„A szobrok ártatlanok – az alkotói folyamat pedig nem demokrácia kérdése”
Új kurzus, új szoborügy – ezúttal Pécsett. Az őszi választásokon győztes Péterfy Attila vezette önkormányzat eltávolítaná a hat éve botrányos körülmények között felavatott Weöres Sándor szobrot a Széchenyi tér egy frekventált pontján lévő kávéház elől. 2014-ben az avatáson kisebb botrányt kavart Böszörményi István szobrász, aki tiltakozásul liszttel szórta le az ízlésétől távol álló alkotást. A most tervezett áthelyezésről kérdeztük a véleményét. Meglepő választ adott.
Egy jobboldaliként számon tartott portálon pár napja megjelent a hír, hogy a pécsi városvezetés a turistaközpontként is látogatott Király utcából egy jóval zártabb és jelentéktelenebb helyszínre, az Ágoston térre kívánná áthelyezni a vitatott színvonalú alkotást.
A helyi Fidesz-közeli portál máris politikai síkra terelte az ügyet, mondván: „a pécsi balliberálisok eltávolítanák Weöres Sándor szobrát a Király utcából”.
Ezt követően, a témában érintett Bognár Szilvia alpolgármester már egyenesen a pécsi Fidesz szervezettől kapott nyílt levelet – „nem csak egy szobor védelmében”. A helyben ellenzékbe fordult kormánypárt többek között azt írja az önkormányzati Fidesz-KDNP frakcióvezetője, Csizmadia Péter az alpolgármesternek hogy „hitviták és egyéni sérelmek ápolása helyett”, „a mai egy bizonyos tekintetben ’fordított világ’ a maga sokszor értelmetlen hangzavarával együtt. Annak reményével fordulok Hozzád, hogy megkérjelek, állj ellen annak a nyomásnak, amelyet olyanok helyeznek most a válladra, akik még Weöres Sándor tintaitatóinak sem lennének alkalmasak.”
Bognár Szilvia közösségi oldalán reagált a tervezett szoborügyre, azzal nyugtatva a helyieket, hogy azon dolgozik, hogy a pár napja 107. éve született, „egy szerethető, Pécshez több szállal is kötődő író(?) Király utcai szobrának ügye megnyugtatóan és hamarosan rendeződjön.”
Itt politikától függetlenül, bekapcsolódott a diskurzusba Böszörményi István szobrász is, aki annak ellenére, hogy a személyes véleményét hat éve előállítással súlyosbított lisztszórással fejezte ki a művel kapcsolatban, meglepően józanul állt bele a problémába, mondván:
„Bátorkodom megjegyezni, hogy szoboreltávolítások kérdésében szakmailag épp annyira inkompetensek a képviselők, a politikusok, mint szoborállítások ügyében. Pártállástól függetlenül, ne merészeljenek beavatkozni művészet-szakmai kérdésekbe. Még akkor sem, ha köztudottan gyenge minőségű alkotásról van szó!”
Ismerve a szobrász közéleti habitusát, személyes-szakmai véleményét kértük az ügyben: miért is érzi úgy, hogy a szoboreltávolítás – általánosságban – indokolatlan lépés bármelyik hatalom részéről:
„Az, hogy tiltakozom egy szobor állítása ellen, még nem jelenti azt, hogy egyetértek az eltávolításával. Egy helytelen döntést nem lehet egy másik helytelen döntéssel helyrehozni. Egy szobrot el lehet távolítani mondjuk forradalommal vagy törvényes úton, bírósági ítélettel – de hatalmi döntéssel, erőt demonstrálva, még kétharmaddal sem lehet. Még akkor sem, ha köztudottan gyenge minőségű az alkotás” – nyilatkozta a Hírklikk megkeresésére a művész. Mindezt azon meggyőződéséből és szakmai álláspontja alapján mondja, hogy egy szobor nem hatalmi, politikai vagy demonstrációs, hanem szerzői jogi kérdés, mivel egy már felavatott, álló szobornál az a jogi álláspont, hogy a szerző vagy a jogörökös előzetes hozzájárulása nélkül az eltávolítás nem tehető meg, sőt, el sem kezdhetik. Mára mind a műemlékvédelmet, mind a szakmai hatóságok jogkörét „kiherélték”, semmi sem védi az alkotásokat – még ha rettenetes színvonalúak is. A szobortelepítést engedélyező zsűriknek annyi hatósági szerepük sincs, mint amennyi a mostani „szabadrabló világban” a lektorátusoknak megmaradt. Böszörményi szerint, minden ilyen esetben szerzői-jogi útról van szó és törvényesen csak úgy lehetne a szobrot áttelepíteni, ha megállapodnak az alkotó Kligl Sándorral. „Tudtommal Bognár Szilvia alpolgármester ezt kezdeményezte is, de a válasz elutasító volt, ami várható volt”.
Böszörményi István szerint, ebbe a kérdésbe nem szól bele az alkotás minősége, még akkor sem, ha évekkel ezelőtt hatásos tiltakozással adott is hangot a véleményének, ugyanis:
„,minden egyes ilyen döntés üzenetértékű. Ha ma eltávolítanak egy rossz szobrot, akkor holnap elvihetnek egy közepes minőségűt és holnapután likvidálhatnak egy kiváló alkotást. A szobrok ártatlanok, az alkotói folyamat pedig nem demokratikus kérdés. Az pedig, hogy tiltakoztam a szobor felállítása ellen, nem jelenti azt, hogy egyetértek az eltávolításával”.
Arra a kérdésre, hogy még akkor is így véli-e, ha a város közhangulata befolyásolná a szobor sorsát, markáns művészi hozzáállással reagált:
„Én nagyon örülnék, ha semmiféle hasonló ügyben nem hivatkoznának a közhangulatra, ugyanis a közhangulat természetesen mindig konzervatívabb, mint az alkotás folyamata, ami nem demokratikus. Nem kérünk népszavazást az ihlethez, hogy miként is csináljuk a dolgunkat” – nyilatkozta portálunknak Böszörményi István szobrász.
