Az Erőt egyesítő cukiság
Az első csapást a maga konstruálta univerzumra még George Lucas mérte, amikor Jar Jar Binks képében megkísérelte megalkotni a maradéktalanul cuki, négyévesek számára is bugyuta mesehőst, akivel aztán gyorséttermi menüt és merchandise-limlomot varrhat majd a kiskorú fogyasztók tömegére – csak bírják a szorgos ázsiai gyermekek a termelést!
George Lucas talán túl mohó, talán túl rossz ízlésű volt, talán túlságosan is lebecsülte a Star Wars-rajongókat, mindenesetre Jar Jar Binks nem cukinak, hanem nyomorultnak bizonyult. Nem aranybánya vált belőle Lucas számára, hanem a Star Wars-mítosz leértékelésének, kiárusításának és elsekélyesítésének tenyérbemászó jelképe. A felnőtt testben élő értelmi fogyatékos karakterből a Star Wars világának leggyűlöltebb alakja lett.
A Disney marketingesei tanultak Lucas egykori hibájából, és megalkották Baby Yodát, a végső cukiságfegyvert. Az ötvenéves csecsemő óriási szemeivel és füleivel, a negyven éve töretlen Yoda-kultusszal, a Szörnyecskék nosztalgiájával, a maga esendőségével és kiszolgáltatottságával úgy tűnik, minden Star Wars-hívőből képes előcsalni azt, amire még a legcukibb csecsemős és macskás mémek sem képesek. A Baby Yoda-plüssfigurákért és egyéb ajándéktárgyakért a rajongók végeláthatatlan előjegyzési listákon várakoznak – a Disney bankot robbantott. A legöntudatosabb fogyasztók már petícióban követelik a Baby Yoda-emoji bevezetését.
A plázakultúra végleg ledarálja a Star Wars-legendát: a mitológia lelkét többé nem a vén Yoda mester bölcsessége, hanem a világuralomra törő Darth Disney sötét energiája reprezentálja. Az Erőnek egyetlen oldala maradt: az egyetemes cukiság.
