A Tudásmenet csak kezdete volt az idei tiltakozásoknak

Az üresen álló színpad felől – nem véletlenül – először csak Beethoven Egmont nyitányának hangjait hallották az odaérkezettek, majd néhány mondatot bejátszottak a Pintér Sándor decemberi „eligazítóján” hallott, a tanárok munkáját becsmérlő mondataiból. Ezután Berta Beáta, a pestszentlőrinci Munkácsy Mihály Gimnázium tanára elmondta, a Tudásmenet a PSZ, a NoÁR és a Tanítanék Mozgalomnak köszönhetően született meg, amihez a PDSZ is csatlakozott. Ezután a színpadra szólította Gosztonyi Gábort, Totyik Tamást, a PSZ alelnökeit, valamint Szűcs Tamást, a PDSZ volt választmányi elnökét és Megyaszai Sándor civil aktivistát, aki a Tanítanék révén kapcsolódott a Tudásmenethez. A 180 kilométeres utat végigjárókat vastapssal fogadta a tömeg.

Totyik Tamás arról beszélt, reméli, hogy minél hamarabb megszületik egy szabad, független, gyermekbarát oktatás. A 287154 lépés, amit megtettek nem csak a tudásról szólt, hanem az emberekről, arról a szeretetről, amit az emberektől kaptak, és ez a szeretet legalább egy rést ütött a hallgatás falán. 

Gosztonyi Gábor azt mondta, elfáradt, de megérte. Most még egy kormánydöngölő csürdöngölőt is el tudna járni. Hozzátette: „bejelentkeztünk 2023-ra is, amit tavaly nem oldottak meg, azt idén megoldjuk”. Megyaszai László magyar állampolgárként emlékeztetett rá: az oktatás nemzeti ügy. Ezt kellene megértenie az oktatási rendszer vezetőinek is. 

Kovács Balázs – aki szintén a menettel tartott végig – nyugdíjas nagyapaként látja az oktatási rendszer hibáit, és azt, hogy kijavításukért nem tesz semmit a mostani kormány. „Azaz egyet igen, kineveztek egy rendőrt oktatási miniszternek.” Kovács Balázs elmondta, ő annyit tehetett az oktatásért, hogy végigment a többiekkel az úton, és reméli, most már barátainak tekintheti őket. 

Rácz Béla közösségszervező, szülő, roma és két gyönyörű gyerek apjaként köszönte meg a Tudásmenet tagjainak az utat. „Csak egy Magyarország létezik, mi együtt vagyunk Magyarország, és együtt megyünk tovább” – mondta. Szólt a romák kirekesztése ellen, ami már az óvodákban elkezdődik.  

Strbka Anna, az Egységes Diákfront (EDF) képviselője is köszönetet mondott mindenkinek, aki végigjárta az utat. Hozzátette, az oktatás nemzeti ügy, mindannyiunk ügye. Össze kell fogni, és meg kell mutatni, csak egy Magyarország létezik. Ő egy olyan országért küzd, ahol fel sem merülhet a kirekesztés, a diszkrimináció. Az EDF elkezdi a vidéki terjeszkedést is, több fórumot tartanak majd, január 31-ére pedig újabb országos diák-ülősztrájkot szerveznek az iskolákban. A részletekkel később jelentkeznek. 

Ezek után két zenész eljátszotta a diákok „himnuszát”, a színpadról és a közönség soraiból is felzendült a „Grund”. A karok pedig magasba lendültek a világító mobilokkal.

Berta Beáta, a pestszentlőrinci Munkácsy Mihály Gimnázium tanára felidézte Pintér Sándor szavait, miszerint polgári engedetlenséghez eddig 2018-an nyúltak eszközként. A kérdés csak az, hogy ebből miként választották ki azt a 14-et, akit eddig kirúgtak. A tömegből „nem hagyjuk!” kiáltásokkal fogadták a bejelentést.

Rábai János, aki szintén a Munkácsyban tanított, ma már kirúgott tanár, Pintér Sándorhoz fordult szavaival. Azt mondta, neki nem kell bemutatni a diákokat, aljas képeket festeni róluk, mert december 1-jéig ezek között a nyíltszívű, szabad diákok között dolgozott. A diákok nem hülyék, saját szemükkel látják, hogy mi történik, és hogy a tanárok ebben a posványban is fenn akarják tartani az oktatást. Szerinte Pintér Sándor rendőrállamot szervez a rendőrállamban, és ezt úgy hívják majd: Magyarország iskolái. A szülőkhöz fordult: „ezt ne hagyják, el a kezekkel a tanárainktól, el a kezekkel a diákjainktól!”. A Tudásmenetnek megköszönte, hogy utat mutattak nekik, majd felszólított arra, mindenki álljon bele az ellenállásba és küzdjenek közösen a diákokért.

Felföldi Zsombor az ADOM Diákmozgalom nevében elmondta, míg Finnországban emelték a tanárok bérét, Magyarországon vármegye lett a megyékből. Közben a diákok utálnak iskolába járni. Pintér Sándor nincs tisztában azzal, hogy az oktatásban nem robotok, hanem hús-vér emberek dolgoznak. Arra kérte a kormány tagjait, térjenek vissza a valóságba, és valódi tettekkel javítsák az oktatást.

Közben a Facebookon az élő közvetítés alá ilyen kommentek érkeztek: „El a kezekkel a tanároktól!” „Elég a miniszter és államtitkárainak arroganciájából, szégyenteljes cinizmusukból, szakmai dilettantizmusukból!!! Respect a Tudásmenet minden résztvevőjének! Legyen eredménye a nagyon nagy áldozatvállalásuknak! ÖSSZEFOGÁST, SZOLIDARITÁST!”

Bosák Levente a pécsi Művészeti Gimnázium igazgatóhelyettese, és kirúgott kollégája, Tölgyfa Gergely, arról beszélt, azért vannak itt, mert felelősséget éreznek a jelen és a jövő oktatásáért. A mostani rendszer nem a diákok és a tanárok érdekeit szolgálja. Úgy vélik, meg kell erősíteniük helyi közösségeiket, szerveződniük kell, tovább kell haladni a megkezdett úton. Ki kell dolgozni a saját szakmai ajánlatukat, meg kell erősíteni a helyi közösségeket és hálózatosodni kell.

Simkó Edit, a héten felmondott tanár azzal kezdte: „Elegem van!” Azt mondta: „én nem akarok Godot-ra váró jobbágy lenni!” Megismételte, amit vonulás közben mondott, ő ezért mondott fel. „A csend nem rend!” „Az oktatáshoz távlatokban kell tudni gondolkodni, de ma nincsenek ilyen politikusok. Mutassuk meg nekik, hogyan kell felelős emberként viselkedni!” – tette hozzá.

Pilz Olivér, a Tanítanék társalapítója azt javasolta, hétfőn mindenki kockás ingben menjen dolgozni, majd a szentgotthárdi iskolára hivatkozott, ahol hétfőtől meghatározatlan ideig polgári engedetlenségbe kezdenek a pedagógusok. A másik alapító, Törley Katalin többek közt kifejtette, a hatalom a felelősségvállalás elhárításával uralkodik. A NER a nemzetellenes rombolás rendszere. Az ország irányítóinak ma két szó hatol csak a fejébe: pénz, hatalom, pénz hatalom.

Visszatérve a Tudásmenethez, alaposan felduzzadt a kísérő tömeg Budapesten. Először a cinkotai Mol-kútnál csatlakoztak többen, ők tapssal várták a beérkezőket. A rendőrség adatai szerint az Örs vezér tere felől már 600-an vonultak a Tudásmenet végállomása felé, a Kölcsey Gimnáziumhoz. Útközben azonban egyre többen csatlakoztak a menethez, szimpátiájukat kifejezendő, pedig autók dudáltak sűrűn a menetelőkre. 

A menetben a budapesti kísérők között ott volt Simkó Edit is, az az általános iskolai pedagógus, aki felmondott azért, mert nem hajlandó a jelen körülmények között tanítani. Azt mondta: „Igen felmondtam, mert az abuzív kapcsolatokból ki kell szállni. Egy abúzust az áldozat is kiszolgál azzal, hogy nem hagyja el a terepet. Én nem vagyok áldozat típus, én boldog embertípus vagyok.”

Az Andrássy útra kanyarodó tömeg már több ezer főből állt, és egyre többen csatlakoztak hozzá. Az Egységes Diákfront egy ember nagyságú Pintér Sándor fotóval vonult, azt mondták a diákok, neki még szoknia kell a tüntetéseket, azért olyan hallgatag. A tömegben pedig fel-felharsant: „nincs tanár, nincs jövő”.

Rainer Grindt, a Friedrich Ebert Alapítvány magyarországi szakszervezeti projektjének korábbi vezetője is elismerte a Tudásmenet teljesítményét. Azt írta, számára biztató volt a tanárok követeléseire kapott nagy együttérzés is. Ezzel a rendhagyó és eddig egyedülálló akcióval, amely fizikai kihívást is jelentett a résztvevők számára, egy jobb, jövőorientált oktatásért való mozgalom mutatkozott meg, amelyet a két magyar oktatási szakszervezet, különböző civil szervezetek vezetnek. Ezek a szervezetek elkötelezettek a diákok felé is, immár második éve.

„Ez az állóképesség a kedvezőtlen körülmények között önmagában is tiszteletet követel! Köszönjük!” – írta Rainer Grindt.