Az ellenzék dilemmája
Olyan a helyzet, hogy a „kormányt” támogatnia kell, már ha az valóban, és a gondokkal arányos mértékben kívánja; ugyanakkor nem szabad elfeledkeznie a legutóbbi tíz év tapasztalatairól: a jelenlegi hatalom minden képzeletet felülmúlóan lop, hazudik, folyamatosan uszító hecckampányokat folytat, közpénzből szennymédiát üzemeltet; szétverte az oktatást, megnyomorította az egészségügyet; a társadalmi morálban fölmérhetetlen károkat okozott.
A most benyújtott törvényjavaslat jelenlegi formájában nyilván nem fogadható el: nem adható határozatlan idejű fölhatalmazás annak a „kormánynak”, amelyben értelmes emberek egyáltalán nem bízhatnak, amely mindmáig hazudozik, mellébeszél a járványról szólván is; és nem fogadható el a Btk. módosítása sem: a helyzet semmiképpen sem indokolja a „rémhírterjesztésnek” a jelenleginél szigorúbb büntetését.
Mert nem feledhető: hogy mi a rémhír, azt ez a kormány és segédei fogják meghatározni. A Pesti Srácok esetleges följelentése alapján, indulhat például eljárás a HVG ellen. Vagy ma még mondhatom, hogy szerintem a „kormány” által közölt adatok hamisak; vélelmezhetem, hogy jóval több a megfertőzött ember, és többen is haltak már meg. Hogy elmaradtak vagy megkéstek intézkedések stb. Hogy az utcára vezényelt katonák csak az emberek megfélemlítését szolgálják, a vírus ellen hatástalanok, a körülményekhez viszonyítva röhejes járműveikkel együtt… S vajon mi értelme van a fideszes MTVA-t katonai irányítás alá helyezni..?
Bár Orbán állandóan háborúzik, a valóságban mégsem háborúban élünk.
Olyanok kiáltanak „rémhírt”, akik szerint az „ellenzék egy része a vírusnak drukkol”; akik maguk bűnszervezetben, folytatólagosan terjesztettek és terjesztenek hiszterizáló, hazug „információkat” és uszító „hírmagyarázatokat”, „szakértői véleményeket” stb. Olyanok, akik évek óta hazudoznak Sorosról, Brüsszelről, és „migránsalagutakat” mutogatnak szégyentelenül; akik cigányellenes uszításon nyerészkednek, és ellenfeleiket igyekeznek vele megrágalmazni. Olyanok, akik „keresztényinek” hazudják a nyilvánvaló embertelenséget is.
Szükség volna persze némi bizalomra hatalom és ellenzéke között – talán hatna a társadalomra is. De semmilyen komolyan vehető változásnak, semmilyen értékelhető önkritikának nyomát sem találom. Leváltották talán az arrogáns Kovács Zoltánt, a tájékozatlant játszó(?), pimasz Maruzsa Zoltánt, Kásler Miklóst..? Lemondatták mondjuk Gulyás Gergelyt?
Ugyan már: ha leváltanák, sem érne semmit, amíg Orbán válthatja le őket. Könnyen találna náluk rosszabbakat is…
Nem érzékelhető semmilyen komoly szándék a „kormány” részéről a változtatásra – de ezen nincs miért csodálkozni. Nem az a bűnbánó fajta a társaság…
Semmit sem szabad tehát adni az Orbán-kormánynak, ami nem okvetlenül szükséges. A veszélyhelyzet nem indokolja a véleménynyilvánítás drasztikus korlátozását, az ország jelentős részben „katonai irányítás” alá rendelését… Majd akkor küldjék ki a katonákat az utcára – a jelen helyzetben teljesen szükségtelen járműveik nélkül, lehetőleg lőfegyver nélkül –, ha elrendelik a kijárási tilalmat, vagy bizonyos javak elosztásában, szállításában kell segédkezniük. A honvédség közterületekről való visszavonása akár előföltétele is lehetne a javaslatról szóló vitában a részvételnek.
Mindenesetre nem volna helyes, ha az ellenzéki képviselők szavazatukkal hozzájárulnának az Országgyűlés idei lenullázásához. Még akkor sem, ha tudjuk, amit tudunk…
Jó volna, ha maradnának, lennének valakik, akikre szavazhat majd az Orbán-rezsim ellenzéke.
