Aláíró János: megcselekedte, amit megkövetelt a gazda
Áder János köztársasági elnök aláírta az MTA megcsonkításáról szóló törvényt. Öt napja volt erre az államfőnek, ki is használta az egész időt, mígnem az utolsó napon odakanyarintotta kézírását a dokumentum alá, és ezzel a Magyar Tudományos Akadémiának hivatalosan is befellegzett.
Hogy Áder János mit csinált ezen öt nap alatt nem tudjuk. Gyanítható, hogy napestig törte a fejét, mit is tegyen ezzel a sokak által vitatott törvénnyel. Álmatlan éjszakái voltak az államfőnek, vívódott a lelkiismeretével, ráadásul szakértői stábja sem tudott közös nevezőre jutni, heves viták, sőt veszekedések hallatszottak az elnöki palotából, még talán anyázás is előadódott.
Persze, csak vicceltünk Áder magasról tesz mindenre, neki csak az a fontos, hogy Orbán Viktor mit szól az egészhez. Nem hiányzik neki egy balhé, esze ágában sincs borsot törni Orbán orra alá, van annak nélküle is elég baja, nehogy már épp ő legyen az, aki fokozza ezeket a bajokat.
Indoklást ezúttal nem fűzött Áder János hivatala a dokumentum aláírásához, pedig időnként előfordult, hogy megindokolták, miért írta alá Áder azt a papírt, amit elé toltak. Legemlékzetesebb talán a médiatörvény módosítása volt, amikor nem a tudományba, hanem a sajtóba kellett egy méreteset belerúgni. Áder meg is tette, amit a Főnök elvárt tőle, lett is nagy nemzetközi tiltakozás az egészből, ezért aztán közlemény is keletkezett: Áder maga jelentette be, hogy mindent megvizsgált, mindent megfontolt, nem is egyszer, de ahányszor csak szükséges volt, végül arra jutott, hogy nem talál fogást a törvényen, ezért aztán nem tehetett mást, minthogy aláírja. Pedig már akkor is tehetett volna mást. Például azt, hogy nem írja alá, hanem veszi a kalapját, és távozik. Ez is egy opció lett volna akkor, és opció lett volna most is. Igaz, Áder számára egzisztenciálisan nem igazán kifizetődő, viszont morálisan vállalhatóbb, mint az, hogy megint, ki tudja hányadszor, Bólogató János szerepében állt a nyilvánosság elé.
Nem mondanánk, hogy nagyon meglepődtünk, amiért Áder még ideiglenesen sem feküdt keresztbe a magyar tudomány megkárosítását célzó törvénynek. Igaz, nem is lettünk ettől boldogabbak. Megválasztása után Áder azt ígérte, hogy minden jó törvényt aláír, és minden rossz törvényt visszaküld a parlamentnek, vagy kontrollra továbbít az alkotmánybíróságnak. Tényleg nem rajta múlt, hogy szinte kizárólag jó törvényeket toltak az orra elé, nézett is ilyenkor nagyot az Áder, hogy ni csak, már megint egy jó törvény, gyerekek, ha tudnátok, hogy én mennyire szerencsés pasas vagyok, adjatok gyorsan egy tollat, aláírom.
Most sem történt másként, Áder még kicsit sem habozott, mielőtt megcselekedte, amit megkövetelt a gazda.
