Csak morális vétek politikai okokból akadályozni a T. Ház munkáját
A Fidesz rutinszerűen lehetetleníti el a számára kellemetlen ügyek parlamenti ellenőrzését. A napokban a fideszes képviselők ismét nem jelentek a nemzetbiztonsági bizottság ülésén, amelyet az ellenzéki tagok azért hívtak össze, hogy a Völner és a Sztojka-ügyről tárgyaljanak, így az határozatképtelenség miatt el sem kezdődhetett. Hosszasan sorolhatnánk a példákat, amikor a kormánypárti képviselők gáncsot vetettek az elmúlt években a különféle parlamenti szakbizottságok munkájának. Előszeretettel alkalmazzák az obstrukciónak ezt a nem túl gusztusos módját a járvány kitörése óta a népjóléti bizottság esetében, és persze a Pegasus-botrány felszínre kerülése óta a nemzetbiztonsági bizottság is többször dolga végezetlenül oszlott fel.
A házszabály szerint a parlament ellenzéki képviselőinek jogosultsága volna, hogy kérdést intézhessenek a végrehajtó hatalom, vagy a tágan értelmezett kormányzat különböző tisztségviselőihez, a nyilvánosság előtt várva a válaszukat. Ám ahogyan a sajtó kényes ügyeket firtató kérdései is az válasz nélkül maradnak esetek többségében, a bizottsági munka is gyakran zátonyra fut. A parlamenti demokrácia sajátossága, hogy az ellenzék a végrehajtó hatalom ellensúlyozására, a kormányzat folyamatos ellenőrzésére hivatott, míg a kormányoldal természetszerűen kevésbé érdekelt ebben, különösen, ha úgy látja, hogy a nyilvánosságra kerülő információk számára kínosak lehetnek.
„A parlamenti bizottságokat azért hozzák létre, hogy féket és ellensúlyt képezzenek a kormány tevékenységével szemben, de a jelenlegi hatalom fogalomtárából ez a két szó tizenkét éve kikopott már” – fogalmazott némi iróniával a Hírklikk kérdésére dr. Kende Péter ügyvéd. – „Az állandó bizottságok jogait mind az Alaptörvényben, mind a Házszabályban pontosan körülírták, de arról egyetlen paragrafus sem rendelkezik, hogy a képviselőknek a bizottsági ülésekre minden esetben el is kell menniük.”
Hiába kifogásolják – teljes joggal – az ellenzéki politikusok, hogy a kormányoldal a nekik nem tetsző témák esetén szabotálja egy-egy bizottság működését, nem tehetnek semmit, mert ez az obstrukció Magyarországon nem jogellenes. Még akkor sem, ha amúgy a képviselők a bizottsági tagságukért havonta nem is kevés többletpénzt vesznek fel. „Hogy ezért meg is kellene dolgozni? Ilyen jogszabályt ne is keressünk!” – jegyezte meg az ügyvéd, és hozzátette: aki nem jelenik meg a munkahelyén, azt a civil életben számon lehet kérni, de aki politikai megfontolásból akadályozza a törvényhozás munkáját, legfeljebb morálisan tartozik felelősséggel a választóinak.
„A bizottsági munka szabotálása szélesebb értelemben a teljes parlament ellenőrző funkcióját is megbénítja” – vélte dr. Vastagh Pál, korábbi igazságügyi miniszter. Elmondta: az országgyűlés Házszabályában és annak 5. számú mellékletében vannak bizonyos előírások arról, hogy a képviselőknek milyen munkaköri „kötelességeik” vannak az üléseken és a bizottságok munkájában való részvételt illetően. Ott pontosan szerepel az is, hogy ha a képviselő jelenlétének valami akadálya van, az indokot előzetesen be kell jelentenie az adott bizottság elnökének. Amennyiben valaki három alkalommal nem jelenik a bizottsági ülésén, akkor az elnöknek erről tájékoztatnia kell a házelnököt, az pedig a házbizottságot, ahol a mulasztó tiszteletdíját valamilyen mértékben csökkentik is.
„Mint minden ilyen feltételes szabályban, ebben is vannak buktatók – jegyezte meg a korábbi miniszter. – A képviselőcsoport vezetője adhat felmentést, igazolhatja a képviselő távollétét a bizottsági ülésről, többszöri mulasztásnak, távolmaradásnak sem feltétlen következménye valamilyen elmarasztalás.” Véleménye szerint egyetlen frakció vezetésének sem érdeke, hogy ilyen eszközökhöz folyamodjon, hiszen a háttérben éppen azok döntenek a T. Ház ellenőrző funkciójának megbénításáról, akiknek példát kellene statuálniuk a mulasztó képviselőkkel szemben. Marad a politikai elmarasztalás és persze a másik oldalon a nyilvánossághoz fordulás, ahogyan azt napjainkban is tapasztalhatjuk.
„A valós parlamenti törésvonalak nem a kormánypárt valamint az ellenzék, hanem a kormánypárti képviselők és a kormány, illetve az ellenzéki frakciók és a mögöttük álló pártok között húzódnak.” Amikor a konfliktusok eltussolása vagy éppen a kormányzati hibák feltárása körül csatáznak a Ház falai között, valójában a pártok igyekeznek felhasználni a védekezésre vagy a másik ellenőrzésére rendelkezésükre álló eszközöket. Amíg a törvény úgy rendelkezik, hogy a bizottságokba a pártok választáson szerzett mandátumarányuk alapján delegálnak tagokat, az ilyen ügyeket nehéz megakadályozni.
„Demokratikus viszonyok között a kisebbségnek olyan jogokat biztosítanak, hogy ez a számbeli többség gyakorlatilag ne tudja megbénítani a bizottságok működését” – világította meg a parlamenti bizottságok munkájának szabotálásáról szóló hírek hátterét dr. Vastagh Pál.
