Az, hogy az EU Ukrajnának adná a nekünk szánt támogatásokat, ugyanolyan hazugság, mint a többi 

Magyarország, Lengyelország és még három tagállam egyetlen eurócentet sem kapott a helyreállítási alap forrásaiból, így felvetődhet a kérdés: a tagállamok fejlesztéseinek finanszírozására szolgáló források azért nem jutnak el a tagállamokhoz, mert ezeket a pénzeket adta oda Brüsszel Ukrajnának? Erről beszélt Deutsch Tamás a Fidesz európai parlamenti képviselője a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Mintegy zárójelbe téve, ugyanakkor maga is elismerte, hogy a pénzek valójában persze nem emiatt nem jutnak el Magyarországra, hanem azért, mert az Európai Bizottság nem fogadta el Magyarország helyreállítási tervét, viszont alapvető változtatásokat kér a pénzért cserébe. Biztos, ami biztos, azért kifejtette, hogy tisztázni kell, a 2021-ben indult európai uniós költségvetési ciklus első két és fél évében az Európai Bizottság (EB) milyen jogcímeken és mekkora összeget juttatott Ukrajnának. (Ezt egyébként a képviselő maga is lecsekkolhatta volna, a május 15.-i dátummal frissített összegzésből, ami itt található.)

Már korábban is voltak kormányzati részről sanda utalgatások arra, hogy Ukrajna a Magyarországtól visszatartott uniós forrásokat kapja támogatásként. Vajon ez lehetséges? Az uniós ügyekkel több évtizede foglalkozó Inotai Andrást kérdeztük. 

„Ez ugyanolyan hazugság, mint az elmúlt 13 év egésze” – szögezte le a közgazdászprofesszor, kiemelve: a kettőnek egymáshoz semmi köze, két különböző dologról van szó. A Magyarországnak szánt pénzeket a magyar jogállamiság-problémák miatt tartják vissza, mégpedig teljes joggal – mondta, hozzátéve: ezzel szemben az ukránoknak külön forrásból biztosít az Európai Unió pénzügyi támogatásokat. Ami nekünk jár, az megvan, csak éppen zárolták, a pénzek továbbra is elérhetőek, ezeket senki nem vitte el, igaz, a kifizetésük olyan feltételekhez kötött („hangsúlyozottan: végre”), amelyeket az Orbán-kormány nem teljesít. „Ne tessenek már megint Ukrajnát, meg a háborút előráncigálni, s arra kenni az összes magyar problémát” – figyelmeztetett. Példaként hozta fel a magyarok által előszeretettel hangoztatott szankciós, meg háborús inflációt, ami, ha így lenne, „akkor magyarázzák már meg, vajon miért 3,5-szer magasabb a magyar infláció az uniós átlagnál, mégpedig úgy, hogy a többi ország száz százalékig teljesíti az uniós szankciókat, mi meg tömegnyi kivételt kaptunk”.

Inotai Magyarország példáján vezette le, hogyan működnek ezek a dolgok. Mint felidézte: amikor 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor már a 2000-2006 közötti hét éves költségvetés kellős közepén jártak. Ebből kifolyólag 2007-ig, azaz az új költségvetési ciklus indulásáig nem tudtuk megkapni azt az összeget, ami egyébként a 2004-es csatlakozástól már járt volna. „Szükség volt átcsoportosításra ahhoz, hogy egyáltalán kapjunk uniós támogatásokat, de ezt nem a spanyolok, a görögök, a portugálok kárára, nem tőlük elvéve és nekünk odaadva oldották meg, hanem egyéb uniós forrásokat kerestek rá” – húzta alá. Mint hozzátette: most ugyanez a helyzet, van az uniónak pénzügyi mozgástere, más területekről át tud csoportosítani, illetve van lehetősége hitel felvételére, valamint garancia nyújtására ukrán hitelfelvételhez. 

Ugyanez vonatkozik az újjáépítési alap forrásaira is – mutatott rá. Azok az összegek is zároltak, onnan sem csoportosítanak át máshova, így Ukrajna számára sem. „Egyszóval, nem azért nem jutunk a pénzhez, mert Ukrajnának akarja azt adni az EU, hanem azért, mert nem teljesítjük a megszabott feltételeket” – tette világossá.

Arról már nem is szólva, hogy ha majd egyszer a háború után – uniós segítséggel – elindul Ukrajna újjáépítése, akkor az arra szükséges összeg sokkal nagyobb lesz, két-háromszorosa a Magyarország számára a hét éves költségvetésben rendelkezésre álló, s a feltételek teljesítése után azonnal folyósítható összegnél – mondta. Olyan 40-60 milliárd euróról beszélünk, amit az EU különféle forrásokból fog összeszedni, részben tagállami befizetésekből. 

„Mondjuk, nekünk is talán nem a Dodik által vezetett boszniai szerbeknek kellene adni százmillió eurókat, hanem inkább Ukrajna számára” – fogalmazott, kitérve arra is, hogy Orbánék arra hivatkozva nem szavazzák meg az ukránoknak a pénzt, mert az ukrán nyelvtörvény nem felel meg a budapesti igényeknek. Megjegyezte, hogy az nem felel meg a lengyeleknek sem, pedig a magyarénak a többszöröse a lengyel kisebbség száma Ukrajnában, s a románoknak és a bolgároknak is vannak kifogásaik, csak éppen ők jegelték a kérdést, most nem feszegetik, mert sokkal fontosabbnak tartják az Ukrajnával való szolidaritást, Ukrajna támogatását, mint holmi partikuláris érdekek védelmét.

De hát tudjuk, a magyar kormány kivételével az EU minden tagországa már kimondta: a háború az egy következmény. „Tessenek világosan fogalmazni!” – üzente a magyar kormánynak: a II. világháború után első alkalommal fordult elő Európában, hogy egy ország megtámad egy másik szuverén országot. „Tessék nevén nevezni: ez egy orosz invázió, orosz agresszió, a háború ennek a következménye.” Orbán azonban nem mondja ki, mert továbbra is Putyinnak akar megfelelni, csakhogy onnan nem kap pénzt, miközben azt sikerült elérnie, hogy az Európai Unióban vele már szinte senki nem áll szóba.