Egyelőre van élet az eurózónán kívül is

Megéri a forint a századik születésnapját?

Hogy a 100. születésnapját megéri-e, arra azért nagy tétben nem mernék fogadni, de jónéhány éve még biztosan van. Ahogyan ma látom, két-három évnél biztosan tovább marad velünk a forint, de nem hinném, hogy az „életéből” még további 15-20 év hátra volna. Szóval annak a jubileumnak, ha nem is egészen nulla az esélye, nagyon kell vigyáznia az „egészségére”.  

Adódik a kérdés: ha nem forint, akkor euró? 

Amikor jelentkeztünk az Európai Unióba, a csatlakozáskor ígéretet kellett tenni, hogy valamikor bevezetjük az eurót. Mára kevés a kivétel a korábban csatlakozott országok között, amelyek ezt a lépést nem tették meg, olyan is van, amelyiknek nincs is szándékában. A dánok és a svédek köszönik szépen, ők jól megvannak a maguk koronájával is.  A többi országnak kicsit más a helyzete, előbb-utóbb meg kell lépniük a közös pénz bevezetését. 

Tudjuk, nem elég annyi, hogy valaki kijelenti, holnaptól náluk euróban fizetnek.  

Az utóbbi évtizedekben tapasztalt pénzügyi és gazdasági válságok bonyolultabbá tették ezt a kérdést. Az euróövezeti csatlakozást korábban a maastrichti konvergencia kritériumok teljesítéséhez kötötték.  Az adott ország inflációja legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország inflációjának átlagát; az államháztartás hiánya nem lehet nagyobb a GDP 3 százalékánál; az államadósság pedig a GDP 60 százalékánál. Az adott ország valuta-árfolyamának 2 éves periódusban stabilnak kell lennie egy meghatározott sávon belül; a hosszútávú kamatszint 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország kamatszintjeinek átlagát. Az utóbbi talán bő tíz évben egyre elterjedtebbé vált a vélekedés, hogy a korábbi egyszerű, számszerű kritériumok teljesítése önmagában valószínűleg kevés. A bankrendszer stabilitásán túl a belépni szándékozóknak fel kell mérniük, milyen messze van az euróövezetétől relatív gazdasági fejlettségi szintjük. A Magyar Nemzeti Bank néhány évvel ezelőtt, éppen a forint 75. születésnapján, kiadott egy állásfoglalást, amiben azt írták, hogy az euró bevezetéséhez ők is elengedhetetlennek tartják a magyar reálgazdaság érettségét. Szerintünk ez ma még nincs meg.

Nagyon messze vagyunk ettől? 

Ezért mondom, hogy még biztosan jó pár éve van hátra a forintnak. A gazdaság fejlettségét említettem, szükség van a konvergenciára, mert ha ebben nem tudunk lépést váltani, az akár azt is jelentheti, hogy évtizedek kellenek még a felzárkózáshoz. 

Ez nem túl jó hír. Hogyan látja, a környező országok lekörözhetnek minket? 

Bulgária van talán a legközelebb az euró bevezetéséhez, utána Románia reálisan a következő években, vélhetően még az évtized vége előtt bevezetheti a közös pénzt. A horvátok, a szlovénok, a szlovákok meglépték. 

Ahogyan mi sem, a csehek sem nagyon törekszenek erre.

Azt gondolom, ebben a kérdésben az a döntő, hogy milyen gazdaságpolitikát folytat az adott ország kormánya. A cseheket említette, mint akik szintén nem nagyon akarják elsietni az euró bevezetését. Ott azért más a helyzet, a cseh gazdasági irányítás, a cseh gazdaságpolitika meglehetősen stabil környezetet teremtett a nemzeti valutájuknak. Ők jóval könnyebben be is vezethetnék, ha akarnák, minden azon múlik, hogy idővel átbillen-e a közhangulat, változik-e a gazdaságpolitikusok álláspontja. Nem lennék meglepve, ha csatlakoznának a közös valutához, hiszen a cseh gazdaság ezer szálon kötődik az eurózónához, leginkább Németországhoz. A cseh vállalatok bevételének jelentős része euróban van, a költségeik is egyre inkább euróban keletkeznek. Ilyenkor állhat elő az a helyzet, hogy egy bizonyos szinten a gazdaság önmaga kényszeríti ki az euró bevezetését. 

Lassan körül leszünk véve euróban számoló országokkal. Hová vezethet ez a bezártság? 

Az biztos, hogy ha van egy országnak saját pénzneme, akkor lehet önálló monetáris politikája is. Ezt lehet jól és rosszul is kezelni. A horvátokkal szoktak példálózni, mint olyan országgal, amelyik nem igazán fejlettebb nálunk, mégis bevezették az eurót. A különbség az, hogy a nagyon erős turizmus miatt hozzájuk nagyon sok külföldi valuta érkezik. A délszláv háború miatt a horvátok közül sokan már korábban is eleve német márkában helyezték el a betéteiket, tehát a bankszektor forrásainak érdemi része euróban volt, ami alkalmasabbá tette az országot euró befogadására. Ezzel azt akartam mondani, hogy országonként eltérő speciális adottságok lehetségesek. Magyarországra ez kevésbé igaz, meg lehet érteni azokat az érveket, amiért nem „rohanunk”, annyira, mint a horvátok.

A hitelminősítőknek viszont nagyon tetszett a horvátok döntése.

A hitelminősítés sok dimenziós kérdés. Azt gondolom, a kulcs nem is feltétlenül az, hogy van-e saját fizetőeszközünk, vagy nincs. Ennél fontosabb a stabil, jól kiszámítható, jelentős növekedést elősegítő gazdaságpolitika, ami az elmúlt években, évtizedekben a cseheknél volt jellemző. Magyarország is sokáig el lehet forinttal, de sajnos sem a fejlettségünk, sem a gazdaság stabilitása sem olyan, mint a cseheké. 

Nem olyan ez, mint egy bűvös kör? Nem stabil a gazdaság, nincs euró, nincs euró, nem tud pénzügyileg stabilizálódni a gazdaság…

Elképzelhető egy ilyen állapot, de most nem feltétlenül erről van szó. Ha egy ország rossz gazdaságpolitikát, vagy rossz monetáris politikát folytat, annak lehet az a következménye, hogy felborul a stabilitás. Ezért születtek annak idején a maastrichti konvergencia kritériumok. Aki ezeket nem tudja teljesíteni, mondhatja, hogy jó, mi még nem vagyunk elég felkészültek a belépésre, addig is kihasználjuk a monetáris-politikai mozgásterünket. De fontos lenne, hogy ezzel a szabadságunkkal jól tudunk élni, hogy az önálló monetáris politikát például a válságok idején plusz eszközként kihasználjuk, de nyugodt időben ne gerjesszünk feleslegesen nagy inflációt. 

Szóval van, vagy nincs jó élet az eurón kívül? 

Lehet jól élni az eurón kívül, és lehet rosszul élni belül is. Ez mára nyilvánvalóvá vált. Ezért aztán ne temessük még a forintot. Ha a nem is éri meg a századik születésnapot, reméljük, nem hagy majd maga mögött rossz emlékeket.