És kivel tartozik össze Schiffer?
„Összenőttek, akik összetartoztak” – olvasható a Facebook-on Schiffer András verdiktje az ellenzéki összefogásról. Bizony. Ahogyan Schiffer is összenőtt a főítészi pózzal, amelyben előszeretettel tetszeleg, vagy ahogyan Cocteau írta a Vásott kölykök című regénye egyik alakjáról: átalakult a saját szerepévé. Ne bántsuk ezért, hálás szerep ez, biztosítja a mindenkori médiafigyelmet. Amerikával foglalkozván, sok ilyet ismerek. Levitézlett politikusok előszeretettel válnak ilyenné, mert csak ez biztosítja a média felszínén maradásukat. Ott persze nem kamatozik a semlegesség – amúgy is öncsaló – látszata.
Elhagyott pártnak vagy ellenpártnak kell minél gorombábban, s a méltányosságot feledve beolvasni. Aminő a Bill Clinton bizalmi emberéből Trump harcosává vedlett Dick Morris, vagy a – szintén szexbotrányába – megbukott volt házelnök Gingrich, s leginkább a (9/11 utáni tetteiért) „nemzet polgármesterének” nevezett, ma az elnök ügyvéd-bohócává avanzsált Giuliani.
Mifelénk viszont a kellően ravasz póz a hasznos: a politika „feletti” politizálás. Kedveli is felettébb a hazai kormánypárti média, ahogyan a pártállamok mindig – a tévesen Leninhez kötött mondással – imádták a „hasznos idiótákat”. Mennyivel hatásosabb az ellenzék ócsárlása, ha azt ellenzéki múlttal teszik! Hogy aztán milyennel, az más lapra tartozik. Schiffernek történetesen nemcsak képzelt, hanem valós szerepe is volt Orbán kétharmadának létrejöttében, sőt megmaradásában is, de – stílszerű közhellyel – borítsunk fátylat a múltra. Ma ő nemcsak „megmondó”, hanem odamondogató ember. Bár ilyenkor nekem eszembe jut, amit Aczél György mondott a részegen zsidózó és nála meakulpázó Csurkának: rúgjon be egyszer a másik oldalon...
Ne legyünk igazságtalanok: Schiffer néha „oda” is mondogat, amit gyanítom „ott” megértő mosollyal nyugtáznak. Kompenzálásaként az ellenzékbe rugdosásnak. Pedig talán felesleges is: őt mindkét oldal régen elkönyvelte. Összenőtt ő azzal, ahová tartozik.
Mindenesetre az ő lakonikus ODArúgására Orbán ugyanúgy számíthat, mint mi hajdan Schirilla hosszú futására. Orbánnak ugyanis csak egy a fontos: ne legyen ellenzéki összefogás, mert akkor az szavazatokban is kinyilvánítaná, hogy őt kevesebben akarják, mint ahányan elutasítják.
Miből következően: bizony összetartoznak azok, akik – bárhol vannak is a politikai porondon – nem szeretnének tovább egy pártállamban élni. Ennyi, nem több, de csakis ez hozhat vokstöbbséget. Orbán az össze nem tartozásra építette rezsimjét, s kínos – persze csakis saját magának, pökhendi politizálásának köszönhető – meglepetés érte az ellenzéki egymásra találással. Bár ifjonc volt a rendszerváltáskor, nyilván Schiffer is jól emlékszik, hogy az előző pártállam megbuktatásához Kis János nemcsak Antallal, hanem Csurkával is „összetartozott” az ellenzéki kerekasztalnál. S most is rendszerváltás kell. Aki nem érti, amit az ellenzéki pártok végre-valahára – és a tavalyi önkormányzati választások láttán – felfogtak: egyedül nem megy, az éppen ez ellen mozgósít, amint azt posztjának kommentjei igazolják. Kétségtelenül elegánsabb ilyen lakonikusan, ám félreérthetetlenül fogalmazni, de lényegében ugyanazt jelenti, mint amit a kormánymédia megannyi becsmérlő minősítése. De megint legyünk méltányosak: egyedül nekik sem megy.
