Ágh Attila: nem véletlen, hogy Orbán és Erdogan egymásra talált

Erdogan és Orbán akár még nevet is cserélhetnének – vélte Ágh Attila és hozzátette, ez nem vicc. Kettejük története rendkívül hasonló, sőt, bizonyos pontokban megegyező. Erdogan befejezte az európaizált Törökország megszüntetését. Ugyanis az az állam, amelyet Atatürk az 1920-as években kapcsolt Európához, most a legtávolabb esik tőle. Ha pedig megnézzük Orbán Viktor utóbbi néhány hetét, akkor azt látjuk, hogy ő pedig különösen felgyorsítva vágja el saját országát Európától. „Az, hogy a két vezető egymásra talált, nem lehet véletlen” – fogalmazott a politológus.   

Ugyanakkor meglehetősen nehéz követni Erdogan pályáját, mert a hatalomátvétel és egyfajta keleti típusú egyeduralom – az ő esetében mondhatni – már közeláll egy diktátor szerephez. Az elemző nagyon jellegzetesnek tartja, hogy Törökország több, mint egy tucat megállapodást írt alá Európával, ezek nagy részét pedig már az Isztambul polgármesteréből lett először két menetben miniszterelnök, 2014-től pedig már államelnök jegyezte. „Ebben a folyamatban az a figyelemreméltó, hogy az egyezmények többsége azt jelezte, az ország távolodik Európától.”

Ennek kezdete még a „kettéosztott világ” időszakára vezethető vissza, amikor a Szovjetunió és Amerika versengtek egymással a világhatalomért, Törökország pedig – annak ellenére, hogy már akkor markánsan csúszott kifelé az atatürki demokráciából – felértékelődött, amikor belépett a NATO kötelékébe. Ha a nemzetközi helyzet nem lett volna akkor annyira feszült, akkor föl sem merült volna az, hogy Törökország NATO-tag legyen – magyarázta a politológus. Csakhogy miután igen közel fekszik a Szovjetunióhoz, jól jött a katonai szövetségnek, nem beszélve arról, hogy a törököké a második legnagyobb hadsereg a NATO-ban. Viszont Törökország pont emiatt lett a nagy vesztese a Szovjetunió összeomlásának, mert a rendkívüli szerepe megszűnt.

Azóta viszont a mai napig növekszik a feszültség a törökök és az Egyesült Államok között, ami megmutatkozott Izrael jelenlegi háborúja esetén is. „Vagyis egy Európából kicsúszó ország és pályakép Erdogané, emiatt gondolom azt, hogy Orbán Viktor életpályájával rengeteg párhuzamossága van.” Igaz, az Európától való távolodás a magyar miniszterelnök esetében jóval később, 2010-től indult, és most felgyorsulni látszik – emlékeztetett Ágh Attila.

Szerinte három fő kérdésben van köztük nagyon szoros kapcsolat. Először is ez a két ember magát és a rendszerét azzal tudja felértékelni a világban és a hazai politikában is, hogy egymást támogatja. Magyarország – vagyis Orbán Viktor – a török elnök segítségével bejutott a közép-ázsiai, ha tetszik a türk világba. Legutóbb Kazahsztán fővárosában Orbán már, mint a Türk Tanács társult tagja villogott és nagy beszédeket mondott, ezzel erősítette fel szerepét a világpolitikában. 

Erdogan az utóbbi tíz évben egyre inkább „persona non grata” lett az európai országokban, de mondhatni a nyugati világban, és nem fogadják sehol, nem tartanak vele kapcsolatot. A görög-török konfliktusban – ami a tengeren vélt olajmezők birtoklásáról szól – vagy más nagyobb nemzetközi probléma esetén többnyire Törökországgal szemben foglalnak állást. Ilyen a boszniai kérdés is, amely a kis autokrata ország magyar és török támogatásáról szól. „Tehát távolodnak, elszigetelődnek, ellenségkép alakul ki róluk, és ezt kompenzálják mind a ketten azzal, hogy egymást állandóan hívogatják, és felértékelik, illetve különböző pozíciókba helyezik. Így jött létre az az abszurdum, hogy augusztus 20-án, a legmagyarabb ünnepen díszvendégként volt jelen Erdogan Budapesten”.

A második kérdéskör, hogy vannak olyan tényleges gazdasági kapcsolatok, kötődések, amelyek a két országot összekötik egymással, és van egy olyan egészen konkrét, ugyancsak gyakorlatias kereskedelmi és politikai probléma, amiben megint csak találkoznak, ez a balkáni helyzet kérdése. Milorad Dodik, a boszniai szerbek elnöke, akit a legkevésbé kedvelnek Brüsszelben, és a legjobban támogat Erdogan és Orbán, sokszor egészen éles konfliktusokat vállalva. Az elemző felidézte, hogy Várhelyi Olivér – aki az európai biztosok között a bővítésért felelős – többször megégette magát miatta. Nyilván azért, mert elfogadta azokat az ottani állapotokat és hagyta az unió felé közeledni Boszniát. 

A harmadik nagy téma pedig a világhoz való viszony. „Közismert és teljesen érthetetlen az, ahogy ez a két ember összekapcsolódik a svéd NATO-tagság halasztásában, ami már egy éves botrányos történet, és amely már a nevetségesség határát súrolja. Ez a sok halogatás odáig fog menni, hogy csak a jövő évben térnek vissza a svéd NATO-tagságra. De azt nem lehet tudni, igazából mi köti össze ebben az ügyben a magyar álláspontot Erdoganéval.” Utóbbinál nagyon éles, svédellenes profil rajzolódott ki, érvelt is mellette. De az nem világos, mi Orbán érdeke. A legegyszerűbb válasz az lehet, hogy a két vezető megint csak saját magát értékeli föl és így is a nemzetközi érdeklődés középpontjába akarnak kerülni.  

1959-ben kezdődött el az a folyamat, amelyben felvetődött, hogy Törökország valamilyen formában csatlakozik az unióhoz. 2005 óta folynak a felvételi tárgyalások, de Törökország minden határozott vélemény szerint egyre távolodik az uniós tagságtól, az országnak nagyon-nagyon rossz megítélése van egész Európában. Az pedig, hogy a török elnök Orbánnal barátkozik, Magyarországnak okoz kárt, hiszen Európában ezzel a mi hírünket rontja. 

Erdogan és Orbán rendszeres találkozóinak oka, hogy Orbánt már csak a keleti országokban tartják komoly államférfinek, Erdogant pedig csak Magyarországon fogadják el. Valószínűleg jól is érzi magát nálunk, ami egyfajta kompenzálás azért, hogy kiszorul Európából. Ezért járogat Magyarországra, hiszen igazán fontos konkrét ügy, amivel foglalkoznának már réges-régen nincs – mondta Ágh Attila.