A várólistán levőknek nagyon nehezek az életkilátásai

– A pandémia előtt Magyarországon jellemzően 25-28 ezer beteg volt a várólistákon; ez a szám a nyárra 35 ezerre nőtt, mostanra pedig több mint 50 ezerre. Mi ennek a magyarázata?

– Az, hogy a magyar egészségügy a pandémia alatt Covid-üzemmódra állt át, és gyakorlatilag minden műtét elmarad – természetesen a legsürgősebb baleseti, életmentő operációkon, és esetleg a rákműtéteken kívül.

– Ha ilyen gyorsasággal nőnek a várólisták, mennyi időre lesz szükség a ledolgozásukhoz?

– Ha a lista már mostantól semmit sem nőne tovább – ami nem lesz így, mert legalább még két hónapig, vagy tovább a negyedik hullámmal fog bajlódni az egészségügy –, akkor is évekbe telne. Ennek három oka van. Az egyik, hogy nincs elég ember, sem orvos, sem műtőszemélyzet, sem ápolónő. Ha majd helyreáll a rend, akkor is csak abban az ütemben fognak tudni dolgozni, amennyien vannak. Az akut esetek száma pedig nő, és ez a lista bővül. A második ok az, hogy van egy nagyon komoly ellenérdekeltség. Hiszen a hálapénz nagyon helyes kivezetése után – ami Pintér Sándor elismerést kiváltó tette – nem vezettek be helyette semmilyen egyéni ösztönző rendszert. Ezért egy orvos pont annyit keres, ha kettőt operál egy nap, és akkor is, ha hatot. Így aztán kettőt operál, vagy még annyit sem. Ez is növeli a várólistát. A harmadik ok, hogy most senki nem tudja megmondani, nem lesz-e egy komolyabb ötödik hullám, ami miatt még jobban le kell állítani az egészségügyet. 

– Igaza van Kunetz Zsombornak, aki szerint van, ahol már az akut ellátáshoz való hozzáférés is sérül, és a rendszer összeomlása már egyenes adásban követhető?

– Abszolút. Sokszor kérdezik, mikor omlik össze az egészségügy. Úgy soha nem fog összeomlani, hogy senki nem kap semmilyen ellátást. Nincs ilyen „black out”. Ám ami most történik, azért az egy összeomlás, hiszen nincs, vagy csak nagyon korlátozott számban van akut és krónikus járóbeteg ellátás, a műtéti várólistákon csak gyűlnek és gyűlnek a betegek, tehát fekvőbeteg ellátás sincs. Az egynapos műtéteket már réges-rég leállították, az orvosokat és az ápolókat pedig átrendelték a Covid-osztályokra. Akit meg nem, az malmozik, mert nincs személyzet, aki segítene neki a műtétei elvégzésében vagy a betegei gondozásában. Ez maga a leállás. Az, hogy ez egyik nap az egyik helyről, a másik nap a másikról derül ki, csak azt jelenti, hogy ilyen ütemben szorítja ki a Covid-ellátás az összes többit. Ezért olyan kétségbeejtő, hogy nincs semmilyen védekezés a Covid-fertőzés ellen. Másfél éve csak Covid-ellátás van Magyarországon, az is nagyon rossz minőségben.

– Muszáj mindenkit, akit csak lehet a Covid-osztályra átrendelni? Miért lett ez törvényszerű Magyarországon?

– Azt is átrendelik, akit nem lehet. Olyan emberekkel, nővérrel, orvossal van tele a Covid-osztály, sőt, az intenzív is, akik egyáltalán nem értenek hozzá. Mindenki emlékszik Kásler Miklósnak arra a pár hetes rendeletére, amelyben elrendelte, hogy 20 betegre egy intenzíves szakorvos, egy bármilyen másik orvos, és öt bármilyen képzettségű nővér elég lesz. Ezzel gyakorlatilag megszűnt – vagy amikor olyan sok beteg lesz, megszűnik – az intenzív ellátás Magyarországon. Erre az egészre azért van szükség, mert Magyarország a svéd modellt követi, nincs járványügyi védekezés. Nálunk nem számít az, ami Ausztriában, Németországban, de még Szlovákiában is számít, nem engedik a járványt „túlfűtődni” azért, hogy meg tudják védeni az egészségügyi ellátórendszert. Itt ez senkit sem érdekel, különösen a kormányt nem. Ezért teljesen mindegy, mit bír el az egészségügy, teljesen mindegy, hogy már a covidosokat sem bírja el, és csak nőnek a várólisták, az akut betegek nem jutnak ellátáshoz. Mindettől függetlenül, nincs semmilyen védekezés, mert azt, hogy néhány boltban, meg a BKV-járatokon kell maszkot hordani, nem lehet védekezésnek nevezni. Ez nem járványügyi intézkedés-sorozat.

– Az eddigiek alapján, akkor kimondhatjuk, hogy a kormány rossz járványkezelésének köszönhetően kerülnek veszélybe emberek?

– Abszolút. Ezt ki is kell mondani. Covidosok is és nem covidosok is azért kerülnek veszélybe, mert Magyarországon nincs járványügyi védekezés. A miniszterelnök azt tanulta meg az előző három hullámból, hogy nem számítanak a halottak, az emberek nem lázadnak fel azért, mert meghalnak a szeretteik. Ha pedig nem lázadnak fel, akkor ő nem is védekezik. Ezért Magyarországon minden úgy zajlik, mintha nem egy világjárvány kellős közepén lennénk. 

– A NEAK közlése szerint az egészségügyben 2012-től kiemelt prioritásként kezelik a várólisták csökkentését. 2021 szeptemberig – az éves ellátási esetszámon és finanszírozáson felül – mintegy 41 milliárd forintot fordítottak erre a célra. Azt is közölték, hogy 2021-ben és 2022-ben, több mint 22 milliárd forint jut a várólisták csökkentésére. Ez sok vagy kevés adott esetben?

– Én nem vonom kétségbe, hogy 2018-ig komoly összegeket költöttek a várólisták csökkentésére, valóban volt, amikor prioritás volt. Azóta azonban nem költöttek rá semmit, és nem is fognak, hiszen minden pénz a Covid-ellátásra megy. Azért nincs normális egyéb egészségügyi ellátás. Az, hogy ’22-ben mit fognak rá költeni, senkit nem érdekel, mert akkor már feltehetően nem a Fidesz fog kormányozni.

– A legtöbben, 17 ezren szürkehályog-műtét miatt várnak, térdprotézisre 9 ezren, csípőprotézisre 7600-an, laparoszkópos epekőműtétre pedig több mint ezren várakoznak. Miért pont ezek a várólisták a leghosszabbak? 

– Leginkább azok a műtétek maradnak el, amelyekhez különféle protézisek, vagy eszközök kellenek, és amelyek elég drágák. A szürkehályog-lencse és a protézis a legdrágább. Ezek a műtétek azért maradnak el, mert az egészségügynek még „békeidőben” is olyan alacsony a finanszírozása, hogy gyakorlatilag a kórházak minden pénze elmegy a bérre és az infrastruktúra fenntartására, a legfontosabb fogyó anyagokra. Nincs pénzük a drága és beépítendő eszközök megvételére. Így még akkor sincs ellátás, ha valójában lenne ember, aki meg tudná csinálni a műtétet, hiszen a kórház nem képes megvenni a protézist, egyebet. Ezért nagyon álságos, amikor arról beszélnek, hogy mennyi pénzt fordítanak erre. Csak arra nem költenek, hogy ezeket az eszközöket a kórházak meg tudják venni. Valójában ezek csak szavak.

– Mit jelent ez a betegek számára?

– Az elmaradt műtétekkel az a legnagyobb probléma, hogy olyan állapotromlást okoznak, ami már akkor sem hozható helyre, amikor a műtétet majd elvégzik. Ha valakinek négy évet kell várnia egy protézis műtétre, annak már annyira elkopnak azok a testrészei, amelyekhez ezt illeszteni kell, hogy a műtét nem lehet jó megoldás.

– Akkor ezen betegek számára gyakorlatilag már összeomlott az egészségügy? 

– Ők a legteljesebb mértékben az áldozatai. Már akkor is azok lennének, ha holnap megcsinálnák a műtéteiket, de azt tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni. Azoknak, akik most várólistán vannak, nagyon nehéz életkilátásaik lesznek. Aki megteheti, az elmegy magánkórházba. De ötvenezer embernek ez nem megoldás. Magyarországon jelenleg sürgősségi, valamilyen onkológiai és háziorvosi ellátás is van, de a Covid teljes egészében kiszorított minden más beteget. Ezért előbb-utóbb nem azt kell nézni, hogy hányan halnak meg Covid-fertőzésben, hanem azt, hogy hány egészségben elvesztett életévet kell számolnunk. A következő esztendőkben a többlethalálozás is mutatni fogja, hogy mi az, amit ennek a kormánynak „köszönhetünk” az egészségügyben és az egészségünk romlásában. Ami ott csak folytatódott, hogy nem jól kezelte a járványt, de ott kezdődött, hogy nem finanszírozza bekerülési költségen a legtöbb ellátást. Ezt az összeomlást a Covid, és a Covid miatti ellátáshiány most már mindenki számára nyilvánvalóvá tette.