Csak a nyilvánosság mentheti meg a Wichmann-kocsmát

Több mint kultúrtörténeti helyszín a Kazinczy utcai egyszintes kis épület, ami a városban felnőtt generációk számára jelentette a szabadság szigetét. Talán ez az érzelmi kötődés is az oka, hogy a két napja nyilvánosságra került hírről, miszerint lebontanák a legendás helyszínt, szinte minden jelentős médium beszámolt.

Nincs hatékony eszköz a kerületi önkormányzat kezében   

Portálunk megkereste az erzsébetvárosi önkormányzatot, ahol az alábbi közleményük álláspontján kívül semmilyen új vagy bíztató információt nem tudtak csatolni a kérdéshez, hogy megmenthető-e a magántulajdonú Wichmann-kocsma épülete. Erről ugyanis a kormányhivatal dönthet, ami már kiadta a bontási engedélyt. Mint közölték, Erzsébetváros Önkormányzatának nincs lehetősége megvédeni az Kazinczy u. 55 szám alatti házat, amely nem áll egyedi műemléki védelem alatt.

Mivel az épület magántulajdonban van, így további sorsát alapvetően a beruházói szándék határozza meg. A tulajdonos ezen a helyen egy új épületet kíván létesíteni, így bontási és építési engedélyezési tervet készíttetett, amelyre még az önkormányzat előző vezetése adta ki a településképi hozzájárulást.

A bontási-engedélyezési dokumentáció ügyében az érdemi döntés 2020. március 1-jén átkerült Budapest Főváros Kormányhivatala építésügyi és örökségvédelmi főosztályához, így nekik áll módjukban az épület bontását megakadályozni. Hogy az ehhez szükséges engedélyt megadták-e már, arról az önkormányzat nem kap tájékoztatást – áll a közleményükben.

Arra a kérdésünkre nem kaptunk választ, hogy ha mindezt még az előző, Vattamány Zsolt fideszes polgármester vezette önkormányzat engedélyezte, miért csak ez év elején értesült róla a közvélemény, amikor már nincs mód a lehetséges ellenlépések (építési engedély módosítása, az épület megmaradása ellenében biztosítható kedvezmények megadása stb) megtételére. Amint azzal kapcsolatban sem sikerült megszólaltatnunk a kerület polgármesterét, hogy miként reagált a helyi mértékkel mérve jelentős területű beruházásról azon vállalása tükrében, hogy a választások idején éppen a bulinegyed fokozódó ártalmai ellen kívánt fellépni a helyi lakosok érdekében. Márpedig nagy az esély, hogy a már eddig is a tűréshatárt átlépő életkörülményeket szolgálja ki egy olyan mértékű és jellegű ingatlanfejlesztés, mint amit a helyszínre terveznek.  

Perben állnak a beruházóval, a játszótérért még küzdenek

A polgármesteri kabinet annyival tudta kiegészíteni az érdeklődésünkre adott válaszát, hogy  a Kazinczy utca 55 környékén még a Király utcában vannak épületek, amelyek megmaradása kérdéses, bár a két ügy – a Király utcai és a Kazinczy utcai házak – a vevők szempontjából nem függ össze: a Király utcában a Sunbelt Kft, míg a Kazinczy utcában a Rum Garden a vevő.

A Király u. 23-29. alatti ingatlanok ügye három lakóházat, és egy telket érint, ahol jelenleg egy játszótér is van. A lakóházak értékesítésének története Hunvald György polgármestersége alatt kezdődött, a házak eladásáról 2003-ban kötöttek szerződéseket, de 2008-ban – tehát a „Hunvald-érában” – az önkormányzat ezektől elállt. Hosszú pereskedés után a bíróság az önkormányzatnak adott igazat. Majd 2019-ben, tehát a Fidesz, vagyis Vattamány Zsolt vezette önkormányzat idején kötöttek újra szerződést.

Ez a jelenlegi kerületvezetés jogértelmezése szerint törvénytelenül történt meg – hangsúlyozták a portálunknak adott önkormányzati válaszban. Egyrészt a fideszes kerületvezetés áron alul, Erzsébetváros szempontjából előnytelen feltételekkel próbálta meg értékesíteni az ingatlanokat, másrészt úgy vállat kötelezettségeket a szerződéssel összefüggésben, hogy ennek nem volt meg a pénzügyi alapja. Tehát például vállalta, hogy az épületeket záros határidőn belül kiüríti, de a lakók nem tudtak kiköltözni, mert a számukra felajánlott – több esetben nagyon rossz állapotú – cserelakások felújítása nem történt meg. És bár ezeket a munkákat az önkormányzat azóta is igyekszik befejezni, még ma is élnek ott családok. Ennek következtében, szinte a szerződéskötés pillanatában kötbérfizetési kötelezettsége keletkezett az önkormányzatnak, ami azóta is halmozódik, és jelenleg 11 milliárdos fenyegetést jelent a kerületnek. Fontosnak tartották kiemelni, hogy:

„A szerződésekkel összefüggésben, jelenleg két polgári és egy büntető eljárás van folyamatban. Az önkormányzat jelenleg azért harcol, hogy a Király utcai ingatlanok a tulajdonában maradjanak, azokat ne lehessen lebontani, és ne épülhessen fel a Sunbelt Kft. elképzelése szerinti ötemeletes hotel. A játszótérre vonatkozóan előszerződés jött létre, végleges adásvételi szerződés nem. Ezt a vevő bírósági úton akarja létrehozni, ez jelenleg per alatt áll, azért küzdünk, és azt kértük a bíróságtól, hogy ne hozza létre a szerződést. Ami pedig a polgármester urat illeti, ő személy szerint nagyon sajnálja, hogy az épület sorsáról szóló döntést kivették a kerület kezéből. Úgy véli, ez is példa arra, hogy miért volt értelmetlen döntés elvenni az önkormányzatoktól az építésügyi és az építésfelügyeleti jogköröket.”

A főváros tavasszal még emléktáblát tervezett az épületre

Így egyelőre – a tervek szerint – a nagy múltú belvárosi épületek helyén hamarosan egy ötemeletes szálloda felépítése kezdődhet, ugyanis a beruházó már 2019 végén kérvényezte, hogy a hivatal engedélyezze neki a műemléki jelentőségűnek számító ingatlan bontását és beruházásának elindítását, amiről csak 2021. január 5-én, a sajtó híreiből értesülhettünk.

A bontási-engedélyezési dokumentáció ügyében az érdemi döntés 2020. március 1-én átkerült Budapest Főváros Kormányhivatala építésügyi és örökségvédelmi főosztályához, így nekik áll módjukban az épület bontását megakadályozni.

Próbáltunk a fővárosi önkormányzattól is választ találni arra, hogy van-e bármilyen hivatalos lehetőség a kezükben egy ilyen rendhagyó helyzet megoldására, kötelezhetik-e bármilyen jogszabállyal vagy kedvezménnyel a befektetőt, hogy az épületet valamilyen kreatív módon beillessze az elképzeléseibe. Bár megkeresésünkre Gy. Németh Erzsébet humán területekért felelős főpolgármester-helyettestől ígéretet kaptunk a visszahívásra, ez sajnos a cikk leadásáig elmaradt. Így azt sem tudhattuk meg, hogy az ingatlannal kapcsolatos tervek feltehető ismeretében miként s mire alapozva tervezték már Wichmann Tamás sajnálatos halála után, 2010. márciusában az épület falára ígért emléktábla, pontosabban dombormű kivitelezését.

„Ezt a házat simán meg kellene őrizni”

Hogy mindez miként történik szerencsésebb országokban, arról Torma Tamás építészetkritikust kérdeztük, aki lakonikusan és tömören annyit válaszolt, hogy „ez a kapitalizmus – a megoldáshoz jó szándék kellene”. A történettel kapcsolatos elfogultságát ő sem tagadta, de az objektivitás igényével hozzátette, hogy nyugat-európai országokban sem mennek ezek a dolgok olyan flottul, mint kellene. Példaként hozta fel, hogy arról értesülünk, ami már megtörténik, akár egy rotterdami vagy hamburgi kiskocsma megvédéséről legyen szó, de arról a másik hetvenről, amit felszántottak, már nem születik hír: „tetszetős látvány, ha olvasunk két hírt, hogy meg lehetne menteni ilyen helyeket és természetesen meg is lehetne, ha volna rá szándék. Ilyenkor általában generálisan gyenge önkormányzatok állnak szemben erős tőkeberuházókkal, ami nem mellesleg a Király utca több más ingatlanára is érvényes, ott is történt egy s más az elmúlt években. Volt olyan épület, amit hipp-hopp lebontottak, volt olyan, ami hipp-hopp kiürült és volt olyan is, ami ugyanilyen hipp-hopp váratlanul leégett éjszaka.”

Véleménye szerint attól nagyon sok függ, hogy ilyen helyzetekben milyen szándékok állnak szembe egymással, amit meglehet, befolyásolt volna, ha a befektetők közül bármelyik is járt volna a Wichmann-kocsmába. De a jelek szerint „ők mindössze egy nagyot akarnak kaszálni”, pedig folyamatos kultúrtörténeti esemény volt, amit Wichmann a felső lakótérben a kor jeles értelmiségeinek, művészeinek körében megvalósított, aminek maga Torma Tamás is rendszeres résztvevője volt: „hogy mindez semmit sem ér a tőke befolyásával szemben, az egy nagyon súlyos eset.”

A probléma okait arra is visszavezeti, hogy régen még működöt egy erős műemlékvédelmi apparátus, aminek természetesen számos hibája is volt, mivel sokszor átesett a túlbiztosítás végletébe. Viszont nem gyulladtak ki éjjel épületek, nem omlottak le homlokzatok, hogy mihamarabb rátelepedhessen az ingatlanspekuláció. Ez már megszűnt, a pár megmaradt műemlékvédelmi szakember betagozódott a területi kormányhivatalokba:

– A műemlékvédelem ma már mindössze emlék, a jelen helyzetben a kormányhivatal dönt kideríthetetlen motivációval az ingatlanok sorsáról és ha ez kedvezőtlen az adott önkormányzatnak, akkor ezt így kell szeretni és pont. Annak sok oka van, hogy a Wichmann-kocsma híre így végigfutott a sajtón, de ez is egy lehetőség, hogy nagy zajt csapjunk és ez valamilyen hatást, remélt eredményt el is érhet. Más megoldást jelenleg nem látok, de ezt a házat simán meg kellene őrizni. A Kazinczy utca már eddig is brutálisan átalakult s ennek az utcának egy olyan régi háza a Wichmanné, amihez hasonlót már nem találunk és megőriz valamit abból az időszakból, ami már történelem – nyilatkozta a Hírklikknek Torma Tamás építészkritikus.

Egyelőre tehát nincs más lehetőség, mint a nyilvánosság erejében bízni és arra emlékeztetni, hogy mi történne például Prága főterén, ha a legendás kiskocsmát, a Két Macskát ledózerolnák, hogy minél több kocsmaturista mehessen megszállni a helyére épített hotelbe...?