A Rákosi-éra ÁVH-jára hajaznak Orbán új törvényének egyes kitételei

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a beígértnél némileg később, de benyújtotta „A nemzeti szuverenitás védelméről” című törvényjavaslatot, amely az ellenzék állítólagos külföldi pénzelése témájában hosszú hónapok óta folytatott propagandakampány kvázi lezárásaként vagy inkább kicsúcsosodásaként is felfogható. A benne foglaltak szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény lesz elfogadása után, ha egy párt „tiltott külföldi támogatást” vagy „e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt” fogad el. Emellett felállítanak egy új szervet, a Szuverenitásvédelmi Hivatalt.

A tervezet bevezetője déjà vu érzetet kelt, s egyben azt a „nyugtalanító” gondolatot az emberben, hogy mintha a Fidesz a saját tevékenységéről mintázta volna a törvényben elítélendő és az ellenzéknek tulajdonított cselekedeteket. Hogy mire gondolunk? Hát íme:

„Évek óta tetten érhető − és sok esetben a nyilvánosság számára is ismert − befolyásszerzési kísérletek történnek, melyek során külföldi szervezetek és személyek a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni hazánkban, szemben a magyar érdekekkel és szabályokkal” – áll a tervezetben. Ez felveti azt a kérdést, vajon nem a 2010 óta egyre erősödő kínai, orosz gazdasági befolyásszerzésről van itt szó?

Vagy itt a következő állítás: „...kiemelt nemzetbiztonsági kockázatot hordoz –, ha a politikai hatalom olyan személyek, szervezetek kezébe kerül, akik és amelyek függőségi viszonyban állnak bármely külföldi hatalommal, szervezettel vagy személlyel.” Hogy is van ez a Fidesz-fémjelezte magyar kormány tevékenységével például Erdélyben vagy a Vajdaságban? 

És végül a tervezet még egy megállapítása: „A demokratikus vita, az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok kapcsán támasztott átláthatóság követelményének érvényesülése, a külföldi beavatkozási kísérletek nyilvánosságra hozatala és az említettekhez hasonló beavatkozási kísérletek megakadályozása érdekében szükséges egy ezeket vizsgáló független szerv létrehozása, valamint a választással összefüggésben történő külföldi támogatás felhasználásának büntetőjogi szankcionálása is”. Egyetértve a célokkal, csendben azért megkérdeznénk: mi a helyzet az Orbán-érában igencsak elterjedt gyakorlattal, a külföldi befektetői projektek titkosításával Magyarországon? Vajon nem áll-e fenn, hogy azok egy része is a fentiekben megfogalmazottak hatálya alá esik?

Ezekkel a kérdésekkel Szentpéteri Nagy Richardhoz fordultunk, s egy „bónuszkérdésre” is választ kértünk tőle. Arra, vajon nem önleleplező-e a Fidesz részéről, hogy a törvénytervezetet azelőtt nyújtották be, hogy a lakosság visszaküldhette volna az úgynevezett nemzeti konzultációt, holott annak 11. kérdése éppen erről szól? (A konzultáció szájba rágott válasza pedig ez: „Szigorúbban, akár törvényi szigorítással is fel kell lépni a külföldi befolyásszerzés ellen”.)

„Egy normális világban, egy alkotmányos demokráciában ezek nagyon logikus, nagyszerű kérdések lennének, itt azonban nem ilyen berendezkedésről van szó, s a hatalom berkeiben ez ma senkit nem érdekel” – szögezte le az alkotmányjogász-politológus. 

A törvénytervezet körülményeit vázolva Szentpéteri emlékeztetett arra, hogy Márki-Zay Péterhez és Karácsony Gergelyhez érkeztek olyan pénzek, amelyek eredete vitatott lehet – egy normális világban ezt meg is lehetne vitatni, de a Fidesz mindenben kihasználható politikai lehetőséget lát. Először is megy az irdatlan kampány, a TV, a rádió csak ezt mondogatja, „holott bagoly mondja verébnek”. A hónapok óta napirenden tartott és kampánytémaként kezelt kérdésre most meg még rá is tett egy lapáttal az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvénnyel – mondta. Az rendben van, hogy ne lehessen külföldről pénzzel politikai befolyást szerezni Magyaraországon – szögezte le, hozzátéve: erre lehet szabályokat hozni, ami orosz mintára meg is történt. De most még büntetőjogi kategóriává is teszik, ami „nagy lépés” – hívta fel a figyelmet Szentpéteri.

A Fidesz persze nagyon ügyes abban, hogy ezeket a lepéseit olyan „érdekes” szavakkal, kifejezésekkel vezesse fel, mint amilyen most a szuverenitásvédelem, vagy korábban a migráns volt. Az utóbbi esetében senki nem tudta, hogy az mit takar, de a Fidesz annyira elterjesztette, hogy ma már mindenki használja. Ugyanígy senki sem tudja, hogy mi az a szuverenitás, annak tartalma ugyanis tágan értelmezett, ráadásul vitatott is. „Jómagam egész életemben ezzel foglalkoztam, de gondban lennék, ha el kellene mondanom, hogy pontosan micsoda” – fogalmazott az alkotmányjogász-politológus, megjegyezve: „a legkiválóbb államtudós, Takács Péter ráadásul azt írja, annyi minden rárakódott már a szóra, hogy az teljesen kiüresedett, nem is érdemes használni”. 

A szuverenitás tehát tudományosan is vitatott szó – összegezte, rámutatva: persze az is igaz, hogy a Fidesz nem is akarja elmagyarázni az értelmét, a tartalmát, egyszerűen csak beviszi a közhasználatba, mert egy misztikus kifejezés, az embereknek csak annyi rémlik a hallatán, hogy valami a függetlenséggel kapcsolatos dolog. A függetlenség pedig a legtöbb magyar fülének jól hangzik.

Szentpéterinek a „beavatkozási kísérleteket” vizsgáló „független szerv létrehozása” kapcsán nem más jutott eszébe, mint a Rákosi-kor Államvédelmi Hatósága. Mint mondta: „emlékszünk az ÁVH-ra – nos, most, az Orbán-érában pedig majd lesz a szuverenitásvédelmi, hatóság”. Abban is van a hasonlóság, hogy Orbánék is bevezetik a – megfogalmazásuk szerint – „a választással összefüggésben történő külföldi támogatás felhasználásának büntetőjogi szankcionálását”. Mint mondta, azt persze nem lehet tudni, hogy mit is fog valójában csinálni a hatóság. Nem azért, mert el kellene kapni ezt vagy azt, hanem azért, mert ha tényleg az lenne a célja, akkor a hatalom most is megtehetné azt. De nem az a cél – bár lehet, hogy azért kreálnak majd ilyen ügyeket, még ha nem is feltétlenül azok ellen, akik a leginkább megérdemelnék –, a cél inkább a hangulatkeltés a külföldi „beavatkozással” szemben, az, hogy ostromlott vár érzetet keltsék a lakosságban, amelyet majd a kormány megvéd minden külföldi beavatkozással szemben – fejtegette az alkotmányjogász-politológus.

Felidézte azt is, hogy a Fidesz természetesen nem is szorul külföldi segítségre, „adófizetői pénzeket költenek, az adófizetők tudta nélkül több tízezer milliárdnyi nagyságrendben lelopott pénzeket”. Mint hozzátette: emellé azért – falból, hogy úgy nézzenek ki, mint egy politikai párt – adományokat is gyűjtenek, s állampénzen folyik a kormánypropaganda, akár a százmilliárdokkal kitömött közmédiát, akár az úgynevezett nemzeti konzultációt nézzük.