Elbocsátó szép üzenet a jegybankelnöknek

Mit szólna ehhez a méltatáshoz Popovics Sándor? 

Forogna a sírjában, ahogyan a többi szépemlékű korábbi politikus is. Szél Kálmánnal, Wekerle Sándorral egy sorban említeni azt a bankelnököt, aki jószerével a „futottak még” kategóriába tartozik? Ha a miniszterelnök tárgyilagosan akarta volna minősíteni az egykor hozzá közelálló, de az utóbbi időben vele szembeforduló Matolcsy Györgyöt, akkor a működési ideje alatt elkövetett súlyos hibákat kellett volna a fejére olvasnia. A jegybank az utóbbi években több olyan nagyon súlyos hibát vétett, amelyekhez neki személy szerint is kifejezetten köze volt. 

Mire gondol?

Csak kettőt említenék. Az egyik az úgynevezett növekedési refinanszírozási hitelprogram, amelynél az MNB – és ez kifejezetten Matolcsi személyes találmánya volt – hosszú távra, fix kamatként, 0 százalékot írt elő, amin természetesen a jegybanknak orbitális vesztessége keletkezett 2023-ban és 2024-ben. Nem gondolhatta senki komolyan, aki valaha is foglalkozott egy kicsit monetáris politikával, hogy 10-15 éves időtávon belül a kamatszint változatlan maradhat. Amikor elkezdték ezt a 0 százalékos refinanszírozási hitelezést, akkor a kamatkörnyezet világszerte és idehaza is valóban nagyon alacsony volt, idehaza az infláció már emelkedett, bár még mindig elviselhető mértékben. Ennek a teljesen felelőtlen és szakszerűtlen döntésnek nagyon súlyos következményei lesznek.  

Ön is azt mondja, hogy ez akkoriban még illeszkedett a nemzetközi kamat-környezethez…

Lehet döntéseket hozni, amelyek az adott időpontban valóban illeszkednek a nemzetközi kamat-környezethez, de ha ezt a kamatszintet 5-10-15 éves időhorizontra vetítem, akkor józan ésszel senki sem gondolhatja, hogy ez a kamat ennyi éven át változatlan maradhat. Ha pedig lehetett látni, hogy a kamatszint világszerte elkezdett emelkedni, és ha ezzel együtt a belső infláció is emelkedik, akkor tudni lehetett előre, hogy a jegybanki irányadó kamat is emelkedni fog. A bank elnökének tudnia kellett, hogy az MNB úgynevezett sterilizációs költségei, a nála elhelyezett betétekre fizetett kamatok által okozott költségek, drasztikusan meg fognak nőni, vagyis a forrás oldalon keletkezik egy növekvő kamatteher a jegybank mérlegében, miközben az eszköz oldalon vannak olyan tételek, amelyek változatlanul 0 százalékos kamattal „ketyegnek”. Ez természetesen drámai mértékű kamatvesztességet okoz a banknak.

Mekkora összegről beszélünk?

Ez összességében két és félezer-háromezer milliárd forint körüli. Még nem látjuk a 2024-es beszámolót, de a 2023-as és a 2024-es együtt azért már legalább 2500-3000 milliárd vesztességet okozott a Magyar Nemzeti Banknak, amit mindenféle trükkökkel persze most azonnal a költségvetésnek még nem kell kiegyenlítenie, de egyszer, a „nap végén”, valakinek ezt a számlát ki kell fizetnie. Miután nem valószínű, hogy ilyen nagyságrendű nyereséget belátható időn belül el tud majd érni az MNB, a sor végén majd ott kell állnia a költségvetésnek, és előbb-utóbb az adófizetők pénzéből fogják ezt a vesztességet megtéríteni. Szóval ez Matolcsy egyik legsúlyosabb és pénzben kifejezhető bűne. 

Egy másikat is említett.

Valóban, van egy másik ősbűne is a leköszönő elnöknek. 2022 szeptemberében bejelentette, hogy 13 százalékon megállítják a jegybanki alapkamat szintjét, vége a kamatemelési ciklusnak. Emlékezetes kifejezést használt: egy jó nagy pontot teszünk a kamatemelési ciklus végére. Mondta ezt akkor, amikor a szeptemberi infláció 20 százalékos volt, vagyis a jegybank irányadó kamata attól kezdve 7 százalékponttal átcsúszott negatív irányba! Amire a piac azt válaszolta, hogy rendben van drága elnök úr, ha te tettél egy jó nagy pontot a kamatemelési ciklus végére, akkor mi adunk egy büdös nagy pofont a forintnak! Így érte el a pénzünk árfolyama villámgyorsan a 434 forintos szintet. Azt a pofont a mai napig nem tudja a forint árfolyama teljesen kiheverni. 

Amióta Matolcsy állt a jegybank élén, folyamatosan azt mondta, nincs árfolyamcélunk. 

Ez volt az a pillanat, amikor végre neki is meg kellett értenie, hogy az árfolyam az nem egy érdektelen szempont a monetáris politikában. Hogy bizony annak igenis nagyon komoly hatása van a belső monetáris politikára, a jegybank monetáris politikájára, de a nyilvános megszégyenülést elkerülendő, a jegybanki alapkamatot ezek után sem emelték meg, hanem bevezettek egy új irányadó eszközt, az egynapos betétet, aminek a kamatszintjét 18 százalékban határozták meg. Csütörtökről péntekre virradó éjjel 5 százalékponttal felemelték októberben az irányadó kamatot. Ennek aztán természetesen mindenféle következménye lett. Egyrészt valamelyest stabilizálta az árfolyamot, de ott is ragadt ez a magas kamatszint, ami visszafogta a növekedést, a hitelfelvételt, a hitelállomány bővülését blokkolta, és így tovább. 

Popovics Sándor nem tett volna ilyet?

Azt a „szakembert”, aki két ilyen, pénzben mérhető, egészen drámaian súlyos szakmai hibát vét, Popovicshoz hasonlítani – hát az legalábbis bizarr gondolat, ha szabad ilyen óvatosan fogalmaznom. Ez inkább egy „elbocsátó szép üzenet”. De a jó hír az, hogy Matolcsy György helyét jegybankelnökként a magyar gazdaságtörténetben nem Orbán Viktor fogja kijelölni. Majd az idő és a gazdaságtörténészek, akik azt fogják elemezni, hogy milyen gazdaságpolitikai, vagy milyen monetáris politikai lépéseket tett Matolcsy az ő meglehetősen hosszú hivatali idejében. Akkor, biztosra veszem, nem nagyon fogunk büszkélkedni ezzel a figurával.