Bár lenne rá igény, Orbánt nem lehet kizárni az Európai Unióból
Vezető Európa-barát politikusok meggondolatlanságai többet ártanak az EU-nak, mint amennyit az unió ellenfelei a szemrehányásaikkal valaha is tudnak ártani. Mark Rutte holland külügyminiszter azzal a kijelentéssel, hogy Magyarországnak már nincs keresnivalója az EU-ban, nem hozta zavarba Orbán Viktort, hanem éppen azt erősítette meg, amit Orbán folyton mesél a szavazóinak, hogy ugyanis „azok ott Brüsszelben nem szeretnek minket”– írta Georg Paul Hefty, a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt budapesti tudósítója.
Ugyanebbe a csapdába lépett Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter is, amikor a Der Spiegelnek azt mondta, az egész EU-ban népszavazást kellene tartani Magyarország tagságáról, és az eredmény egyértelmű elutasítás lenne. Ennél jobban ugyanis nem lehet alátámasztani a magyaroknak azt a komplexusát, amely szerint a Nyugat már mindig cserbenhagyta őket, és újra ezt fogja tenni. Nem ösztönzi a jogállamiságot, ha valaki olyan büntetéssel fenyegetőzik, amelynek nincs jogalapja. Nem látni azonban, hogy Charles Michel, a tanács elnöke helyre tette volna ezeket a fenyegetéseket.
Az LMBTQ emberek körüli viszály nem csupán a jogállamiságot érinti, hanem a közösség számos más alapkövét, a demokrácia lényegi pontjait is: a kulturális szuverenitást, a parlamentarizmust és a választás szabadságát. A kizárás a parlamentarizmus helyi értékét is érinti: mintha nem Magyarország, hanem Orbán, vagy a pártja lenne az EU tagja. Ugyanakkor Orbán magyar állampolgár, ezzel uniós polgár is, és az uniónak tolerálnia kell őt is, és Orbánt sem lehet kizárni – vélekedett Hefty.
Másrészt, ha egy nemzeti parlament által sok lépésben elfogadott törvény kétségessé tehetné az uniós tagságot, az ezzel az egész EU diszpozíció kérdésévé válna, kivéve azt az egyetlen esetet, ha uniós jogszabály születne a kizárásra. Ez ugyanis kétségbe vonná azt, hogy a törvények csak addig érvényesek, amíg nem korrigálják azokat, és ezzel kétségbe vonná a parlamenti választások értelmét is. Mi értelme lenne, és milyen esélyei lennének az ellenzék erőfeszítéseinek egy kormány, és a fennálló parlamenti többség leváltására, ha az EU tagságának többsége beindíthatna egy kizárási eljárást, hogy megszabaduljon egy nem kedvelt miniszterelnöktől és híveitől? És vajon mit szólnának ehhez a szavazók? Igazat adnának Brüsszelnek? Vagy megsértett büszkeségükben kitartanának a kormányfőjük mellett, és az ellenzéket az ellenfél segítőjének tekintenék? És hogyan lehetne visszavonni egy kizárást a mindenkori ellenzék győzelme után? – sorolta a kérdéseket a szerző.
Rámutatott: az Európai Unió létét fenyegetné egy olyan eljárás, amely „egy csapásra véget vetne” az Orbán miatti viszályoknak – amint azt Asselborn felvetette. Ha ugyanis az európai minta-demokraták ugyanígy akarnának fellépni egy Marine Le Pen francia államfő, vagy egy Matteo Salvini olasz miniszterelnök ellen, akkor az EU ott állna Franciaország és Olaszország nélkül, és akkor igencsak gondolkodóba kellene esnie a holland-luxemburgi értékközösségnek – írta Hefty a vezető német konzervatív lapban.
(A cikk csak előfizetők számára olvasható.)
