A szülők többsége szerint a pedagógusoknak is részt kell venniük a gyerekeket felvilágosító munkában

– A miniszterelnök egyebek mellet azt írta a honlapján, a migráció nem emberi jog. Mi erről a Gyermekjogi Civil Koalíció véleménye?

– A migráció összetett jelenség, és nem célszerű ezt a gyermeki jogokkal összekeverni. Sokféle migráció van, és sokféle élethelyzet, körülmény, nincs általánosítható álláspont, mindig az adott helyzetben kell ezt értelmezni. Ráadásul a migrációt a menekült kérdéssel, a menedékkérőkkel szintén nem szabad összekeverni, hiszen egészen más a gazdasági, munkavállalási, környezeti katasztrófa miatti migráció, a külső és belső (belföldi, külföldi), migráció, a politikai okokból történő migráció, a veszélyes, háborús zónákból, vagy üldöztetés miatti menekülés.  Nincs olyan meghatározás, a migrációval kapcsolatosan, ami emberi jogi keretben értelmezhető lenne, viszont vannak a migránsokat, a menekülteket, a kísérő nélküli gyerekeket, a gyerekkereskedelem áldozatait védő nemzetközi egyezmények, amelyeknek hazánk is részese. Ugyanakkor meg kell említeni az 1997-es magyar gyermekvédelmi törvényt is, amelynek védelmi és ellátási rendszere – főszabály szerint – kiterjed a menedékjogi kérelmet benyújtó, kísérő nélküli kiskorúakra is úgy, hogy például a menekült, az oltalmazott jogállású kiskorút már a magyar állampolgárságú gyermek jogai illetik meg, illetve kötelezettségei terhelik. A gyermekek csak akkor tudnak hatékonyan élni alapvető jogaikkal, ha azokat egy rájuk szabott, az egyéni helyzetükre és szükségleteikre figyelemmel lévő jogi rendszer védi.

– Orbán Viktor azt is írta: a gyermek szexuális nevelésének mikéntje sem a gyermek emberi joga. Ilyen emberi jog nincs. Ugyanakkor a testi-lelki egészség és integritás, az erőszak minden formájától való védelem igen, amely szorosan összefügghet a szexuális neveléssel. Van helyette az Alapvető Jogok Chartájának 14. cikke a szülők jogáról a gyermek számára megfelelő neveltetés biztosításához.

– A gyermek jogairól az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvek, továbbá az átfogó kommentárok részletesen szólnak. Magyarország ratifikálta az Gyermekjogi Egyezményt és az 1991. évi LXIV. törvénnyel az Országgyűlés azt a magyar belső jog részévé tette. A szülőknek elsődleges feladatuk és felelősségük van a gyerekek gondozása és nevelése terén. Az államnak minden lehetséges módon segítenie kell a szülőket abban, hogy ennek a kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni. (18.cikk). Az egészségről, testtudatosságról, önismeretről, szexuális életről stb. minden gyereknek joga van ismereteket szerezni a nevelés, oktatás során, érettségének megfelelően, ami nem életkorhoz kötött, hanem a gyermek érettségétől, élethelyzetétől, érdeklődésétől függ.

Az ombudsman 2013-as „Gyermekjogi Projektfüzetében” fogalmazott úgy, hogy a gyermekek egészsége, jóléte-, és jól léte érdekében elengedhetetlen a gyermekközpontú társadalom megteremtése. Többek között szükséges az átfogó szemléletű, gyermek-központú jogalkotás, a mindenki számára hozzáférhető gyermek-egészségügyi szolgáltatások; gyermekbarát egészségügyi intézmények; teljes körű iskolai egészség-fejlesztési programok; az iskolai oktatás keretében a családi életre és a „pozitív szülőségre” nevelés.

A jelenleg hatályos Nemzeti Alaptantervben (NAT) szerepel a Családi életre nevelés program, és ez önmagában is jelzi, hogy a jogalkotó sem gondolja, hogy a szülők kizárólagos feladata lenne a gyerekek értékorientációja, ismereteinek bővítése – még ha ez a tárgy nem is szexuális nevelés elsősorban. Sok száz tanárt képeztek már ki e téma oktatására, amelynek része – sajátos módon – a szexuális nevelés  – ha nem is elfogadhatóan. (A fogamzásszabályozás például a lányok dolga, és amúgy is egy nagyon egysíkú és korszerűnek nem nevezhető család- és életmódmintát modellál, nagyon limitált tartalommal). Ugyancsak a Nemzeti alaptanterv rendelkezik – ha nem is részletesen – a szexuális nevelésről: a családi életre nevelés során „az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is”. Hogy ez pontosan mit jelent, az nem derül ki. Nem világos, hogy ki, mikor, mit és hogyan kell erről tanítson, ismertessen, hívjon-e szakembereket és kiket stb.

Az erkölcstan óra keretében a műveltségi területen belül 5–8. évfolyamon kell kitérni a nemiség és a szerelem kérdéseire, de nincs konkrét útmutató vagy módszertan, ezért a pedagógusok, illetve az iskola döntése szerint tanítják. Szexualitással és nemiséggel osztályfőnöki óra keretében vagy valamely tantárgy részterületeként lehet foglalkozni. A biológia-, illetve kémiaóráknál van utalás arra, hogy mikre kell kitérni: nemi jelleg, nemi hormonok, menstruációs ciklus, a szexualitással kapcsolatos alapvető egészségügyi szabályok, családtervezés, fogamzásgátlás. Továbbá a méhen belüli fejlődésre, a születésre és a születés utáni életszakaszokra az általános iskola 7–8. osztályban kell kitérni. A 9–12. évfolyamosoknál ugyanezek szerepelnek, kiegészítve „a felnőtté válás testi és szellemi fejlődési folyamatának főbb jellemzőivel”. A szexualitással kapcsolatban a kémiaórákon a pedagógus a fogamzásgátlók kémiai hatásának alapjairól is beszélhet – a Nemzeti alaptanterv alapján.

Az UNICEF Magyarország megbízásából a Publicus Intézet 2020 májusában felmérést készített arról, mit gondol a magyar társadalom a szexuális felvilágosításról. A válaszadó szülők jelentős többsége (94 százalék) szerint a szülők feladata a gyermekek szexuális nevelése. Ezt a munkát nem lehet kizárólag az iskolára és a formális oktatási szereplőkre hagyni, de a válaszadók nagy többsége (82 százalék) szerint a pedagógusoknak is részt kell venniük ebben a munkában. Ugyanakkor a szakemberek véleménye alapján, a szülők jelentős része nem rendelkezik olyan szakmailag megalapozott egészségügyi ismeretekkel, hogy el tudja látni a szexedukáció (a mostani szabályozás szerint) elsősorban a szülőkhöz delegált feladatait.

Kisebbségben vannak azok, akik szerint az iskolában elegendő tudást tudnak szerezni a gyerekek a biztonságos szexről és a nemi betegségekről: a válaszadók 55 százaléka szerint a gyerekek sem a nemi betegségekről, sem a biztonságos szexről nem tudnak meg eleget az iskolában.

A 18 éven aluli gyermeket nevelő válaszadóknak még rosszabb a véleményük ebben a kérdésben, 69 százalékuk felelt úgy, hogy a biztonságos szexről nem szereznek elég tudást a gyerekek az órákon, 74 százalékuk szerint pedig a nemi betegségekről sem hallanak eleget a diákok.

2020-ban 1000 megfelelő korú nőre jutó terhességmegszakítás a 15-19 éves korosztályban 12,5 százalék volt. Tavaly 1825 gyermek (18 éven aluli) szült gyermeket, ezáltal a saját gyermekkorát nem tudja megélni a maga teljességében. (Gyermekjogi jelentés 2020) A 18 éven aluli gyermekeknél akár az abortusz, akár a szülés ténye mindenképpen törés az életükben. Ezért rendkívül fontos a gyermekkor egészét átfogó, megfelelő szakmai sztenderdek alapján összeállított szexedukációs program (mind az óvodák számára, mind az iskolákban 12 évre kidolgozva). Nélkülözhetetlen továbbá a gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló iskolavédőnők, pedagógusok célirányos, megfelelő továbbképzése.

Korábban 2019-ben a School Education Gateway kutatásban is az derült ki, hogy a szexuális nevelés, vagy más néven a „szexuális és reproduktív egészségre” vonatkozó oktatás, habár érzékeny téma, de a pedagógusok, a szülők, illetve az oktatásban érintett más felek többsége támogatja ennek iskolai megvalósítását, és többségük úgy véli, ezt 15 éves kor előtt érdemes elkezdeni.

.Az iskolák azonban nem rendelkeznek egyértelmű stratégiával a szexuális nevelésre vonatkozóan és kevés támogatást is kapnak hozzá, így a pedagógusok gyakran úgy érezhetik, magukra maradtak e feladat teljesítésében.

Ismert, hogy már Magyarországon is a kilencvenes évek után egyházi, oktatási és civil mozgalmak kezdeményezésére indult el a családi életre nevelés szervezett keretek között történő megvalósulása. A képzett szakemberek bevonásával megrendezett tanfolyami, képzési, ismeretterjesztő programok tapasztalatai újabb igényeket támasztottak, hogy a családi életre nevelés jelenjen meg a közoktatásban. A szexuálpedagógia tudományterületének relevanciáját talán hangsúlyozni sem kell.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága legutóbbi Magyarországnak szóló ajánlásában (33. pont) úgy fogalmaz, hogy Magyarország nyújtson a gyermekek számára a szexuális és reproduktív egészségről oktatást a kötelező iskolai tanterv keretén belül, különös figyelmet szentelve a korai terhesség megelőzésének, a szexuális úton terjedő betegségeknek, és kínáljon elfogulatlan és átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat.

– A Gyermekjogi Civil Koalíció vezetősége azzal a kéréssel fordult az alapvető jogok biztosához, hogy az Országgyűlés által jelenlegi formában elfogadott, alkotmányos, illetve nemzetközi emberi jogi aggályokat, értelmezési nehézségeket is felvető „pedofil-törvényhez" kapcsolódó törvénymódosítás kapcsán, forduljon az Alkotmánybírósághoz és kezdeményezze annak felülvizsgálatát. Kaptak-e már rá bármilyen reagálást?

– Nem kaptunk, és nem is kaphattunk, hiszen a levelünket csak az elmúlt hét végén küldtük el.

– Mi az, amiben fontosnak tartanák a változtatást?

– A Gyermekjogi Civil Koalíció által kiadott közleményben ezekről részletesen írtunk. Elhibázott a jogszabály címe, hiszen a gyerekek elleni szexuális erőszak elkövetőinek döntő többsége nem pedofil. A pedofília fogalma orvosi meghatározás, nem jogi, és sokféle elkövető van, sokféle indítékkal. A jogszabály nem említi a megelőzést, a sértett, áldozattá váló gyerekek segítését és végül összemossa a homoszexualitást, a gyerekek elleni erőszakkal és pedofíliával, amelyek teljesen eltérő fogalmak. Ezen kívül további javaslatokat tettünk, olyanokat, amik a gyermekekkel szembeni szexuális erőszak kérdését komplexen kezelik. Javasoltuk például, hogy a kormányzati szervek teremtsék meg az egyes esetek rendszerszintű kivizsgálását végző szakmaközi fórumok létrejöttének és rendszeres, valódi működésének feltételeit. A kabinet indítson a széles nyilvánosság, valamint az elkövetők és áldozatok számára is tudatosság-növelő (felvilágosító, ismeretterjesztő) kampányokat, amelyek keretében nyújtson tájékoztatást a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról, szexuális, érzelmi és fizikai bántalmazásáról, valamint a rendelkezésre álló, megelőző intézkedésekről, szolgáltatásokról.

– Ön szerint Magyarországon milyen a gyerekjog? A magyar állam mennyiben tartja ezt tiszteletben?

– A magyarországi gyermekjogok állapotáról nagyon kimerítő információkat nyerhetünk az ENSZ különböző szakbizottságainak, így elsősorban a Gyermekjogi Bizottságnak záróészrevételei és az ombudsman különféle vizsgálatai, civil szervezetek által indított vizsgálatok és perek, tudományos kutatások alapján. Ugyancsak részletes és dokumentált információk találhatók a civil szervezetek által összeállított, úgynevezett alternatív jelentésekben is, a fenti bizottságok számára (lásd a Gyermekjogi Civil Koalíció legutóbbi jelentéseit az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának) A korábbi jelentések és ajánlások itt elérhetők.

– Mi az, amit a gyermekek jogaként az államnak biztosítania kellene?

– Magyarország Alaptörvényének XVI. cikke kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A fentiek alapján, ez tartalmilag is egyértelmű, így a gyerekek fejlődéshez, biztonsághoz, családi élethez, szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez, játékhoz, erőszakmentességhez való jogát, aktív részvételük, véleménynyilvánításuk jogát és azok figyelembevételét minden őket érintő kérdésben – összefoglalóan a jólléthez, örömteli gyermekkorhoz való jogot, a legjobb érdekeiknek megfelelően és mindenfajta hátrányos megkülönböztetéstől mentesen. Összegezve: az állam gyermekjogi felelőssége a magyar Alaptörvényből és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatából is következik. Az állam aktív védelmi kötelezettsége  minden gyermeket meg kell, hogy illessen.