Erdogan köszöntése

Föld S. Péter 2019. november 6. 12:16 2019. nov. 6. 12:16

Már csak egyet kell aludnunk, ha egyáltalán jön álom addig a szemünkre, és máris itt van a török diktátor, másodállásban tömeggyilkos. Mi meg, vendégszerető magyarok, kitárjuk a szívünk, hogy annak egész melegével. Éljen és virágozzék a véreskezű, aki, ha tehetné, ideiglenesen, de minimum 150 évig hazánkban állomásozna.

Mi mindenkit befogadunk, kivéve azokat, akiket a világért sem, mert félünk tőlük, s ha valahol hozzájuk hasonlót látunk, rendőrt hívunk. Ezért a véreskezű látogatása előtt már egy nappal szeretett vezérünk a mi jól felfogott érdekünkben lezáratta fél Budapestet, mert ilyenkor úgy komilfó, ha minden és mindenki moccanatlan. Abból nem lehet baj, ha lehetetlen menni, megállni, levegőt venni, lenni. Vanni.

Nekünk Mohács kell. De legalábbis egy diktátor, aki a mi, nálánál megengedőbb diktátor urunkkal kölcsönösen példaképei egymásnak. Amikor majd elmegy a véreskezű, majd újból szabadon használhatjuk a lehegesztett csatornákat, meg közlekedni is lehet valamelyest. Nem igazán persze, csak annyira, ahogyan más hétköznapokon, vagyis, sehogyan se.

Ha Erdogan elpályázik az életünkből, nem örökre, de remélhetőleg, jó hosszú időre, akkor veszünk egy mély levegőt, és hálálkodunk, akihez kell, hogy mennyivel jobb diktátorunk van nekünk, mint teszem azt, a törököknek.

És eszünkbe jut a régi vicc, ami úgy kezdődik, hogy a miniszter felesége megtudja, hogy a férjének szeretője van. Kiveri a balhét, de a férj megmagyarázza: Tudod drágám, az én funkciómban ez elengedhetetlen. Mondja is az asszonynak, hogy melyik miniszternek melyik nő a babája. Nem sokkal később egy fogadáson ott van mindenki. Minden miniszter, az összes szeretőjük. Hősünk asszonya alaposan végigméri a felhozatalt, majd halkan odaszól az urához: azért a miénk a legszebb…

Nekünk a mi diktink a legszebb, mert pompásabb Putyinnál és emberibb Erdogannal. Ha majd ő is elmegy egyszer, a hiányát itt hagyja nekünk. Vinné magával azt is, de mindent mégsem lehet ellopni, ezért aztán nem sokáig búslakodunk, keresünk gyorsan helyette magunknak egy másik diktátort.