A Szuverenitásvédelmi Hivatal foglalkozzon tényleges szuverenitásvédelmi kockázatokkal

Várható volt, hogy a hivatal látókörébe kerülnek?

Mi húzgáltuk a náthás oroszlán bajszát, különböző ügyekben vizsgálatkérő leveleket írtunk nekik. Például a kínai-magyar vasútberuházásról, a Belgrád-Budapest vasútvonalról, ahol szerintünk „térdig jár a magyar szuverenitásban” az, hogy az adatigénylésekre a magyar külügyminiszter csak a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének előzetes engedélyével válaszolhat. Úgy gondoltuk, az is lábbal tiporja a magyar szuverenitást, hogy orosz állami hátterű hackerek „begyalogoltak” az érzékeny külügyi gerinchálózat adattatartalmába. Ezen kívül, észlelve, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nincs honlapja, és ezáltal az adat nyilvánosságra hozatali kötelezettségét is megsérti, adatigénylést küldtünk neki, s kértük azokat az adatokat, amiket amúgy is kötelesek lettek volna közzétenni. Jeleztük, hogy „észleljük az ő repülésüket a radarképernyőn”, és elvárjuk, hogy annak megfelelően cselekedjenek, ahogy az egy közhatalmi szervezettől elvárható. Például működjenek törvényesen, és foglalkozzanak a tényleges szuverenitásvédelmi kockázatokkal. 

Mit gondol, miért pont önök lettek az elsők, akiket vizsgál a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és miért most indították a vizsgálatot?

Talán azért mi lettünk az elsők, mert nagyon felhívtuk a figyelmüket magunkra. De mindig kell valakinek elsőnek lenni, ez a szerep óhatatlanul ráhárul valakire. Értelemszerűen lehetett volna bárki más az első, hiszen mi is részt vettünk abban a több civilszervezetet magába foglaló platformban, közös álláspont kialakításban, amely már tavaly késő ősz óta, amióta napirenden van a szuverén védelmi csomag, folyamatosan hangoztatja, hogy ez alkotmányellenes, Alaptörvénybe foglalt jogokat sért, ellentétes az Európai Unió felé tett vállalásainkkal. A Velencei Bizottságnak is kifejeztük az ellenérzéseinket az üggyel kapcsolatban. De ilyen alapon az ezekben a megmozdulásokban, aláírásokban, nyilatkozatokban közreműködő más civilszervezetek – a Helsinki Bizottság, a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért), a K-Monitor, az Ökotárs Alapítvány – is lehetett volna első, most úgy alakult, hogy mi kaptuk a hátunkra a céltáblát, és abba lőttek bele először. 

A Szuverenitásvédelmi Hivatal hatoldalas levelében összesen 62 kérdést tett fel önöknek a vizsgálat kapcsán, és ezek megválaszolására 30 napot kaptak. Válaszolnak a hivatalnak?

Fogunk válaszolni a hivatalnak, ahogy az a közleményünkben is szerepel. Természetesen nem akarom előre ellőni a puskaport, hogy elspoilerezzem, mi lesz a válaszunkban. Mivel azonban ez nagy érdeklődést váltott ki, és sok irányból kérdéseket kaptunk emiatt, annyit elárulhatok, nincs tervbe véve, hogy mi tételesen minden kíváncsiságnak megfeleljünk. Jelezni fogjuk, hogy a kérdéseik mely részére találják meg a választ a közhasznúsági beszámolóinkban, mely részére találnak választ a honlapunkon, és melyek azok a kérdések, amelyekre nem adunk nekik választ, mert nincs hozzá semmi közük. Például a számláinkhoz, támogatói szerződéseinkhez, külső partnereinkkel aláírt szerződéseinkhez. 

A Szuverenitásvédelmi Hivatalnak valójában semmilyen nyomozati vagy ellenőrzési jogköre nincs, nem véletlenül nem hívják hatóságnak. Viszont szabadon vizsgálódhat, jelentéseket írogathat, ezekhez pedig adatokat kérhet be – ahogy tette ezt most is. De miért? Mi ezzel a cél?  

Mi attól tartunk, hogy megalapozatlan, lejárató megállapításokat tartalmazó jelentést adnak majd az általuk vizsgált területekről. Nem akarjuk megelőlegezni, hogy a minket érintő jelentésük mit fog majd tartalmazni, azt majd idővel látjuk. Mi ezt a jelentéskészítést nem kívánjuk elősegíteni, noha akadályozni nem tudjuk. A folyamatban olyan mértékben veszünk részt, amilyen mértékben azt a formai korrektség megköveteli. Megkérdeztek minket, mi erre válaszolni fogunk, megmondjuk, hogy hol találják az adatokat. Egyébként maga a feltételezés, hogy lenne olyan megállapításunk, kutatásunk, következtetésünk, mondandónk, ami nem elérhető teljes körűen az interneten, a honlapunkon, önmagában is téves. Ezt a tévedést akarjuk eloszlatni. Az meg, hogy a törvény által védett, és nyilvánosságra, illetve illetéktelen személy tudomására nem hozható adatainkat visszatartjuk, magától értetődik. Az a Szuverenitásvédelmi Hivatal felelősségére van bízva, hogy ezt hogyan értékeli a jelentésében. Úgysem tudjuk befolyásolni.

Ön szerint győzhetnek önök a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen?

Mi nem akarunk győzni, mi békében, becsületben, nyugalomban akarjuk végezni a tevékenységünket. Ahogy a közleményünkben írtuk, nyilván önmagában az is indokolhatja, hogy azért kerültünk elsőként célkeresztbe, mert mi korrupció elleni szervezetként a 2010 óta kiépült hatalomnak a leglényegét veszélyeztetjük. Egzisztenciális veszélyt jelentünk a hatalom számára, hiszen ez a hatalom a korrupció eszközének az igénybevételével kormányoz és gazdálkodik. Nincsen szüksége olyan kritikusokra, amely kritikusok – mint a Transparency International Magyarország is – konkrétan mutatnak rá az ő visszaéléseikre, és a jog adta eszközökkel számos alkalommal érnek el sikert vele szemben. De mi nem állunk háborúban, harcban vagy küzdelemben a Szuverenitásvédelmi Hivatallal. Mi a Szuverenitásvédelmi Hivatalt jogi értelemben félreértésnek tekintjük. Ilyen hivatalra nincsen szükség, a jog meg sem engedi a létezését, mert az Alaptörvénnyel ellentétes célra, és azzal ellentétes módon gyakorolja a hatásköreit. Ezért mi az Alkotmánybíróságon támadtuk meg panaszbeadvánnyal azt a jogszabályt, illetve annak számos rendelkezését, amellyel létrehozták ezt a hivatalt. De ez nem háború, és nem harc, ez egy jogi álláspont, és majd elválik, hogy az Alkotmánybíróság erről miként fog dönteni. Mi a számunkra még vállalható határig elmenve működünk közre ebben a vizsgálatban. Megpróbálva csökkenteni annak a kockázatát, hogy mindenféle összevissza álláspontok és állítások anélkül jelenjenek meg egy rólunk készülő jelentésben, hogy abban megpróbáltunk volna állást foglalni, vagy véleményt alkotni. Aztán majd meglátjuk, hogy ez hová vezet. A végén lesz egy jelentés, azt a törvény értelmében a közreadása előtt meg kell osztani velünk. Ha ezt sérelmesnek találjuk, akkor utána majd elválik, mit tudunk ezzel szemben jogorvoslati eszközként igénybe venni.

Ha Magyarországon nem kapnak kellő jogorvoslatot, uniós lehetőséget is igénybe vesznek? 

Nyilván kimerítjük a hazai és külföldi jogorvoslati lehetőségeket is, ha szükséges. Ez utóbbi leginkább a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát jelenti. Zajlik a kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen. Megpróbáljuk elérni most is – ahogy korábban is igyekeztünk –, hogy ideiglenes intézkedést bocsássanak ki. Az EU bírósága a Bizottság kezdeményezésére még a kötelezettségszegési eljárás elbírálásának lezárulta előtt tiltsa meg a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak a további tevékenységet. Hogy ez összejön-e, idővel kiderül.