A vasalódeszkás ember

A történetet – Balázs nertársnak köszönhetően – sokan ismerik. A járvány miatti karantén idején, a testnevelési órákat is online tartották, és Vezsenyi László úgy döntött, egy vasalódeszka segítségével mutatja meg diákjainak az úszás alapvetéseit. A netre feltöltött videó viccesre sikeredett, ám Balázs József tankerületi vezető és a gimnázium igazgatója nem akartak nevetni rajta. Eltávolíttatták a tanárral a felvételt a netről, és – kifejezetten megalázási célzattal – arra kötelezték, hogy minden nap készítse el a tananyagot, amiről tudta, hogy nem kerülhet a diákok elé. 

Nem tudjuk, hogy Vezsenyi László milyen ember a magánéletben, a mostani konfliktus előtt volt-e valamilyen politikai szimpátiája, az is elképzelhető, hogy korábban nem foglalkozott a közélettel. A videó, amit a diákjainak készített, egy szakmai feladat sajátos megoldása volt, ám a tankerületi vezető erre nem volt vevő, a rendszertől idegennek érezte.

Nincs ezen mit csodálkozni: a csinovnyikok – miután saját értékrenddel nem rendelkeznek – kénytelenek túllihegni a feladatukat, így próbálván megfelelni az őket kinevező és nem mellesleg, szolgasorban alkalmazó felsőbbségnek. Nem önálló egyéniségek, ha azok volnának, nem lehetnének abban a beosztásban, ahová a sors kegyelméből kerültek. Balázs József tehát „híres” embert kreált a korábban kevesek által ismert Vezsenyi Lászlóból – a „vasalódeszkás” tanár melletti petíciót, eddig több tízezren írták alá.

Vezsenyi tanár úr feltehetően nem vágyott ilyen népszerűségre. Ha a NER nem olyan gondolattalan csinovnyikokat alkalmaz, mint amilyen a posztjáról most távozni kényszerült tankerületi felügyelő, a makói gimnázium testnevelő tanárának a nevét a diákjain és a kollégáin kívül csak kevesen ismernék. És ez így volna jó, mert így volna normális. Vezsenyi László sem kereste magának a bajt, és bizonyára szívesen lemondott volna erről a hirtelen jött népszerűségről.