Fidesz csalfaságok, csalások
Kitértünk már rá, a Bozóki András volt kulturális miniszterrel készült interjúban is szó esett róla: a Fidesz a kilencvenes évek közepe óta tudatosan építkezett a médiatérben. Ez nem pusztán annyit jelentett, hogy akár ellenzékben, akár kormányon volt, mindent elkövetett annak érdekében, hogy maga alá gyűrjön minél több újságot, rádiót, televíziót, hanem azt is, hogy a hatalomgyakorlás egyéb eszközeit is beveti.
Kezdetben ugyan viszonylag kevés figyelmet fordított az internetre, mára azonban a közösségi portálokat is intenzíven használja. Ezek mellett, és nem mellékesen, miközben – immár kormányra kerülve – megszállta azokat az intézményeket, amelyeknek – amúgy – a kiegyensúlyozott és erkölcsös média felügyelete lenne a feladata, alapított közvélemény-kutató céget, elemző intézetet, és olyan monitorozó társaságot, amelynek a rendszer figyelemmel követése a feladata. Ezek mind, mind látszólag tudományos munkát végeznek, olyan elemzéseket bocsátanak a nyilvánosság elé, amelyek objektív kutatáson alapszanak – látszólag. Ezen intézmények létrehozói pontosan tudják, hogy az előbb említett objektivitás látszata milyen fontos, milyen mértékben tudják befolyásolni a közvéleményt.
Noha a szakma – kutatók, elemzők – pontosan tudják, hogy ezekkel az adatokkal csínján kell bánni, mégsem mondják ki róluk, hogy manipuláltak. Hogy miért nem, az egy külön írás témája lehetne, itt és most elégedjünk meg annyival, némi eufémizmussal, hogy a kormányzati akaratot a többség tiszteletben tartja. Ez az akarat pedig arról szól, hogy minél több olyan publikáció jelenjen meg, amely a Fidesz erejét, legyőzhetetlenségét mutatja.
Vagyis: e pillanatban, vagy inkább jó hosszú ideje az a helyzet, hogy az egyik oldalon van néhány, a szakmai igényességre, a hitelességre kényesen ügyelő társaság, a másik oldalon pedig ott sorakoznak a hatalmat kiszolgáló, a kormányzatnak megfelelni vágyó, jelentős közpénzekkel bíró intézetek. Ezek szinte korlátlan anyagi forrással rendelkeznek, bármikor és bármilyen mennyiségben képesek kibocsátani a finoman szólva is kozmetikázottnak tűnő adatokat.
Mondhatnák persze, hogy az így készült ”elemzések” egyszerű csalások és ezzel az állítással nem is feltétlenül állnának messze a valóságtól, de épp a számosságuknál fogva, valamint a kellő cáfolat és leleplezés hiányában hihetővé válnak. A hihetőség egyszersmind befolyást is jelent, befolyást a választóra, alapvetően, természetesen azokra, akik bizonytalanok és tisztelik az erőt, győztesek akarnak lenni maguk is.
Most, és minden olyan alkalommal, amikor választásokhoz közeledünk fontossá válnak, a későbbi győztest segítővé, az ilyen felmérések. Az elmúlt napokban olvashattunk arról – és ez kétségbe vonhatatlan igazságot tükröz –, hogy a Fidesz a sokszorosát költötte hirdetésre a Facebookon, mint a vetélytársak, vagyis a közösségi média fogyasztói, akik immár sok millióan vannak, alapvetően a kormánypárt információival találkozhattak. Azzal például, hogy ebben a térben összeomlott az MSZP és a Jobbik kampánya, legalábbis erről tudósít a Médianéző Központ elemzése.
A Médianéző, kell-e külön hangsúlyozni, nem áll messze a kormányzattól, így aztán azon sem kell meglepődnünk, hogy a szombaton közzé tett hír címbéli állítása a következő : a Fidesz sokkal jobban mozgósít, mint az ellenzék. Az állítást adatsorral igazolja az intézet, és miközben nem akarjuk ezen adatok valódiságát megkérdőjelezni, óhatatlanul felmerül bennünk annak gyanúja, ez a közlés is valójában a Fidesz győzelmét akarja erősíteni.
Ez a siker be fog következni, s noha több olyan írás is megjelent már, amely kimutatta, hogy a magyarországi választások nem biztosítanak egyenlő esélyeket a résztvevők számára, hogy az állampárt minden megengedhető és megengedhetetlen eszközt bevet annak érdekében, hogy önmagát erősítse, a riválisokat pedig kiszorítsa a pályáról, ellene mégsem tudott tenni senki, sem itthon, sem külföldön. Így aztán maradnak a Fidesz-féle csalfaságok, csalások. És marad a Fidesz-hatalom.
