Alapítványi segítséggel képezik át ideológiailag a közoktatás szereplőit

Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKTKK) - amelynek főigazgatója és kuratóriumi tagja Schmidt Mária – a lebonyolító a Prekog Alfa Kft.- vel történelemtanárokat, oktatókat képez tovább a Miniszterelnökségen keresztül érkezett közpénzből. A pedagógusokat – személyes részvétel mellett – két négycsillagos szállodában képzik egy online tananyagra, amelynek címe: Digitális tananyagok és használatuk pedagógiai módszertani lehetőségei a XX. századi történelem tanításában. Az 500 történelemtanár átképzése 2023. december 31-éig nettó142,5 millió forint forintot jelent. Ha a képzést meghosszabbítják 2024. április 30-ig, az legalább 800 fő történelem tárgyat oktató pedagógus részvételét jelenti, az összeg pedig nettó 228 millió forintra, amely áfával növelve 289,5 millió forintra növekszik. 

Már a pénz sem kevés, de mint megállapítottuk, a Fidesznek az ideológiai terjeszkedésért semmi sem drága. Sikerült szóra bírnunk egy olyan történelemtanárt, aki maga is részese volt nem is egy ilyen átképzéseknek, és aki érthető okok miatt, a neve elhallgatását kérte. 

Tőle tudtuk meg, hogy az alapítvány neves történelmi eseményekről – I. világháború, Trianon, 1956 – tartott továbbképzéseire minden pedagógus diplomával rendelkező tanár mehetett, az óvónőtől a fizikatanárig. Az alapelv az volt, hogy ezek az események a nemzeti emlékezet részei, és ha bármely iskolafokban előkerül a dolog, legyen ismeretük arról, hogyan kezeljék. 

A képzések tematikája szerint voltak történészek, akik a történelmi esemény nemzetközi, és hazai összefüggéseit, a történelmi folyamatokat elemezték, értelmezték. Ezek a történészek rendre a „Schmidt Mária istállóból” kerültek ki, vagyis a történészi interpretációkban volt ideológiai behatároltság, majdhogynem indoktrináció. (Valamilyen politikai célnak vagy eszmének alárendelt céltudatos (elő)nevelés.) A történelmi események ugyanis rendkívül bonyolultak, nagyon sok összefüggésük van, és attól függően, hogy ki mit emel ki, mire helyezi a hangsúlyt, az lehet szemlélet és nézőpont kérdése. Persze, voltak olyan történészek is, akik rendkívül korrekten, és a történelmi hitelesség minden kritériumának megfelelően interpretálták a dolgokat. De volt néhány olyan – főleg fiatal történész –, akin érződött az alapítványi befolyásoltság.

Ezen kívül voltak szakmai, módszertani foglalkozások, amiken gyakorló pedagógusok mutatták meg, hogyan lehet ezeket az eseményeket akár történelem, akár magyar órán, akár óvodai foglalkozásban feldolgozni. Voltak olyan foglalkozások is, amelyeken arra készítették fel a pedagógusokat, hogyan lehet egy adott eseménnyel kapcsolatban információt szerezni, megkeresni a speciális honlapokat az interneten. Ezen kívül még drámapedagógusok is tartottak foglalkozást arról, miként lehet használni, értelmezni egy-egy adott eseménnyel kapcsolatban a drámapedagógiát. A szakmai részek hasznosak voltak, és nem tükröződött bennük az ideológiai indoktrináltság. 

Maguk a képzések úgy zajlottak, hogy pénteken érkeztek meg a résztvevők, 10 órától történészi előadásokat hallgattak, szombaton pedig szakmai foglalkozások voltak, ezek még vasárnap is tartottak délelőtt 10-ig, akkor fejeződtek be.  

Miközben most a státusztörvény miatt sok pedagógus, köztük nem egy történelemtanár is fölmond, újra indult egy 500 fős történelemtanár-képzés. Történelemtanár kalauzunk szerint ez nem nagy szám. 

Az egyetemek ideológiai megszállása után ez a képzés válhat fideszes ideológiai keltetővé. Kalauzunk szerint ezek a képzések agymosodák voltak, nyilván ez is az. Főleg a már említett fiatal történészek által sugallt értelmezésben komoly ideológiai, világnézeti töltet volt. Schmidt Mária szándéka nyilvánvalóan az ideológiai „átnevelés”, hiszen minden képzéshez kiadtak egy kvázi „tankönyvet”, amikből egyértelműen ki lehetett olvasni az ideológiai töltöttséget, az agymosoda szándékot. Csak nem volt hatásos. Legalábbis az esti beszélgetésekből ez derült ki. Nagyon sokan mondták azt, „jól éreztük magunkat, aztán hazamegyünk és folytatjuk a munkánkat.” A történelemszakos tanárok esetében pedig ez az agymosoda szándék kimondottan hatástalan volt. Ennek az van a hátterében, hogy a történelemszakos tanárnak, mire megszerzi a diplomát, már van egy kialakult világnézete a világról is, a történelmi eseményekről is. Van felkészültsége, tudása, ismerete, a történelemszakos tanárok nem nulláról találkoznak a történelmi dolgokkal. Mondták is: „mondhat ez az ember bármit, nekem ne magyarázzon”. Azoknál volt hatásosabb ez a fajta agymosás, akiknek nem volt tudásuk, ismeretük egy-egy történelmi eseményről, vagyis az óvónőknél, a tanítónőknél és a más szakos tanároknál. Mert ők a továbbképzésen elhangzott információkat hiteles információként vették. Az előadók nem kifejezetten hamisították a történelmi tényeket, de volt például egy képzés, ami a rendszerváltásról szólt, és a fiatal történész hölgy úgy tartott róla előadást, hogy egyetlen egyszer sem ejtette ki az MSZP, Horn Gyula, Németh Miklós vagy Pozsgay Imre, Nyers Rezső nevét. Pedig ők meghatározó szereplői voltak az akkori eseménynek. Amikor az MSZP ’89 októberében létrejött, akkor volt egy MSZP-s politikusokból álló szakértői kormány, amelyik a ’90-es választásokig vitte az ügyeket. Nem lehet azt mondani, hogy nekik semmi szerepük nem volt a rendszerváltásban. Ez a történész hölgy mégis úgy beszélt a rendszerváltásról, hogy ezeknek az embereknek még csak a neve sem jelent meg. Így azok, akik az életkoruk miatt nem élték át a rendszerváltást, illetve nincs történelmi ismeretük, felkészültségük, tudásuk erről az időszakról, úgy gondolhatták, hogy az MSZP nem is létezett abban az időben. Pedig a párt komoly szerepet játszott abban, hogy békés volt az átmenet Magyarországon. 

S, hogy ezek az átképzések ideológiai csapdává válnak-e, átírhatják a történelmet, és igaza lesz Orbánnak abban, hogy 2030-ra itt egy másik Magyarország lesz? Kalauzunk szerint ketté kell választani a dolgot. Az elképzelhető, hogy 2030-ra egy másik Magyarország lesz itt, mert a másik Magyarország egy objektív valóság. Az pedig egy másik dolog, hogy az emberek erről az objektív valóságról, meg arról az útról, ami idáig elvezetett, milyen képet alkotnak. A kormány nem csak az oktatást, de a kultúra minden területét a maga képére akarja gyúrni. Az emberek gondolkodását is igyekszik átformálni, átalakítani teljes egészében. Ebbe a történelemhamisítás, különösen a közelmúlt történelmének a meghamisítása, az objektív tények elhallgatása és ideológiai interpretálása jól érzékelhető törekvés. A médiát is maguk alá gyűrték, és minden azt sugallja, hogy Magyarország micsoda nagyszerű ország, amiben van igazság, mert tényleg egy nagyon szép ország, de nem úgy nagyszerű, ahogy ők gondolják. „Félő, és én is félek attól, hogy az az agymosás, ami történik Magyarországon – és ebben a történelemszemléletnek az átformálása, revidiálása, indoktrinálása benne van – sikeres lesz. Vidéken, ahol vagy objektív, vagy szubjektív okok miatt korlátozott az információhoz való hozzáférés, nagyon erősen működik az agymosoda. Ez félelmetes. 

A történelemtanárok esetében nem vagyok ennyire pesszimista, mert az egyetemeken és a főiskolákon a történészek megtanulják, amit sokan nem: a forráskritikát. Vagyis, hogy minden forrást kritikával kell fogadnunk, és minden forrást más forrásokkal összevetve kell értékelnünk. Így ők kevésbé megvezethetők, és bízom benne, hogy szuverének maradnak” – szögezte le történelemtanár kalauzunk.