Ciao, cafeteria!
„A dolgozók nem jártak jól – értelmetlen volt a cafeteria szétverése?”- tette fel a kérdést az ismert gazdasági hírportál (mfor.hu) két munkatársa a napokban. Egy négyszáz vállalkozásra kiterjedt kutatás alapján rögzítették, hogy a méltán népszerű Széchenyi Pihenőkártya (szálláshely, vendéglátás, szabadidő) forgalma nőtt, viszont a többi béren kívüli juttatás gyors felszámolásának racionális okát és értelmét még nem lelték meg. Hangsúlyozzák, hogy a béren kívüli juttatások csaknem maradéktalan kiirtásától a munkavállalók jövedelme automatikusan biztosan nem nő, ellenkezőleg: sok helyen csökkenhet is.
Vegyük sorra a lehetséges következményeket:
- A munkáltatónál eddig is létező cafeteria juttatások többségét „átfordítják” a SZÉP-kártyára. (Ez önmagában nem lenne baj, a kérdés csak az, hogy nem örülnének-e jobban a dolgozók pl. az iskolakezdési támogatás megtartásának?) A SZÉP-kártya maximális kedvezményezett összege 450.000—Ft/év/munkavállaló, ami a dolgozó szempontjából nettó értékű. A munkáltató 34,5 %-os adóterhet visel. A kutatás azt igazolja, hogy a kártyához képest az adómentes, munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számító-géphasználat, a bölcsődei, óvodai szolgáltatás munkáltató által átvállalt térítése és a sportrendezvényre szóló belépőjegy, bérlet minden bizonnyal a háttérbe szorul
- Lesznek olyan munkáltatók, amelyek – részben vagy egészben – „béresítik” az eddigi cafeteria–elemeket, azaz január 1. napjától a bruttó bér alkotóelemeként fogják azt kezelni, vélhetően úgy, hogy az adóterhet már a munkavállaló viseli, így a nettó jövedelem – bérfejlesztéssel nem számolva - csökken.
- Az sem kizárt, hogy a vállalkozások egy része a megmaradt cafetéria-elemeket bekalkulálja az idei bérfejlesztésekbe, mondván, hogy számukra a béren kívüli juttatások fizetése a jövőben indokolatlanul nagy terhet jelent. Maradhat a cafeteria, de ennek szolidabb bérnövekedés az ára.
- És biztos lesznek olyanok vállalkozók is, akik - megelégelve a cafeteria körüli csaknem egy évtizedes huzavonát – egy mozdulattal törölni fogják a béren kívüli elemeket arra is hivatkozva, hogy inkább magasabb bért fizetnek, mivel az a dolgozónak ellátási alapot (nyugdíj, táppénz) jelent, míg a béren kívüli juttatás nem fedezete semmilyen biztosításnak.
Egészen a múlt év novemberéig – a sok vita ellenére –egyetértés mutatkozott abban, hogy a kormány, a munkaadói – és munkavállalói érdekképviseletek támogatott célként, fontos feladatként kezelik a dolgozók rendszeres étkezési lehetőségének biztosítását, a mobilitást elősegítő eszközöket és az öngondoskodásra való készség erősítését (munkahelyi egészség- és nyugdíjbiztosítás erős kedvezményezése). A munkahelyi bizalom, a szolidaritás, a megbecsülés, a vállalati gondoskodás jelképeként is felfogható a széles körben működtetett cafeteria-rendszer. A kedvezményes adóztatása pedig azért volt logikus, mert a munkáltató által adott béren kívüli juttatás értelmes és elfogadott, ám szigorúan behatárolt célok eléréséhez nyújtott segítséget. De hiába tiltakozott tavaly ősszel valamennyi országos vállalkozói szövetség és szakszervezeti konföderáció: a végrehajtó hatalom (és a parlamenti képviselők többsége) hajthatatlan maradt. A cafeteria-szisztéma csaknem teljes körű likvidálásával a gazdasági kormányzat és a kormánypárti többség ezt a hasznos és tradicionális egyezséget egyoldalúan felmondta. Meggyőződésem, hogy minden szereplő kárára!
