyi rendszer is összeomlott, miután átgondolatlan, iszonyú nagy hiba volt és hatalmas károkat okozott az egészségügyi, a népegészségügyi és a tisztiorvosi szolgálat szétverése” – ez egy további szomorú tanulsága a mostani ügynek a szakember szerint.

Kökény Mihály azonban – mint egyébként Ujhelyi István is – nem győzte hangsúlyozni, hogy az orvosok és ápolók ilyen helytállása nélkül még több áldozatot követelt volna a járvány.