Amikor a Fidesz még nem Helló, Röfi Párt volt

Lengyel László szerint, Stumpf István vagy Lázár János még tudtak kormányozni. Kormányoztak Orbán helyett, sokszor ellenében. Orbán korábban érezte, hogy a kormányzás nem megy neki, de ma már mindentudónak és bármire képesnek érzi magát. Nem szereti, ha kormányoznak helyette.

„Ő választotta ki kormányának hozzá nem értő, érzéketlen és gerinctelen embereit. Soha, semmikor, semmiben nem fognak ellentmondani. Ezért követett el uralma szempontjából is megbocsáthatatlan két hibát: Soha ne küldj ápolhatatlan betegeket haza, szerencsétlen rokonaikhoz! Tudhatta a 2006-07-es kórházbezárásokból, a Markhot kórházi csatából, hogy soha, senki nem felejti, s bocsátja meg szülei, nagyszülei kormány okozta baját, halálát! És először mindig adj a választóid derékhadának, jelen esetben a kisvállalkozóknak biztonságot és perspektívát! Ám cserben hagyta őket, s magának osztott. Ezt se felejtik el soha. Korrigálni akar.”

Lengyel szerint, az egyetlen, akire Orbán ráhagyhatja a kormányzást, a nyugdíjas korú, minden politikai szándéktól mentes, igazgatási és szervezési tapasztalatokkal rendelkező belügyminiszter: Pintér Sándor.

Orbán tisztában van azzal – véli a szerző –, hogy Pintér nem a személyéhez és politikájához lojális, hanem a magyar államhoz, engedelmesen szolgálna bármilyen más színű politikai uralmat, ha az nem veszélyezteti a magyar államgépezet működését.

„Pintér előnye, hogy kezelt már válságot, és érti a válság különböző szakágak közötti összefüggését, s hajlandó bármilyen szakértői tudás és tapasztalat befogadására – bárhonnan jön. Hátránya, hogy az állam egészségügyi és gazdasági válságát nem lehet a Belügyminisztériumból megfelelően kezelni, és a nyakán ül a hatalma megtartásáért és újraválasztásáért bármire hajlandó, a tiltakozókra rendőrt küldő Orbán.”

A teljes írás ide kattintva olvasható el.