Csak látszat, hogy a kormány törődik a nyugdíjasokkal

Kétszer ad, aki gyorsan ad – tartja a közmondás. A magyar kormány azonban nem elégszik meg ennyivel. Többször is ad, de mindig kevesebbet, mint amennyit kellene és lehetne. Célja nyilvánvalóan kettős: az érintettek érezzék, hogy törődnek velük, miközben csak a látszatra ügyelnek. Valódi segítség nem érkezik, és ami jön, általában az is késve. Röviden így foglalható össze a nyugdíjügyek egyik legjobb hazai szakértőjének véleménye a mind gyakrabban ismétlődő bejelentésekről, amelyek szerint további kiegészítésekre számíthatnak a nyugdíjasok. Barát Gábor, az Országos Nyugdíj-főigazgatóság volt vezetője szerint mindez nem független a jövőre esedékes választásoktól.  

A pénzügyminiszter a hét elején a kormány politikáját feltétel nélkül népszerűsítő Origónak adott nyilatkozatában festett rendkívül optimista képet a magyar gazdaságról. Varga Mihály nem kevesebbet állított, mint hogy a második negyedévben 14 százaléknál is nagyobb lehet a gazdaság növekedése, egész évben pedig 6,5 százalékkal bővülhet a GDP. Vagyis arra számítanak, hogy másfél év alatt ledolgozhatják a koronavírus-válság miatt elszenvedett veszteséget. Még az sem zavarja, hogy – mint fogalmazott – nem várt módon megugrott az infláció. A miniszter szerint ugyanis ezzel még nyernek is a nyugdíjasok. Már júniustól emelték a juttatásokat 0,6 százalékkal, aztán novemberben újra ezt teszik, méghozzá visszamenőleg. Továbbá az idén is lesz nyugdíjprémium, amire az idei költségvetésben félretettek több mint 50 milliárd forintot.

Amire Barát Gábor először is úgy reagált, hogy a jelek szerint recsegnek az idei és a szokás szerint korán – mint mondta: túl korán – elfogadott jövő évi büdzsé számai. A szakértő utalt rá, hogy Matolcsy György jegybankelnök teljes joggal nevezte hibásnak a tervezést. A 2022-es költségvetési törvényben például a nyugdíjak három százalékos emeléséről van szó, de Varga Mihály már most 3,6 százalékról beszélt. Ha valóban korrekt lenne a kormány – folytatta –, akkor már az idén januárban 3,5-4 százalékot kellett volna emelni, júniusban pedig további egy százalékot. Csakhogy változatlanul a nyugdíjasok hiteleznek a kormánynak, hiszen mindig utólag kapják meg a járadék esedékes növelését, de legalább akkor sem annyit, amennyi reális lenne.  

A júniusi, igen kis mértékű emelés egyszerűen megalázó volt – fogalmazott Barát Gábor. Ezt nyugtató injekciónak szánták, de azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy pár hónap múlva újra adhassanak egy hasonlóan csekély összeget. A lényegi kérdések pedig továbbra sem változnak. Rosszul terveznek, hibásan állapítják meg a nyugdíjas fogyasztói kosár és árak viszonyát, valamint mindig késve lépnek. A nyugdíjasok számára pedig a volt főigazgató szerint az a legnagyobb csapás, hogy az alkalmazott módszer miatt folyamatosan tovább nő a régi és az új nyugdíjasok közötti szakadék, nem is beszélve arról, hogy a nyugdíjak egyre inkább lemaradnak a bérektől. 

A szakértő elismerte, annyiban tévedett, hogy csak szeptemberre várta az újabb bejelentést, amely azonban már most megtörtént. Ez azonban egyúttal leleplezi a kormány sunyi szándékát. Pontosan egy hónappal azután, hogy a 0,6 százalékos emelést megkapták az érintettek, a pénzügyminiszter máris szükségesnek tartotta közölni, hogy újabb összegekkel „javítanak” a nyugdíjasok helyzetén. Mértéket ugyan nem mondott, de a százalékok nyilván köszönő-viszonyban sem lesznek azokkal a számokkal, amelyekkel Varga Mihály a gazdaság növekedési ütemét jellemezte. 

A helyzet tehát pillanatnyilag az, hogy az infláció az egekbe szökött, a Fidesz pedig nagy erővel készül a jövő tavasszal esedékes választásra. Most úgy érezték, hogy szükség van a pénzügyminiszter megnyugtató ige-hirdetésére. Barát Gábor azonban úgy látja, a mind nehezebben élő és egyre többször becsapott nyugdíjasokat már nem lehet szimpla ígéretekkel félrevezetni. Még azzal sem, ha – a hatalmasra tervezett gazdasági növekedés közepette – néhány morzsát odavetnek nekik. Márpedig a csekély nyugdíjból élő idős emberek tömegének szavazatára szükségük lehet jövőre a jelenlegi kormánypártoknak. 

A kérdés az, akarnak-e valamit igazán tenni az érdekükben, vagy már csak mézesmadzagra futja – tette fel a költői kérdést Barát Gábor.