A pénz hatalma, a hatalom pénze az oktatásban
A vírustámadás alatt induló tanévben a korai beiskolázás erőltetése, az új Nemzeti alaptanterv mindenáron való bevezetése, a képesítési rendszer fellazítása elgondolkodtatja a szakembereket, szülőket, de azokat is, akik figyelemmel kísérik a magyar oktatást. Az okokat keresők között sokan a pedagógushiánnyal magyarázzák mindezt, de vannak olyanok is, akik egyenesen kormányzati nemtörődömséget, sőt hatalompolitikai szándékosságot látnak benne. Egy rögtönzött közvélemény-kutatáson viszont a legtöbbet azok nyernének, akik szerint minden a pénzről és a spórolásról szól. Azt, hogy melyik verzió áll közelebb az igazsághoz, Trencsényi Lászlótól, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnökétől kérdeztük.
– Pontosan nem lehet tudni – válaszolta az MPT elnöke – a kormányzati intézkedések lényege, hogy azok nem nyíltak és nem nyilvánosak. A kormány egymással összefüggésbe nem hozható intézkedéseket hoz, nincs már tárcaközi egyeztetés sem. Az látszik, hogy már nem működik a belső fékek és egyensúlyok rendszere sem, amit a kormányfő kitalál, azt igyekeznek a többiek teljesíteni. Nincs egyensúly, van viszont káosz, dilettantizmus és egyeduralom.
A pedagógushiány létező fenyegetés, évekkel ezelőtt kellett volna felkészülni rá. Például vissza kellett volna csalogatni a pályára azokat, akik korábban elhagyták azt. Ehelyett azonban csak porhintés folyt, az életpálya-modell bevezetése a túlzott bürokratizmusával inkább taszította, mint vonzotta a pedagógusokat. A béremelés vonzereje a pénz inflálódása miatt elfogyott. Visszavonták a megkezdett Bolognai rendszert is, ami Hoffmann Rózsa személyes bosszúja volt, mert nem akarta folytatni azt, amit Magyar Bálint oktatási miniszterként elkezdett.
Az alsó középosztály is kiszorult a felsőoktatásból, azok a vidéki gyerekek, akik pedagógusnak készültek volna, be sem kerülhettek a felvételi létszám folyamatos csökkentése miatt. A pedagógushiányban most a folyamatos pénzelvonás és az elmulasztott jó stratégia üt vissza. A mostani megoldások, a korai beiskolázás erőltetése, az új Nemzeti alaptanterv mindenáron való bevezetése, a képesítési rendszer fellazítása pedig a hátrányos helyzetű csoportokat sújtják.
– Hová vezet mindez?
– A társadalom kettészakadása fokozódni fog, de ez tudatos kettészakítás, a Fidesz kimondott stratégiája is. A Nemzeti Együttműködés Rendszere egy hazugság, igazából a Nemzeti Kettészakítás Rendszeréről beszélhetünk. A gazdasági stratégiában benne van az egyszer használatos szakmunkás ugyanúgy, mint az értelmiségtől való félelem. Pedig például a szakképzés lebutítása is a visszájára sül el, hiszen bizonyíték van arra, hogy az írni-olvasni alig tudó szakmunkásokat a multik oda sem engedik a modern, ráadásul angol használati utasítással ellátott gépekhez. Marad nekik az udvarsöprés, a takarítás.
– Miért jó mindez a hatalomnak?
– A kormányzatban a hatalom gőgje uralkodik. Nem félnek a népharagtól, mert a hatalom fogaskerekei nagyon is összekapcsolódnak. Ezt mutatják az SZFE vasárnapi tüntetéséről szóló, lekicsinylő, degradáló nyilatkozataik is. Persze, az is lehet, hogy félnek, de ezt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni.
A félelemnek lehet egyébként a pénzhiány is az oka. A nemzetgazdaságban a vazallusokat meg kell fizetni, ezért csak a szolgáltatásoktól, az egészségügyön és az oktatáson tudnak spórolni. Az, hogy a vírus miatt, nem akarják letesztelni a pedagógusokat. Ez szintén a pénzhiányra vezethető vissza. Tudok olyan pedagógusról, aki a saját pénzén megtette, mert nem akarta a gyerekeket és a kollégáit esetlegesen megfertőzni. De ezek a „maszek” tesztek is azt mutatják, ezen az áron az elitek csak újabb pénzhez jutnak. Az iskolák pedig magukra vannak hagyva, és erőn felül próbálják megoldani a helyzetet. Pontos írásos utasítások hiányában, a felelősség pedig a pedagógusokra és az intézményvezetőkre marad.
