Bodrogi Gyula: a színház nekem maga az élet
A Bóta Café adásában Bodrogi Gyula nem szerepet játszik, hanem önmagát adja: derűsen, bölcsen, anekdotázva, néha meghatódva.
Szó esik hitről és kételyről, a színház titkáról, a közönséggel való láthatatlan szövetségről, arról, hogyan lehet fájdalommal, sérüléssel, öregedéssel együtt is teljes életet élni. Bodrogi Gyula mesél legendás pályatársakról, színpadi csínytevésekről, igazgatói kudarcokról és váratlan sikerekről, de beszél a politikáról is – pontosabban arról, miért nem engedi, hogy elvegye az élet örömét.
Megismerjük azt az embert, aki szerint a színház csak közönséggel létezik, aki hisz abban, hogy a színpadon a fájdalom is eltűnhet, és aki úgy vall az életről, hogy közben nevetni tanít. Ez a beszélgetés egyszerre nosztalgikus és nagyon is jelen idejű: egy életigenlő gondolkodás lenyomata egy olyan művésztől, aki ma is kíváncsi, figyel, és minden este ugyanazzal a mondattal készül az előadásra: „Istenem, segíts meg, hogy jól érezzem magam.”
(Az interjút Voith Ági halála előtt rögzítettük!)
