Csoda Orbániában, avagy a történelmi előrelépés azonnali megvalósulása
Óriási eredménynek nevezte a Jenei nevű magyarországi kórház-főigazgató (akit néhány hónapja, noha nem orvos, Kásler miniszter javaslatára Orbán kormányfő nevezett ki a sosem volt, rendeletileg létesített hazai egészségügyi csúcsintézmény vezetőjének, és az ő főrendőri, dandártábornoki és megyei rendőr-főkapitányságon szerzett gazdasági tapasztalatai alapján kifundált ajánlatára nem sokkal később az országos kórház-főigazgatáshoz a fentiekkel azonos módon kinevezett helyetteseket is kapott, szám szerint ötöt, akik közül csak ketten voltak korábban a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselői (egyikük fideszes polgármester is), szóval ez a Jenei kedden, a budapesti sajtótájékoztatóján nevezte óriási eredménynek, hogy az egészségügyben dolgozók többsége aláírta az új jogállási törvénynek megfelelő szerződését a vasárnapi határidőig, hozzá téve, hogy bár sok volt a kétkedő és a kritikus vélemény, az egyénre lebontott tárgyalások és az információáramlás hatására végül 95 százalékos eredmény született, amely még javulni fog, akár 96 százalékig is felmehet.
Bennem az akár szócska (akárcsak a csak és a mindössze) manapság holmi hirdetésben láttán-hallatán is felmegy olykor pumpa, de ez a Jenei-nyilatkozat kiborított.
Hiszen bárki nevezze is eredménynek, pláne óriási eredménynek, hogy („az egyénre lebontott tárgyalások és az információáramlás hatására”) a járványveszély tetőzésekor mindösszesen, csak csupán öt és félezer szakképzett foglalkoztatott hagyta el egyik napról a másikra az állami egészségügyet, az felháborító. De ha egy ország valamennyi kórházának főigazgatója teszi ezt, az jelzőhasználat nélkül is világbotrány.
Nálunk már megszokottan botrányos viszont az ország emberi erőforrásai – az egészségügyéért is felelős – miniszterének szerdai kijelentése, ami A tanú című film Virág elvtársának örökbecsű mondatát juttatta eszembe: a nemzetközi helyzet fokozódik. Kásler miniszter a helyzetfokozódást ellensúlyosan bővítette: A fokozódó járványhelyzet ellenére is történelmi előrelépés valósul meg a magyar egészségügyben. Mondta ezt szerdán, annak tudatában, hogy az új, egészségügyi szolgálati jogviszony – amelynek bevezetésével párhuzamosan zajlik Orbán kormányfő szerint „minden idők legnagyobb orvosi és ápolói béremelése” – egyszersmind hirtelen másfélszeresére duzzasztotta a létszámhiányt, s noha a legtöbb orvost, ápolót, műtőst és nővért a hivatástudata késztette maradásra, a rájuk zúduló feladatok elláthatatlansága jónéhány kórházban káoszt teremtett, egész kórházi osztályok zártak be, és igen sokan kényszerből, vagy éppen azzal a feltétellel írták alá a szerződést, hogy amennyiben három hónapon belül nem törölnek belőle bizonyos, számukra hátrányos követelményeket, akkor felmondanak.
Mindennek ismeretében, mégis azt kell mondanom, hogy Orbániában ezúttal csoda történt. Mind a hazai kórházak főigazgatója keddi, a vasárnapi határidőig aláírt szerződés egészségügyben dolgozók százalékarányának növekedésére vonatkozó ígérete, mind a hazai egészségügyért is felelős miniszter szerdai jóslata (ami szerint a fokozódó járványhelyzet ellenére is történelmi előrelépés valósul meg a magyar egészségügyben) már csütörtökre teljesült.
Legalábbis Gulyás miniszter tegnapi bejelentése értelmében. Azt állította ugyanis, hogy amiként ősszel az országgyűlés egyhangúlag fogadta el a törvényt, most az egészségügyi dolgozók is szinte egyhangúlag fogadták el azt: 96,3 százalékuk írta alá az új jogviszony létesítéséhez szükséges szerződést.
Ami annyit jelent, hogy az egészségügyet egyik napról a másikra elhagyott szakképzett foglalkoztatottak száma öt és félezerről nem csupán az országos kórház-főigazgató által ígért négy és félezerre, hanem történelmi előrelépést megvalósítva három nap leforgása alatt alatt 3670-re csökkent.
Aczél Gábor
