Éger István: A magyar egészségügynél a világon sincs hatékonyabb

A kormány tagjai jelezték már, hogy hajlandóak elmenni a nagygyűlésre és meghallgatják a háborgó orvosi társadalom követeléseit?

Még nem válaszoltak, de feltehetően eljönnek. Nincs nagyon más lehetőségük, hisz néhány hét múlva önkormányzati választások lesznek. És ez első számú nemzeti ügy, a magyar kormány minisztereinek is fontos. Az egészségügy ma már nagyon kiélezett helyzetben van, mindenkinek fontos, hogy rendezett körülmények közötti párbeszédet folytassunk.

Szóval a kormány tagjai még nem jelentkeztek, az orvostársadalom tagjai közül várhatóan sokan elmennek majd a rendkívüli gyűlésre?

Igen, eddig már ezer körüli jelentkező regisztrált, jönnek az ország minden részéből.

Inkább az ellentmondásos béremelések miatt elégedetlenek az orvosok, vagy az életveszélyes kórházi állapotok verték ki a biztosítékot?

Nézze, az egészségügyben ma már alapvető súlyú ügyek rendezetlenek. Ezek között valóban szerepel a béremelés, de az egészségügyet eltorzító paraszolvencia kérdése is, ami az életben először megoldható lenne. De megoldandó a nyugdíjas orvosok diszkriminációja, valamint javítani kéne a gyógyítás minőségét, s az orvos-szakdolgozók alkalmazásának problémáját is. Ugyanis egyre több olyan jelet látunk, hogy az orvoshiányt szakdolgozók alkalmazásával szeretnék megoldani.

Az orvosi kamara követelései között a legfontosabb, hogy egységesen 900 ezer forintra kéne emelni az orvosok bérét.

Ez az induló összeg, az egységesen kötelező minimális szakorvosi bér, s erre épülne a bértábla. Vagyis az eltöltött évek után, illetve a megszerzett tudományos fokozatok alapján ennél csak magasabb lehetne a fizetés.

Gondolja, hogy van erre pénz az államkasszában?

Igen, már egy éve kiszámoltuk, hogy az orvosi bérek, és a kórházi adósságok ezer-ezerkétszáz milliárdból megoldhatóak. Ezzel a magyar egészségügy még mindig messze lenne az európai uniós átlagtól, de legalább elérnénk a visegrádi országok átlagát. Ez az összeg benne van az ország jelenlegi gazdasági teljesítményében, tehát a feltételek közül minden adott, csak a kormány döntésén múlik, hogy mikor születik meg a döntés.

Időnként azért kapnak néhány milliárdot, de valahogy ez nem érződik az egészségügy hatékonyságán. Mi lehet az oka?

Szeretném előrebocsájtani, hogy a magyar egészségügynél a világon sincs hatékonyabb. Kész csoda, hogy tíz éve már ilyen kevés pénzből képes működni az ágazat. Vagyis az a véleményem, hogy a hatékonyságunk példátlanul jó. Ami kétségtelenül nehezíti az egészségügyben dolgozó szakemberek munkáját, hogy a jelenlegi hatékonyságot példátlanul kevés pénzből érik el, ráadásul az elégtelen támogatást az állam teljesen kiszámíthatatlanul folyósítja.

Pedig a kiszámíthatóság alapvető fontosságú lenne. Ahogy a szakdolgozók látják a fizetésük alakulását 2022-ig, úgy az orvosoknak is biztosítani kéne ugyanezt. Az orvosok ugyanis ma fél évre sem látnak előre, holott ennek a fontosságáról már évek óta beszélünk. Hiába. Nem érti meg a politika, hogy az orvosnak is fontos, hogy a lehetőségeiket előre lássák. Itt a kiszámíthatóság aranyat ér! De nincs kiszámítható orvosi karrier, ezért sem hatékonyak az odavetett pénzecskék.

Gondolom, ezért is mennek tömegével külföldre?

Igen, illetve ezért hagyják el a pályát, ezért nem mennek szívesen az alapellátásba.

Ha az orvosok megkapnák a közel egymilliós fizetést, akkor az orvosi kamara tudná garantálni a hálapénz megszüntetését Magyarországon?

Egyértelműen ez lenne a cél, mert ez mindenki számára megalázó!

Törvényileg meg lehet ezt szüntetni?

A formáját meg kéne találni, de azt például tudom garantálni, hogy amint az orvosok megkapnák a jelzett összeget, akkor onnantól a kamara etikai kódexe vétségként kezelné a paraszolvencia elfogadását. De a parlament törvényt is alkothatna a hálapénz ellen. Ennek elvben semmi akadálya. Ez egy-ét év alatt megvalósítható lenne, ennyi idő biztosan szükséges arra, hogy a betegeket felkészítsük a megváltozott helyzetre.

Egy biztos: ha a paraszolvenciát meg akarják szüntetni – eddig soha nem akarták igazán –, akkor drasztikusan kell elkezdeni. Máról holnapra szigorú cezúrát kell húzni, mert ha a politikusok csak bizonytalankodó nyilatkozatokat tesznek, akkor soha semmi nem változik meg.

Ma is akad olyan orvos, aki nem veszi el a hálapénzt, de van olyan helyzet az egészségügyben, hogy valóban törvény tiltsa a hálapénz elfogadását?

Kell, hogy legyen olyan helyzet! Természetesen nem véletlenül mondjuk azt, hogy a megemelt bérek mellett az egyéb tényezőket, minimumfeltételeket is biztosítani kell! El kell érni, hogy a korrupciónak a gondolata se merüljön fel!

Az orvosi kamara azzal magyarázza a rendkívüli orvosi nagygyűlés összehívását, hogy a kormányzattal ugyan néhány dologban megállapodtak, de az ígéretek betartatlanok maradtak…

Szeretném pontosítani a közbevetést, mert csúnya dolog lenne, ha azt mondanám, hogy a kormány általában nem tartotta be az egyezségeket. Valójában eddig betartotta, ezért különösen rossz néven vettük, hogy idén viszont szó szerint becsaptak bennünket. Már megszületett az egyezség, letárgyaltuk a bértáblát, már az aláírásra készültünk, de vagy az egészségügyi tárca, vagy a kormány meggondolta magát, s az egyezségből nem lett semmi. Ennyire becsapva még soha nem voltunk az elmúlt években.

Ha így van, akkor a szakszervezetek miért nem hirdettek sztrájkot?

Azért, mert az orvosi kamara nem hirdethet sztrájkot, se egyedül, sem mással.

És a szakszervezetek?

A szakszervezetnek lehet, de nem látjuk azt a borzasztó sztrájkhangulatot. Talán a szakszervezet is ezért hanyagolja. A munkabeszüntetés az elmúlt 16 évben – amióta a kamara elnöke vagyok – mindig nagyon megosztó kérdés volt. Látszik ez a mostani, alapellátásban meghirdetett fogorvosi sztrájkon is. Ugyanis ha igaz, akkor a dolgozók legfeljebb harmada vesz részt az akcióban. Holott a sztrájkra én magam tíz éve buzdítottam először. Nyilvánosan, tanuk jelenlétében mondtam nekik, hogy ha a követeléseiket el akarják érni, akkor sztrájkolni kell. Mindenkinek, egyszerre! Ha ez sikerül, akkor a költségvetés teljesíteni fogja a kívánságokat. De nem jött össze.

Akkor marad az elvándorlás…

Az elvándorlás némileg csökkent, de vannak kerülőutak, plusz munka, önkizsákmányolás, paraszolvencia, s persze az emigráció is.

Elnök úr, elfogadja azt a kritikát, hogy amikor a jelenlegi ellenzék volt hatalmon, akkor velük szemben az orvosi kamara keményebben lépett fel, a jelenlegi kormánnyal megértőbb, pedig becsapta önöket?

Ezt a kritikát nem fogadom el. Bárki is volt hatalmon, mindig ugyanazokat az érveket használtuk. Amiért a Gyurcsány kormánnyal szemben keményebben léptünk fel, annak az oka az volt, hogy egy olyan egészségügyi rendszert akartak kialakítani – a több-biztosítósnak nevezett modellt – amely a világon legfeljebb két-három országban működött. De ott is kettészakadt a társadalom, ráadásul nemzetgazdasági csődöt is előidézett. Ez ellen valóban nagyon keményen léptünk fel. A most regnáló kormánynak eddig ilyen szándéka nem volt, ezért nem volt szükség a határozott fellépésre. Más taktikát kell alkalmazni, amikor valamiért küzdünk, és mást, ha valami ellen harcolunk.

Említette, hogy ma sem tudja, hogy az egészségügyi tárca, vagy a kormány verte át. Pedig ön jó viszonyt ápol a kormánnyal, még Kötcsére is rendszeresen meghívják. Ott megkérdezhette volna az átverés okáról a kormányfőt, de nem tette. Amikor kérdezett, akkor előrebocsájtotta, hogy nem egészségügyi kérdéssel jelentkezik. Az orvostársadalomtól nem kapott ezért kemény kritikát?

Nem kaptam ilyen kritikát. Kötcsére rendre meghívnak, igyekszem is ott lenni, de van tapasztalatom, hogy mikor mit érdemes kérdezni. Azt gondoltam, hogy ezúttal nem egészségügyi kérdést teszek fel.

Talán majd a rendkívüli orvosi nagygyűlésen lesz módja, ha a meghívott kormánytagok elmennek. Kötcsén hallott jó hírt az egészségügyről?

Kötcsén nem volt téma az egészségügy, de azért a napirendről aligha kerül le.