A tőke terrorja
Köztudott, hogy a történelmet a győztesek írják. Az, hogy ki a terrorista, és ki a szabadságharcos, ki a megszálló, és ki a felszabadító, mindig csak a harc végén dől el.
George Orwell óta azt is tudjuk, hogy amint a történelemkönyvet a győztes fél, úgy a valóságot a hatalom mondja tollba. Diktatúrában egy hazug narratíva írja le a létezést, médiademokráciában kettő. Diktatúrában a hazugság monopólium, médiademokráciában verseny tárgya.
A valóság persze azért valóság, mert előbb-utóbb bekopogtat. A nyugati civilizáció legfőbb hazugsága az, hogy az általa működtetett gazdasági rendszer fenntartható és igazságos, holott lakhatatlanná teszi a bolygót, a nyomornegyedeket pedig ahelyett, hogy felszámolná, mindössze kiszervezi a harmadik világba.
A cégek demokráciája bármilyen kihíváshoz magas színvonalon alkalmazkodik: hoznak pár marketingest, akik pártjaikat és termékeiket a zöld legvonzóbb árnyalatára festik – s akinek ez nem elég, azt terroristává nyilvánítják. Legutóbb a brit hatóságok tették ezt Londonban az Extinction Rebellionnal. Bolygót mérgezni, politikusokat felvásárolni, adót csalni kapitalizmus – ennek ellenállni terrorizmus. A jövő tankönyveit azoknak kell írniuk, akik a neoliberalizmust tekintik terrornak, és nem azoknak, akik az állampolgárok helyett részvénytársaságok érdekeit szolgálják.
