A szakszervezetek a béremelés mellett a korszerű oktatásért is harcolnak

Gosztonyi Gábor egy sor konkrét ügyről várja a kormány állásfoglalását. A PSZ alelnöke szerint azt mindenképpen meg akarják tudni, hol tartanak az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások (hiszen a kormány erre hivatkozva odázta el eddig az oktatási dolgozók béremelését – a szerk.) Mivel a pedagógus-szakszervezetek legutóbbi nyílt levelükben arra kérték Orbán Viktort, hogy nevezzen ki egy kormánybiztost, akivel megkezdhető a szakmai párbeszéd, arra is kíváncsiak lesznek, hol tart ez ügyben a kormányzati gondolkodás. Mivel augusztus 30-án találkozott utoljára az államtitkár és a sztrájkbizottság, az iránt is érdeklődni fognak, hogy gondolta a kormány a pedagógusokat megfélemlítő, kirúgási akciókat. Illetve szeretnék azt is, ha az államtitkár értelmezné, jó üzenet volt-e a pedagógusoknak, amit az október 28-i budapesti élőlánc kezdetekor Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár osztott meg a Facebook oldalán („Tűrünk, amikor kell, és visszaütünk, amikor lehet – Orbán Viktor”). Szeretnék megtudni, vajon kinek szólt ez a fenyegetés, a teljes magyar társadalomnak, vagy csak Brüsszelnek – ami már csak azért is érdekes lenne, mert miközben a kormány reszketve várja a brüsszeli pénzeket, aközben fenyegetőzik is, vagy csak kifejezetten az oktatásban dolgozókat akarják így megfenyegetni. 

Gosztonyi Gábortól azt is megkérdeztük, mi van akkor, ha a kormány – valamilyen véletlen folytán – elfogadható ajánlatot tesz a szakszervezeteknek? Nem fogja az megosztani az érdekképviseleteket és a pedagógusok mellett kiálló többi csoportot? A válasz: „mi már többször jeleztük, azt, ha a négy sztrájkkövetelésünkre a kormány végre hajlandó lenne a brüsszelezésen, a sorosozáson, gyurcsányozáson meg dollárbaloldalozáson kívül, végre érdemi választ adni, az csak az első lépés. A szükséges, de nem elégséges lépés. Merthogy itt már folytatni kell a harcot, nem csak az oktatásban dolgozók bérének emeléséért, hanem a diákok tehercsökkentéséért is, ahogy a szabad tankönyvválasztás, egy korszerű, XXI. századi követelményeknek megfelelő Nemzeti alaptanterv létrehozása is fontos lenne. Illetve az a béremelés, amit mi most követelünk, csak egy egyszeri tűzoltás, ami megoldhatja, hogy ne vándoroljanak el a pedagógusok a pályáról továbbra is amiatt, mert nem tudnak megélni, és, ha még itthon vannak, visszatérhessenek az oktatásba. De itt a bérek hosszabb távú rendezésére és hosszabb távú reformokra is szükség van. Nagyon sürgősen és sokkal mélyebben XXI. századibbá kellene átalakítani magát a tanárképzést. Ez hosszú távon lehetne megoldás a tanárhiányra. Vagyis a harcot nem fogjuk abbahagyni, és nem is tehetjük meg, mert az gyakorlatilag a diákok és a szülők elárulása lenne.”

Mi történik, ha erre a kormány azt mondja, hogy az nem a szakszervezet dolga, a szakszervezet csak a bérkérdésekkel foglalkozzon?  Gosztonyi Gábor szerint „a szakszervezet dolga az érdekérvényesítés és az érdekképviselet. Az érdekérvényesítésben pedig benne van az is, hogy igenis kiharcoljunk többek között egy normális Nat-ot, a tankönyvszabadságot, használható tankönyveket, és – bár az elmúlt 12 év azt bizonyítja, hogy ez a kormány be van oltva informatika ellen –, egy végre kész digitális tananyagot is. Ami nem attól lesz digitális, hogy PDF formátumban fölrakják a tankönyveket – amire néhány kormányzati szereplő azt mondta, megtörtént a digitalizáció –, hanem olyan digitális tanmenetek készülnek, amik valóban egy korszerű, modern oktatásnak lehetnek az alapjai”.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője erősebben fogalmazott azzal kapcsolatban, mit várnak a sztrájktárgyalástól. „Konkrétan semmit” – mondta. Indoklásul utalt rá, hogy „Maruzsa államtitkár azt írta a levelében, csak azért akar velünk találkozni, mert annyira kértük. De nem láttunk a levelében ajánlatot. Magunktól pedig azt várjuk, hogy egyre erőteljesebben követeljük, ami az idén minimálisan jár, és a PDSZ részéről szeretnénk jövőbeni követeléseket is megfogalmazni.” Ezt ugyan még nem tudjuk részletezni, mert egyeztetniük kell róla, de annyit elárult, hogy köze van a bérek értékállóságához.

Az ügyvivőtől is megkérdeztük, megoszthatja-e a szakszervezeteket és a többi, oktatásért kiálló szervezetet egy elfogadható kormányzati ajánlat? Nagy Erzsébet szerint a szakszervezeteket nem, de a mellettük kiállókat esetleg igen. Mint mondta, a kapott ajánlatról mindig megkérdezik egyénenként a szakszervezeti tagságot, és arról is, mi legyen a következő lépés. Arra a tíz százaléknyi béremelésre, amire azt mondta a kormány, hogy Brüsszel nélkül is adja, már megvan a válasz: elfogadhatatlan. Azoknak pedig, akik ugyan kiállnak az oktatás ügye mellett, de nem szakszervezeti tagok, Nagy Erzsébet azt ajánlja, lépjenek be a szakszervezetekbe. A munka világában ugyanis nekik van tárgyalási joguk. Az is biztos, hogy amit ők hangoztatnak, azokat mondják a szakszervezetek is, csak azok a témák nem a sztrájkbizottságra tartoznak. A sztrájkbizottságban a sztrájktörvény alapján, a dolgozók gazdasági érdekeit érintő kérdéseket lehet tárgyalni. A PDSZ-nek egyébként régóta megvannak az oktatásról a kormánnyal szembeni elvárásai, azokat továbbra is követelik. Azokról sokakkal egyeztetnek, abba pedig mindenki bele tud tartozni.