Ágh Attila: Szijjártó Péter nyíltan és bátran hazudik, ami árt Magyarországnak
Az Orbán-féle bábszínházban a miniszterelnök a színházi rendező, a körülötte lévő emberek a szereplők – mondta a Hírklikknek Ágh Attila. Majd hozzátette, kell olyan is, aki Orbán Viktornál sokkal agresszívebben zúdítja rá a partnerekre, kellemetlen dolgok tömegét. És ezt olyan cinizmussal tudja csinálni, amelyből mindig levonja azt a következtetést, hogy a világ velünk van, egyetért a mi álláspontunkkal. Ez a szerep Szijjártó Péteré. A politológus mindezt arra a kérdésre válaszolta, hogy valóban pozitív-e Magyarország számára, hogy mindenkivel szót ért, ahogyan azt a külügyminiszter állította.
Szijjártó Péter szerint Magyarország azon kevés államok egyike a világon, amelyek a szélrózsa és a politikai rendszerek minden irányába képesek értelmes párbeszédet folytatni. A külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésben arról is beszélt, hogy „mi őszinte, nyílt, békepárti külpolitikát folytatunk, olyant, amely a kölcsönös tiszteletre törekszik”. Azt állította, hogy bár Magyarország a nyugati szövetségi rendszerek tagja, de éppen emiatt tud beszélni a keleti országokkal is.
A politikai elemző kommentárját azzal kezdte, hogy az Orbán-rezsimben a klasszikus munkamegosztás érvényesül, a politikai elitben mindenki szerepet játszik. Van a rosszfiú, aki elvégzi a piszkos munkát, elviszi Orbán Viktor elől a kellemetlen szerepeket és az ütközéseket. Ez a szerep jutott Szijjártó Péternek, aki nyíltan és bátran hazudott mindig. Ellentéte volt eddig Novák Katalin, mint pozitív szereplő, aki megértő, és szögesen mást mond, mint a „rosszfiú”. Igaz, az államfő lemondása után a rendszer most összeomlik, de ez a folyamat már a kegyelmi botrány előtt elkezdődött, hiszen a világsajtó tele van azzal, hogy a magyar miniszterelnök milyen durván viselkedett, szerepelt. Ami csak azért meglepetés, mert eddig az agresszív válaszoló, a mindenkin áttipró magyar tank Szijjártó Péter szerepe volt. Ő volt az a bábú, aki „beleszeret” a Lavrovba, sűrűn látogatja Lukasenkót Belorussziában, aki átvesz kitüntetéseket az oroszoktól, aki minden ponton átmegy, és felvállalja a szükséges ellentmondásokat.
Ágh Attila magyarázata szerint a külügyminiszter szerepébe beletartozik az is, hogy amikor végképp egyedül marad egy állásponttal, akkor bátran kimondja: nekünk van igazunk, voltaképp mindenki egyetért velünk. Igaz, hogy mi egyedül szavazunk valamire, és 26-an szavaznak más irányba, de mégis mi vagyunk az új Európa, nekünk van igazunk, és előbb-utóbb mindenki azt fogja mondani, amit mi mondunk. A szijjártói szerep 2012 óta jelen van Orbán színházában és kezdettől fogva ugyanezt az ellentmondásrendszert cipeli magával. Amikor a Fidesz hatalomra került, akkor a külügyminisztériumból még a portást is elbocsátották, nemcsak a szakértőket, bár vannak köztük olyanok, akik csak elhalkultak. Ezzel egy egészen más minisztérium alakult, amelyet külügy helyett nyugodtan nevezhetnének sértegetésügyi és gyalázkodásügyi minisztériumnak.
A politológus emlékeztetett rá, hogy a miniszterelnök hitelvesztése az utóbbi években felgyorsult. Ennek jele volt, hogy 2022 decemberében az Európai Unió elkezdte a magyar jogállamiság határozott kritikáját és megvonta az erőforrásokat az országtól. Ebben a helyzetben a már megszokott, apró vétók eltörpültek, viszont Orbán személyéhez kötötték Ukrajna támogatásának és annak vétóját, hogy távlatilag bekerülhessen az Európai Unióba. És mivel ezek nagyon lényeges, az Európai Unió működését alapvetően érintő dolgok, muszáj volt neki személyesen vállalnia, „nem mehetett ki az illemhelyre és a kávézásra helyette Szijjártó”.
A magyar külügyminiszter elmehetett elmondani, hogy a nyugat hanyatlik, és megütközhetett mindenkivel, tehát a piszkos munka elvégzését folytathatta, ahol csak lehetett: állandóan a helikopterezett, beugrott Ukrajnába is Orbán helyett találkozni az ottani külügyminiszterrel. Tehát játszotta továbbra is a rosszfiút, elvállalta az összes ütközést, és az ellentmondásokat is. Gondoljunk csak a legutóbbira: Orbán kiállt Netanjahu mellett, ezért több országban kellett Szijjártónak magyarázkodnia. Barátkozott a muszlimokkal, gratulált a hírhedt – talán még Orbánnál is borzalmasabb – azerbajdzsáni elnöknek, vállalta még azt az ellentmondást is, hogy miután Karabahból kikergették az örményeket, Orbán megdicsérte az azeri elnököt, hogy milyen jó béketeremtést csinált – sorolta Ágh Attila.
Ez teszi érthetővé Szijjártónak az ENSZ-közgyűlésen elhangzott szavait is. Neki most az a dolga, hogy mindenütt elmondja: mi jogállam vagyunk, mi képviseljük az igazi európaiságot, hozzátéve, hogy a viselkedésünket a magyar érdek szabja meg – folytatta Ágh Attila. Ezek azok a gondolati blokkok, amiket a Fidesz népe állandóan ismétel, és így a külügyminiszter egy nagyon kegyetlen, következetes, erkölcsileg nihilista állásfoglalást képvisel mindenféle ügyben. Miután azonban a „rosszfiú” szerepe megváltozott – Orbán miatt – most békülékenyebb lehet.
Mindez azonban nem javít Magyarország megítélésén – összegezte a politológus. „Egy külügyminiszter általában inkább túlságosan diplomatikusan beszél, kerüli az összeütközéseket, tompítja a problémákat. Szijjártó Péter ennek pont az ellenkezőjét játszotta. Mindenkivel vállalta a konfrontációt, teljesen antidiplomatikus nyelvet használt, mindenütt kemény szavakkal, durva kifejezésekkel, amitől égnek állt a diplomaták haja, amikor beszélt. Végül is elmondhatjuk: Szijjártó Péter bevonult a diplomácia történetébe, mint a legantidiplomatább külügyminiszter a XXI. században.”
