Az orbáni gengszterokrácia elleni fellépés a NATO, az EU és Magyarország érdeke is

„Orbán Viktor 2010-ben kétharmados többséggel tért vissza a politikai hatalom csúcsára, mégpedig tele gyűlölettel és elsöprő vággyal, hogy megbosszulja a választókon korábbi többszörös megaláztatását” – szögezi le Radványi Miklós a konzervatív beállítottságú amerikai Townhall-on megjelent írásában. A magyar származású közíró elemzésében felvillantja az ezer éves magyar történelem egyes, a magyarok mai gondolkodásmódjára is kiható momentumait, eljutva a XX. századig, s azon belül is a rendszerváltás utáni évekig, majd elérkezik Orbán második kormányának színre lépéséhez. 

„Ez az új kormány hozzáfogott ahhoz, hogy kíméletlenül megvalósítsa az ismert szocialista/kommunista törekvéseket” – mutat rá Radványi, aki szerint ezt azzal kezdte, hogy elkobozta mintegy 3 millió magyar durván 11 milliárd dollárnyi magánnyugdíj-megtakarítását. Az általuk gátlástalannak megbélyegzett magánpénztárak elleni hadviseléssel alapozták meg a magyar politikai életet és gazdaságot átszövő korrupciót – szögezi le, s mintegy magyarázatként hozzáfűzi: „ebben az orbáni ’gengszterokráciában’ a miniszterelnökből, a családjából, valamint legközelebbi munkatársaiból és válogatott külföldi cinkosaiból álló csapat virtuális részvénytársaságot hozott létre a nemzeti vagyon kiszipkázására, a haszon megosztásával”. Orbán Európa legkeresztényebb uralkodójának állítva be magát, megalapította a korrupt pénz vallását. Ezzel párhuzamosan – az illiberális konzervativizmus dicsőségében sütkérezve – a demokratikus kormányzást felváltotta az összeesküvő zsarnokság. Pintér Sándor belügyminiszter és Polt Péter legfőbb ügyész biztosítja a jogi védelmet minden jogellenes cselekedethez.

Orbán az Országgyűlés kétharmados többségét és az Európai Unió kapzsi tagjainak támogatását élvezve, az olcsó munkaerő, a kíméletlen kizsákmányolás és a gyakorlati rabszolgaság országává tette Magyarországot – rója fel az írás, amely azt is a rendszer szemére veti, hogy tönkretette az egészségipart és az oktatást. Putyin, Hszi, Erdogan és esetenként a lengyel vezetés támogatását élvezve, nekik ezért politikai és gazdasági szívességekkel fizetett, miközben bőkezűen osztogatta az állami preferenciákat Magyarországon. 

Kis, bosszúálló és hiú alak maradt, olyan, akit jó elkerülni – írja Radványi Orbánról. Aki 1998-ban szegény embereként lett miniszterelnök – a strómanjának is mondott Mészáros Lőrinc, a tanulatlan gázszerelő ma már Magyarország leggazdagabb embere. Őt követi lánya, Ráhel férje, Tiborcz István, valamint a saját édesapja, s a testvérei, akik éppen úgy a bűnelkövető csapatának a tagjai, mint Rogán Antal, Kövér László, Matolcsy György stb.

Oroszország brutális agressziója Ukrajna ellen megerősítette Orbán politikai és gazdasági kétkulacsosságát. A kezdeti habozás után („amit egyesek ironikusan Orbán Viktor pávatáncának neveznek”) rendkívüli állapotot rendelt el, és az Egyesült Államokat, valamint az Európai Unió tagországait – Magyarország szövetségeseit – egyénileg és kollektíven bűnösnek nyilvánította abban, hogy Oroszország megtámadta a szerinte bűnös Ukrajnát. A zsarnoki szükségállapot, a protekcionizmus és a piaci beavatkozások ellenére, Magyarország súlyos gazdasági és pénzügyi válságba sodródott. És ebben a döntő pillanatban Orbán úgy döntött, hogy megzsarolja a NATO-t azzal, hogy késlelteti Svédország és Finnország csatlakozásának  ratifikálását, az EU-t pedig az Oroszország elleni közös szankció vétójának lavinájával fenyegeti – sorolja Orbán lépéseit Radványi.

Nyilvánvaló, hogy az USA és az EU félreértette Orbánt, amikor nagymértékben alábecsülte nemzetközileg pusztító gengszterokráciáját – szögezi le az írás, amely szerint azonban „még mindig nem késő észhez térni, és megakadályozni, hogy az orbáni rák halálos betegséggé váljon”. Elfogadhatatlan, hogy Orbán maradjon a NATO és az EU tyúkólját őrző mesebeli róka, akinek Illuzórikus illiberális paradicsoma poklot hozhat a két szervezetre és a magyar emberekre egyaránt – fogalmaz Radványi. Szerinte maximálisan összehangolt politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális nyomást kell kifejteni Orbánra annak érdekében, hogy Magyarország visszatérjen a konstruktív tagság szerepébe mind a NATO-ban, mind pedig az EU-ban, hogy feladja orosz- és Kína-barát politikáját és véget vessen a zsarnokságának. Sem a NATO-nak, sem az EU-nak a végső célja nem Orbán Viktor gengszterokráciájának a megfékezése, hanem az, hogy segítse Magyarországot levetni magáról az orbáni zsarnokságot, s visszatalálni a teljes értékű demokrácia kiépítésének az útjára – zárja írását Radványi Miklós.