A szuezi és a kubai válság idején nagyobb volt a harmadik világháború veszélye, mint most
„A harmadik világháború kitörésének az esélye ma nem nagyobb, mint egy hete, egy hónapja, vagy egy éve volt, ugyanakkor nyilvánvalóan kisebb, mint akár az 1956-os szuezi, vagy az 1962-es kubai válság idején volt” – szögezte le Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét azután kerestük meg, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt mondta, hogy „a harmadik világháború kitörésének az esélye közelebb van, mint valaha” az elmúlt nyolcvan évben. Kaiser szerint ugyan az tény, hogy 2022. február 24.-e óta különösen Oroszország sokszor fenyegetőzött a nukleáris erő bevetésével, de inkább csak fenyegetőzik. Már csak azért is, mert az USA-nak és a szövetségeseinek együtt nagyobb a nukleáris képessége. Amúgy pedig a hagyományos fegyverek terén sem lenne az oroszoknak esélyük a NATO ellen, Ukrajnát sem tudták legyőzni.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az ukrajnai helyzetről tartott ülésen elhangzott felszólalásában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a szokásos magyar kormányzati retorikát elővezetve, többször hangoztatta, hogy Magyarország a háborúban álló Ukrajna szomszédja, ahol magyar kisebbség is él, és tagjai is meghalnak a harcokban, ezért is különösen fontos számára a béke. Ennél is „hatásosabbnak” szánt része volt a beszédének az, amikor a következőket fejtegette: „Ha figyelembe vesszük az elmúlt nyolcvan évet, nem túlzás azt állítani, hogy a globális biztonság a legrosszabb állapotban van azóta. Nyílt és szégyenteljes utalások történnek nukleáris arzenálokra, kapacitásokra, és a harmadik világháború kitörésének az esélye közelebb van, mint valaha...”
Nem először hangzik ez el a magyar kormány képviselői részéről, de vajon mennyi az igazságtartalma? Az elmúlt nyolcvan évet tekintve, valóban most vagyunk a legnagyobb veszélyben? Vajon minden eddiginél nagyobb a harmadik világháború esélye? Erről kérdeztünk egy biztonságpolitikai szakembert.
„A harmadik világháború kitörésének esélye ma nem nagyobb, mint egy hete, egy hónapja, vagy egy éve volt, ugyanakkor nyilvánvalóan kisebb, mint akár az 1956-os szuezi, vagy az 1962-es kubai válság idején volt” – reagált Kaiser Ferenc, aki szerint tehát a hidegháború alatt is voltak veszélyesebb pillanatok. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense azonban azt is kétségtelennek mondta, hogy 2022. február 24.-e óta különösen Oroszország rengetegszer fenyegetőzött a nukleáris fegyverrendszer bevetésével. Mindazonáltal úgy gondolja, hogy Moszkva inkább csak fenyegetőzik, nincs arra reális esély, hogy be is vesse a nukleáris erőt.
„Esély erre persze mindig van, de miután az Egyesült Államok és a szövetségesei együtt nagyobb nukleáris képességekkel rendelkeznek, mint Oroszország, ezért, ha az oroszok bevetik, akkor az USA visszalő, és mindenki meghal” – szögezte le. Szerinte egyébként a hagyományos fegyverekkel sincs az oroszoknak esélyük, hiszen, ha Ukrajnát nem tudták legyőzni, akkor a NATO-val szemben még inkább alul teljesítenének, nem tudnának valós katonai győzelmet elérni. Mindezt annak ellenére mondja – tette hozzá –, hogy a konfliktus rávilágított a tényre: a NATO sincs a topon. Megnyugtatónak hangzik ugyanakkor Kaisernek az a megállapítása, hogy sem Moszkva, sem a NATO részéről nincs jelzés arra, hogy háborúvá szeretnék eszkalálni a helyzetet. Ám ezzel együtt is vitathatatlan, hogy a világháború fenyegetése most nagyobb, mint volt két éve – szögezte le.
De ha így áll a (patt)helyzet, akkor mire lehet, mire kell számítani? – kérdeztük. Kaiser Ferenc szerint a háború valószínűleg szépen lassan átalakul egy befagyott konfliktussá. S hogy mikor? Azt nem tudjuk, lehet még pár hónap, egy év, ki tudja – mondta. A Nyugat is kezd belefáradni, s az oroszok is kezdenek sok mindenből kifogyni, emberből, fegyverből, tüzérségi eszközökből egyaránt. Óvatos becslések szerint legalább kétezer harckocsit elveszítettek, s bár a raktárkészleteik nagyok, az azért sokat elárul a helyzetükről, hogy az elmúlt másfél évben még ötszázat sem tudtak legyártani.
De hogyan lehet ennek vége úgy, hogy a felek arcvesztés nélkül jöjjenek ki belőle? – merül fel a kérdés. A biztonságpolitikai szakértő szerint egyik fél sem tudja úgy befejezni a háborút, ahogy szerette volna. Oroszország nem tudja a sajátjainak megmagyarázni, hogy miért nem sikerült megszállnia egész Ukrajnát, amire annál is kevesebb esélye van, miután az ukránok nem felejtik el azt, amit ott műveltek a csapatai. De jelen állás szerint úgy néz ki, hogy Ukrajna sem tudja visszaszerezni az oroszok által elfoglalt területeinek jelentős részét. Valahol be fog fagyni a front, a kérdés csak az, hogy mikor és mennyire. Kaiser szerint béke nem, csak egy befagyott állapot lesz. Mint (eléggé baljóslóan) emlékeztetett rá: 2014-15-től hét éves tetszhalott állapot volt, amiből Moszkva egy nagy intenzitású háborúvá eszkalálta a konfliktust.
És ami végképp nagyon kellemetlen ukrán szempontból: amíg nem Ukrajna ellenőrzi az ország teljes területét, addig esélye sincs bejutni a NATO-ba – hozott be egy érdekes szempontot a szakértő. Ott van ugyanis a NATO alapszerződésének nevezetes 5. cikkelye. („...egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek... és mindegyikük az ENSZ 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolva, támogatni fogja a megtámadott felet” – a szerk.)
Mindent egybevetve, Kaiser arra számít, hogy a háború később talán egy kicsit csendesedik, bár pont most nem ez a helyzet. Az oroszok kiléptek a nemzetközi gabonamegállapodásból, kölcsönösen drónokkal támadják egymást, ismét megsérült a kercsi híd („amit direkt éjszaka támadtak, amikor kisebb a civil áldozatok száma”), Odesszát lövik az oroszok, akik elvileg katonai célpontokat támadnak a kikötővárosban, de ott is sok a civil áldozat. Egyszóval, a helyzet nem éppen javul. Azt pedig senki nem tudná most megmondani, hogy mikor lesz vége – mondta Kaiser Ferenc, megjegyezve: „majd akkor, amikor Putyin úgy dönt”.
