A pedagógusok már nem tudnak hova hátrálni

– Egy hét alatt legalább több mint 300 pedagógus jelezte polgári engedetlenségével a kormánynak, hogy nem ért egyet a sztrájkjogot gátló rendelettel. Miként értékelik az elmúlt héten kialakult és valószínűleg folytatódó spontán „gördülő sztrájkot”?

– Egészen fantasztikus dolgok történtek, egyedülálló tiltakozási hullám söpört végig a múlt héten az iskolákon. Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy a „szentlászlósok” akciója után ilyen sokan állnak bele a polgári engedetlenségbe és a számuk egyre csak növekszik. Már nem is lehet pontosan nyomon követni, hogy melyik napon hányan és hol állnak le – akár rövid időre is –, jelezve a tiltakozásukat, főleg a sztrájkjog gyakorlásának megakadályozása miatt.

– Előre látható volt mindez?

– Ez a polgári engedetlenségi akciósorozat a PDSZ számára is meglepetés volt. Felemelő, megható, példa nélküli. Véleményem szerint az emberek egyszerűen átgondolták, hogy már nincs mit veszteniük, legfeljebb csak a láncaikat. Mindez rávilágít arra is, hogy egy olyan végjáték zajlik körülöttünk az oktatásban, ahonnan nincs már hova hátrálni sem az anyagiakat, sem a munkaterhet illetően. Ehhez csatlakozik egy új elem is, a kötelező oltás előírásáról szóló rendelet visszavonása, ami most rúgja be az ajtót, bár egyelőre eredménytelenül jelezzük a kormánynak. Most járnak le ugyanis azok az orvosi igazolások, amiket a kollégák három-négy százaléka határozott időre kapott, miután különböző okokból nem oltatták be magukat és ezért orvosi igazolást kaptak vagy Kásler minisztertől határozott idejű mentesítést. Ezután „kivonják őket a forgalomból” és az ő óráikat is el kell látni. Már jelzik az érintett kollégák, hogy kapják a felhívásokat a tankerületi központoktól vagy az igazgatóktól, hogy hányadikától mehetnek fizetés nélküli szabadságra. Őket is helyettesíteni kell, de kinek...?

– Kaptak-e bármilyen, akár hozzávetőleges adatot arról, hogy pontosan hányan és hány helyszínen álltak bele ebbe a feltehetően példa nélküli spontán tiltakozásba a múlt héten?

– Ez igazából polgári engedetlenségként értékelhető, ami bár jogilag, leírva nem, de a való életben nagyon is létezik. S ezzel élhet minden állampolgár akkor, amikor úgy érzi, hogy kimerült minden jogi lehetőség az érdekei, a tiltakozása jogosnak vélt érvényesítésére. Ez a lehetőség a mostani helyzetben egyértelműen életszerű. A kormányrendelettel ugyanis megtiltották azt a lehetőséget, hogy észrevehető, a rendeltetését betöltő sztrájk megtartásával élhessenek a pedagógusok. Az adatokról egyelőre nincsenek egzakt számaink, hiszen olyan váratlan és kiterjedt lett a tiltakozási hullám, hogy még korai a végleges adatok meghatározása. Annyi biztos, hogy több mint 300 pedagógus élt a polgári engedetlenség lehetőségével, de ez a létszám feltehetően magasabb, mivel folyamatosan érkeznek az újabb adatok. Jelen ismeretünk szerint az intézmények száma is húsz feletti lehet, amiben még nincsenek benne az „egy fős” ellenálló iskolák.

– Kaptak-e bármilyen visszajelzést, hogy mindez a héten is folytatódik?

– Sok helyről. Azért nem lehet erre pontosan válaszolni, mert nem mi koordináljuk ezt az egészet.

– Pedig éppen arra akartam rávenni, hogy ismerje be: titkos aknamunkájuk eredménye ez a váratlan tiltakozási hullám.

– Ezt állítja a Klebelsberg Központ vezetője, Hajnal Gabriella, hogy egészen biztosan mi állunk mögötte vagy különböző ellenzéki pártok.

– Vagy önök és a pártok együtt…

– Pontosan ez a vád. Én értem a Hajnal Gabit, de ez badarság. Bárki megnézi például a PDSZ oldalán a megosztásokat, sok esetben jóval későbbiek, mint ahogy az adott intézmény kirakta, hogy csatlakozik a tiltakozáshoz. Ez azt jelzi, hogy több esetben mi is csak később értesültünk a helyzetről, amint több pedagógus csoportnál szintén ez a tapasztalat. Bármennyire is fáj tudomásul venni, de nem mi szervezzük ezt az eseménysorozatot, hanem magától alakul. Inkább megfordítanám a szemléletmódot. Nagyon lenézi az a kollégákat, aki nem hisz abban, hogy egy pedagógus vagy a közössége egy ilyet meg tud szervezni magától.

– Javítson ki, ha tévednék, de mintha a hivatásuk is erről szólna többek között, a koordinációról, a szervezésről.

– Ezt mi perfekcionálisan űztük és valósítjuk meg a saját intézményeinkben. A miénk az a hivatás, aminek a feladata, dolga, hogy szervezni tudjon, hálózatosodni, összefogni tudjon és egyebek. Hiszen ezt igényli a napi gyakorlatunk is, amikor iskolai csoportokat kell tudni összeszervezni. Nem kell ehhez a PDSZ, de két dolog tény. Mi segítünk abban, ha valaki hozzánk fordul és sajtónyilvánosságot szeretne, akkor megtaláljuk a kapcsolatot nyilvánossá tenni, hogy mi zajlik, mert úgy gondoljuk, hogy a nyilvánosság véd. A másik pedig, hogy folyamatosan írjuk és ajánljuk: szóljanak, ha bárhol, bármilyen retorzió éri a kollégákat, mert a jogsegélyszolgálatunk rendelkezésre áll. S ebben már nem csak mi veszünk részt, hanem a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezetek is.

– Ön emlékszik-e a közelmúltból vagy az elmúlt 10-15 évből hasonló jellegű, spontán ellenállásra?

– Nemhogy az elmúlt 10-15 évben, de egész eddigi tevékenységem alatt, ami már hosszúnak tekinthető, nem találkoztam hasonlóval. Ez egészen fantasztikus.

– Mindennek mi a tanulsága az önök számára? A kormánnyal való tárgyalásokra érvként magukkal tudják-e vinni?

– A polgári engedetlenség tanulságos és az is kell, hogy legyen a kormány számára, amiből megértik, a sztrájkjog megakadályozása visszaüt és kontraproduktív. Egyrészt kiviszi a jogszabályi keretek közül a folyamatokat, ami veszélyes. Másrészt olyan jogbizonytalanságot teremt egy országban, ami nem civilizált, nem európai gyakorlat. A mindenkori kormánynak alapvető feladata, hogy erre ügyeljen. Számunkra pedig ennek az a tanulsága, hogy a két folyamat együtt egymást segíti és még nagyobb nemzetközi figyelem irányul ezekre a jogsértésekre, amik Magyarországon történnek. Nekünk pedig az a feladatunk – amit folytatunk is –, hogy kitapossuk a jogi utat az utánunk jövők számára, akik az Alkotmány adta sztrájkjogukkal élni akarnak. Időnként megkérdezik tőlünk, hogy egyáltalán mi értelmét látjuk ennek az egésznek, az újabb tárgyalásnak, az újabb bírósági eljárásnak? Erre az a válaszunk, hogy az összes hazai jogi lehetőséget ki kell használni az eredményes továbblépésre akár a nemzetközi bíróság irányába, amivel a magyar kormány rákényszeríthető a törvények betartására.