Ennyit ér a hitelesség? – Reflexió a KSH elnökének közleményére

Ha hitelt adhatunk a Magyar Távirati Iroda közleményének és valóban ezt mondta az elnök asszony, akkor elég nagy a baj, mert ebben a két rövid mondatban szinte semmi sem stimmel. A hivatkozott számok nem felelnek meg sem a KSH által közzétett Stadat adatbázis, sem az Eurostat számainak. Könnyen ellenőrizhető ugyanis, hogy az előző öt esztendő (2015-19) átlagos halálozási száma 130 214 (illetve az Eurostat adatai szerint 130 338) fő volt, s ehhez képest a 2020-ban elhunyt 140 900 fő nem 8331 fős növekedést jelentett, hanem 10 686 (vagy az Eurostat adatai szerint 10 562) fős növekedést. Vukovich elnök asszony hétfői közleményében tehát eltüntetett 2355 halottat. 

De vajon miért szánta rá magát az ország főstatisztikusa erre a nyilvánvaló csúsztatásra (hogy keményebb kifejezést ne használjak)? A válasz egyszerű azért, hogy kijelenthesse „csak öt országban volt arányaiban kevesebb a többlethalálozás, mint Magyarországon”. Mert a 8331-es halálozási növekményből 6,3 százalékos emelkedés adódik, ami valóban alacsonyabb, mint a legtöbb EU-s ország halálozási növekménye (egyébként az EU-s átlag 10,9 százalék volt 2020-ban). Valójában azonban az elnökasszony által közölt számnál magasabb, 8,2 százalék (10 686/130 214) volt a magyarországi halálozások tavalyi növekedése. Csakhogy ezzel az értékkel hátrébb kerültünk volna ebben a szomorú adatsoron alapuló európai rangsorban. Hátha még az összehasonlíthatóságot is szem előtt tartanánk, vagyis az EU- rangsor metodikájának megfelelően, nem az előző öt éves átlaghoz, hanem csak a megelőző évhez viszonyítanánk a halálozási növekményt, akkor a halálozások növekedése még nagyobb: 8,7 százalék lenne. De ezzel az értékkel már csak a tizedik helyet tudnánk elérni. 

Úgy látszik, hogy az illetékeseknek (az olvasóra bízom, hogy kit gondol illetékesnek) nem volt jó a tizedik (vagy az Eurostat szerinti adatszolgáltatás szerint 12-dik) hely, s ezért kérték fel a hivatal elnökét erre a nyilatkozatra. Így próbálták ellensúlyozni azt az igen szomorú tényt, hogy immáron több napja Magyarország vezeti a Covid-járványban meghaltak népességarányos számát. A hétfői KSH nyilatkozat így tehát a kormány propagandájának részévé vált.

De vajon megéri-e ez a kétes szerep a nagy múltú statisztikai intézmény számára? Vajon érdemes-e feláldozni a hosszútávú hitelességet a kormány rövidtávú céljainak oltárán? Ezek persze költői kérdések, mindenki tudja rájuk a választ. De legalább az Orbán-kormány jól járt ezzel a nyilatkozattal, mert erősítette a bizalmat iránta, azt sugallta az emberek számára, hogy minden rendben van a védekezés frontján, nemzetközi összehasonlításban egészen jól állunk. Két-három hónappal ezelőtt még magam is egyetértettem volna ez utóbbi megállapítással, ma már erősen kételkedem benne. 

Ugyanis olyan súlyos helyzet alakult ki, amelyben az efféle propaganda már nem sokat ér. Akik elkapták a vírust és megtapasztalták az egészségügyi ellátást, vagy családtagjaikat, ismerőseiket veszítették el, azok számára semmit nem jelent az, hogy a lista hatodik, vagy tizedik esetleg tizenkettedik helyén vagyunk-e. És azok számára sem jelent vigaszt, akik esedékes műtétjeikre várnak immár hosszú hónapok óta, vagy idős koruk ellenére, még mindig nem kapták meg a védőoltásukat. A statisztikai adatokhoz kicsit is konyító állampolgárok számára pedig elég hamar lelepleződik ez a gyenge lábakon álló manipuláció. Egyedül a masszív fideszes tábor számára jelenthet megerősítést a hír, de ők e nélkül is erősen elkötelezettek maradtak volna.

Összességében tehát nem történt semmi különös, csak tovább folytatódik és mélyül a KSH hitelességi válsága.

Mellár Tamás