A transzfóbiás J. K. Rowling
Kiderült, hogy a Harry Potter-könyvek szerzője egy transzfóbiás gyűlölködő a történelem rossz oldalán.
Robert Lee tábornok szobrai és Mark Twain regényei után már készülnek a máglyák a gyermekkönyv-ciklus számára is, hisz Harrynek, az árva varázslónövendéknek se fekete, se transznemű barátja nem volt. Vajon miért nem? Lehet, hogy Harry rasszista? Vagy transzfóbiás netán?
Az elszabadult Rowling asszony az elmúlt napokban arra vetemedett, hogy a politikailag korrekt genderkurzus legfrissebb terminusa, a „menstruáló személy” fogalma felett viccelődjön. A menstruáló személyt sokan nőként azonosítják, mint megtudhattuk, ők a transzfóbiások – e gyűlölködő csoport álnokságát pedig maga J. K. Rowling példázza a leghívebben. A társadalmi innovátorok szerint a „menstruáló személy” nem feltétlenül nő, a nő pedig nem feltétlenül „menstruáló személy” – aki tehát a menstruáció és a nőiség között összefüggést feltételez, az megtapossa a szabad identitásválasztás eszményét, és embereket sért meg. A progresszív szellemek megpróbálták mindezt elmagyarázni a szexista írónőnek, ez azonban nem sikerült.
J. K. Rowling folytatta a gyűlölködést. Nem elégedett meg a „menstruáló személy“ fogalmának megkérdőjelezésével, s azt írta: „ha az ember születési neme nem valódi, az világszerte zárójelbe teszi a nők által megélt valóságot, így arról nem is lehet normális párbeszédet folytatni. Ilyen alapon ha a születési nemet nem tekintjük valódinak, azonos neműek közti vonzalom sem létezik. Az még nem gyűlölködés, ha valaki kimondja az igazat.”
Nekem egyébként nincs különösebb bajom azzal, ha a gender-tanszékeken filozófiai vitákat folytatnak, új fogalmakat találnak ki, egy olyan realitást generálnak, melyet az én tapasztalataim nem igazolnak. Tegyék: a világ a maga változatossága és irracionalitása által lesz teljes – az a politikai aktivizmus azonban, amely sorban karaktergyilkolja le mindazokat a liberális és baloldali értelmiségieket, akik a kulturális baloldal dogmáit vitatni merészelik, az általa védelmezni kívánt kisebbségekre és a szólásszabadságra nézve egyaránt ártalmas.
Miért hiszik a progresszív szellemű innovátorok, hogy mindörökké ők fogják megmondani, ki áll a történelem jó oldalán? Miért hiszik, hogy a megszégyenítés és a kirekesztés mindennapos gyakorlata olyan társadalmakhoz vezet, melyekben nincs többé megszégyenítés és kirekesztés? Hogyhogy nem veszik észre, hogy ezek a tét nélküli viták teremtik meg a lehetőséget a jobboldali populistáknak, hogy „rendet tegyenek”, hogy tényleg jelentős és kíméletlen döntéseket hozzanak? A „menstruáló személy” fogalmának használata nem ügy, viszont transzneműektől megtagadni, hogy a választott nemük szerint éljenek, tényleg kegyetlenség. Ha azonban a hópehely nemzedék társadalmi igazságharcosai úgy hisztériáznak a „menstruáló személy” fogalma feletti viccelődés miatt, mintha az valós sérelem volna, menthetetlenül úgy járnak, mint a farkast kiabáló fiú, és valóban súlyos esetekben sem veszi majd komolyan őket senki.
