Bayer, Novák, Orbán...

Bayert azért emeltem ide, mert miután kiderült, hogy hazudott, nagyapja sötét múltját átrajzolta, a saját kis jobboldali csapat azonnal összezárt, és az ellenzékre, a baloldalra mutogatott. Ez azonban még nem lenne elegendő, hogy feloldjam saját fogadalmamat, ehhez magának Bayernek a megszólalása is kellett. Azt állította ugyanis, hogy eleddig konszenzus volt abban a politikai szereplők és publicisták körében, hogy egymás felmenőinek bűneit nem vetik az utódok szemére, ám ezt az ellenzék most, az ő esetében felrúgta.  És leírja ezt minden gátlás nélkül, noha pontosan tudja, hány támadás érte Bauer Tamást, Pető Ivánt, vagy éppen Dobrev Klárát. Hány és hány támadás az ő oldalukról; és most nem csupán Csurka Istvánra utalok. 

Tagadás, hallgatás és viszontvád – nagyjából ez jellemzi a mai (?) Fidesz-sajtót. Ez történt nagyjából minden, fentebb említett ügyben. Akkor is, amikor kiderült, hogy Novák Katalin nem csak Budaházy György terroristának adott kegyelmet, hanem egy, a pedofília elkövetésében aktív szerepet játszó figurának is. Amikor például a parlament rendkívüli ülésén – ahová ugye a Fidesz el se ment – szóba került az elnök felháborító lépése, és amikor szinte mindenki Novák elképesztő, indokolhatatlan döntéséről beszélt, a másnapi Magyar Nemzet egy szót sem vesztegetett az egész történetre. Novák is csak másnap szólalt meg, feltehetően egy előre „bekészített” kérdésre válaszolva, közölte, hogy undorodik a pedofiloktól. És azt is mondta, hogy az esettel kapcsolatban egy sor téves információ jelent meg. De hogy mik voltak ezek, arra nem tért ki, és nem is lehetett tőle többet kérdezni. Pedig legalább arra illett volna kitérnie, hogy tudta-e, kinek ad kegyelmet, ha már egyszer undorodik… Így, a maga részéről lezárta az ügyet, ami azt jelenti, hogy megkaphatta a menlevelet – stílszerűen: a kegyelmet – Orbántól. 

Ugyanaz a fentebb már hivatkozott lap – itt sem kétséges, hogy az agit.prop osztály utasítását követve – a NATO-botrány kapcsán a következőket írta: David Pressman személyesen felügyelte a baloldali játszmát. És még: az új fideszes kommunikációra hivatkozva arról írt, hogy jöjjön ide a svéd miniszterelnök, akkor majd megszavazzák a csatlakozásukat a szövetséghez. 

Három történet, amelyet, lám, nemcsak ez a hét hoz össze, hanem a kormánypárti hozzáállás. Hogy az orbáni világban nincs beismerés, nincs elismerés, nincs önkritika és nincs általuk elkövetett hiba, vagy bűn. Az orbáni világ ugyanakkor nem ismer kegyelmet, ahogy hallhattuk magától a Vezértől: az ellenséggel végezni kell. Márpedig mindenki ellenséggé válhat, aki nem ő. 

Eddig jutottam az írással és a gondolataimmal, amikor megjelent a miniszterelnök reel videója. A videó mintegy illusztrációként arról, amit fentebb leírtam. Ugye, nyilvánvaló, hogy a Novák-ügyről van szó. Amelyet Orbán igyekezett átkeretezni, új értelmezést adni annak, ami a pedofil-ügyben történt. Majdnem egy hétig nézte és tűrte, hogy egyesek vitatkozzanak az államfői kegyelem kérdéséről, de aztán megelégelte: pedofil ügyekben a továbbiakban nincs kegyelem. És lám: most sem beszélt arról, hogy hibázott a kormánya – ily módon ő maga is –, hogy itt valamit nagyon elrontottak. Ó, nem. Hanem amíg mások vitatkoznak, ő személyesen nyújt be alkotmánymódosítást. Pedig csak annyit kellett volna mondani, már az első pillanatban – tehát az ominózus videó előtt több nappal –, hogy mélyen elítéli, ami történt, elítéli a köztársasági elnököt, az akkori igazságügyi minisztert, Varga Juditot és levonja – és tőlük is elvárja ugyanezt – a konzekvenciát. Ehelyett sunnyogtak, Orbán Balázs, az ő politikai igazgatója arról beszélt, hogy tiszteletben tartják a köztársasági elnök döntését, amúgy pedig megpróbálták megúszni – szokás szerint – az ügyet. Tehát, ahogy fentebb írtam: semmi nem változott, nincs beismerés, nincs általuk elkövetett hiba.

Orbán mindig, minden helyzetben győz. Még akkor is, amikor lábon lövik magukat.