Az Európai Unió második legszegényebb országa
Az Eurostat adatai szerint Magyarország az Európai Unió második legszegényebb országa, nálunk csak a bolgárok élnek rosszabbul. Lehagytak bennünket a korábban lesajnált románok, a szlovákok pedig már jó ideje előttünk járnak. Mindeközben a mi kormányunk sem tétlenkedett, telerondította az országot hatalmas kék plakátokkal, miszerint „Magyarország előre megy. Nem hátra”, így próbálja elfedni, hogy ezt a nem igazán hízelgő helyezést hagyja ránk 12 évnyi kormányzás után Orbán Viktor és a Fidesz.
Románia egyébként már 2014 óta megelőzi Magyarországot, sőt, 2020-ban a román háztartások fogyasztása már mindhárom másik visegrádi országénál is nagyobb volt, miután a cseh háztartások bevétele jelentősen visszaesett. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pandémia a többi európai országot sem kímélte – az uniós háztartások 2020-ban átlagosan nyolc százalékkal fogyasztottak kevesebbet, mint egy évvel korábban. Ehhez képest Magyarország jól teljesített, hiszen nálunk csak 4,6 százalék a visszaesés, vagyis egy átlagos magyar család ennyivel lett szegényebb, mint korábban. Ami persze megtévesztő, mert a visszaesés ennél jóval nagyobb, hiszen ebben az átlagban az is benne van, hogy a NER kedvezményezettjei a járvány alatt is zavartalanul gazdagodtak, Mészáros Lőrincnek és társainak például a pandémia alatt is szépen gyarapodott a vagyonuk.
A Hírklikk is beszámolt arról, hogy 2020-ban a teljes hazai lakosság 20,4 százaléka – azaz több mint 1,98 millió ember – élt olyan otthonban, ahol a tető vagy a falak átáztak, megpenészedtek, beáztak vagy a nyílászárók cserére szorultak. Az adatok szerint ma a magyar lakosság 1,6 százaléka, 156 ezer ember él olyan lakásban, ahol nincs vécé és fürdőszoba.
Sok ma a szegény ember Magyarországon, s bár a kormány kommunikációja ennek az ellenkezőjét sulykolja, ez nem változtat azon a tényen, hogy – a Fidesz egykori szlogenjével élve – rosszabbul élünk, mint négy éve. Szegénynek lenni ugyanis nem csak úgy lehet, ha nincs fedél az ember feje fölött. Az utcán ételt osztók a megmondhatói, hogy már nemcsak hajléktalanok állnak sorba egy tál meleg ételért, hanem olyanok is, akiknek még jut pénzük a rezsi befizetésére, ám a gyereknek rendes ruhára, vagy éppen meleg ételre már nem.
Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában nincs tisztes szegénység. A szegénység, a nyomor, az éhezés mindig tisztességtelen, mert nem velejárója a normális emberi létezésnek. Sok gyerek csak az iskolában kap meleg ételt, reggel korgó gyomorral, éhesen indulnak el otthonról. Róluk mondta néhány évvel ezelőtt Harrach Péter, a KDNP egyik nagyágyúja némi cinizmussal, hogy vannak családok, ahol életforma, hogy a gyerekek nem reggeliznek. Tényleg vannak ilyen családok, meg olyanok is, az előzőeknél sokkal nagyobb számban, ahol a rezsiköltségek befizetése után semmi másra nem marad pénz.
Ezt a növekvő szegénységet rejtik el a tetszetős, a megrendelő kívánsága szerint készülő statisztikák, amelyek például azt is kimutatják, hogy a bruttó átlagkereset mennyivel nőtt az utóbbi években. Ami számszakilag igaz, másfelől viszont tudnunk kell, hogy ebben a jól hangzó és tetszetős átlagban benne van például az Állami Számvevőszék vezetőjének és több más, magas beosztású hivatalnoknak az ötmillió forintos fizetése. (Hol vannak már azok a daliás idők, amikor – közvetlenül a fülkeforradalom dicsőséges győzelme után – a Fidesz Simor András akkori MNB elnök juttatásain kiakadva, kétmillió forintban maximalizálta az állami vezetők fizetését?)
Magyarország szegényedik, kilátástalanság van a tetszetős számok és a csillogó, szép szavak mögött. Erről nem beszél Orbán Viktor kormánya. Persze nem véletlen, hogy az Eurostat mostani adatait nem teszik a kirakatba. Utolsó előttinek lenni Európában, nem olyan teljesítmény, amivel dicsekedni lehetne.
