Akar Ön munkaszolgálaton részt venni?

Föld S. Péter 2020. június 2. 10:36 2020. jún. 2. 10:36

Fricz Tamásnak elege van Európai Unióból. Az Ifjúkommunista egykori szerkesztője (jelenleg politológus és a valamikor újságként létező Magyar Nemzet szerzője) ezt a véleményét egy Királyhegyi Páltól szármaró idézettel teszi érzékletesebbé. Azt írja Fricz: „Királyhegyi Pál az ismert író, újságíró humorista és forgatókönyvíró munkaszolgálaton vett részt. Az anekdota szerint két év után ásás közben egy német katona belerúgott, ő pedig belezuhant a gödörbe. Megszólalt. Na tudja mit? Most lett elegen az egészből”.

Az idézet közismert, bár jobb helyeken, tisztességes tollú sajtómunkások nem így szokták interpretálni. Királyhegyi Pál sok ezernyi társával együtt ugyanis nem „részt vett” a munkaszolgálaton, hanem oda behívták, besorozták, elvitték. (Megfelelő aláhúzandó). Az ottani részvétel ugyanis nem önkéntes volt, azt ki kellett érdemelni. Elsősorban a származással, sőt, szinte kizárólag azzal. Aki nem volt zsidó, nem „vehetett részt” a munkaszolgálaton.

Szóval, nem úgy van, ahogy Fricz sugallja. Hogy a munkaszolgálat nevű intézmény ügyfelei „részt vettek” ezen a programon. Királyhegyi és a többi sorstárs nem úgy került oda, hogy kíváncsiságból kipróbálta, milyen is lehet a munkaszolgálat. „Párizsban már voltam, Londonban is, munkaszolgálaton még soha. Próbáljuk ki ezt is egyszer.”

Nem egy kalandtúra volt a munkaszolgálat, hanem az esetek nem kis hányadában, halálos kimenetelű kirekesztés.

Van még valami, amit Fricz rosszul tud. Pontosabban, jól tudja, csak csúsztat és hazudik. Megtéveszt másokat, főleg azokat a fiatalokat, akik nem tudják, hogy a munkaszolgálatra behívott emberekre nem német katonák, hanem magyar keretlegények „vigyáztak”. Radnóti Miklós költőt például magyar honfitársa lőtte agyon, és azok a gazemberek is magyarok voltak, akik Szerb Antalt, a kiváló irodalmárt, és műfordítót agyonverték.

A haláltáborokat valóban németek üzemeltették, ám a munkaszolgálatosokkal kapcsolatos teendőket meghagyták nemzeti hatáskörben. Ennyit Fricz és annak a sajtónak a hitelességéről, amely Gulyás Gergely miniszter szerint morális fölénnyel rendelkezik.

De, hogy ne csak hazugságokkal foglalkozzunk ebben az írásban, álljon itt egy másik anekdota is, amely nem Királyhegyivel, hanem Kellér Dezsővel kapcsolatos. Hősünk zsidó származása miatt, abban a „megtiszteltetésben” részesült, hogy munkaszolgálatosként „szolgálhatta” az akkori munkaalapú társadalmat. Ásás közben, az egyik sorstársa felismerte Kellért, és szólt az őket őrző keretlegénynek, hogy ha lehet, vigyázzon erre a kis nagy emberre, ne essék a szükségesnél több bántódása. Olyan ismert és kedvelt slágerek szövege fűződik ugyanis a nevéhez, mint például a Néha fáj a szívem, de én letagadom, a Jó a kék szemébe nézni, a Nem tudom az életemet hol rontottam én el, vagy éppen a Jaj, de jó a habos sütemény…

A keretlegény odament Kellérhez, egy ideig nézte, majd kifakadt: a Krisztusát neki, hát nem lehetett ezeknek a daloknak a megírását egy rendes keresztény magyar emberre bízni?

Ha Fricznek elege van az Európai Unióból, ne vegyen részt benne. Ez ugyanis egy olyan szervezet, ahol, szemben a munkaszolgálattal, a részvétel számunkra előnyös ugyan, de nem kötelező.