Figyelmeztetik Vidnyánszkyt, hogy Krisztus tanításaiban nincs vad és erőszakos nyomulás

Egy kereskedelmi tévé interjújában fogalmazta meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke Karsai György klasszika-filológusról, színháztudósról, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és az SZFE egyetemi oktatójáról, ez utóbbi doktori iskolájának vezetőjéről, számos tudós társaság tagjáról, hogy „Karsai Györgynek én nem fogom soha tudni elmagyarázni, hogy mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység, mert alkalmatlan arra, hogy befogadja azt, amit én gondolok. Gondolkodása ebben a tekintetben kizárólagos és kirekesztő.” 

Ezt követően, hétfőn jelent meg a médiában, 11 köztiszteletben álló tudós, vallástörténész, filozófus által aláírt „Keresztény értelmiségiek levele Vidnyánszky Attilához” című írás, amelyben védelmükbe veszik Karsai Györgyöt, de az írás több pontján is kritika tárgya lett. A levélben többek között úgy reagáltak a történtekre, hogy:

„Nem gondoljuk, hogy Vidnyánszky Attilának e szavai antiszemita tartalmúak lennének. Valószínűleg csak nem jutott eszébe a vita hevében, hogy nemzetietlenséggel, a kereszténység iránti ellenségességgel a harmincas években a magyarul érző és gondolkodó zsidó értelmiséget vádolták. Nekünk úgy tűnik, Vidnyánszky Attila csak arra utalt, hogy Karsai György nem osztja a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről alkotott nézeteit. Ebben valószínűleg igaza van, hiszen közismert, hogy kettejük vitája már sok évvel ezelőtt elkezdődött. Ámde amennyiben Vidnyánszky Attila akár hazafiatlansággal, akár keresztényellenességgel vádolja Karsai Györgyöt, ebben semmiképpen sincs igaza.”  

Az aláírók szemére vetik, hogy miért kell a keresztény öndefiníció egy 150 éve ismert panelekkel álcázott zsidózásra válaszul, amivel esetleg éppen a probléma lényegét mélyítik el, ahelyett, hogy saját tudományos és közéleti személyükkel állnának ki egy korunkban vállalhatatlan kijelentéssel szemben.

Kritika tárgya továbbá, hogy megpróbálják értelmezni Vidnyánszky szavait, mondván, talán nem is úgy gondolta, talán másként érti, mint fogalmazott. Ezzel az a probléma, hogy esélyt adnak legitimálni a szöveget, mintha mindössze egy értelmezendő vitáról lenne szó, holott az antiszemitizmus nem vita tárgya. Ténykérdés.

Minderre példaként hozható fel a sajnos szinte már immunitásunkig koptatott miniszterelnöki kijelentés az idegenszívűekről, amit a fenti összefüggésben elkezdhetnénk magyarázni, hogy nem tudja, mit jelent az idegen és nincs tisztában a szív fogalmával. Holott de.

Megkerestük a levelet kezdeményező Perczel István vallás- és filozófiatörténészt, aki készséggel elismerte, hogy bizonyos pontjain módosítaná a 11 tudós által aláírt nyílt levelet, de mondandóját alapjaiban és változatlanul fenntartja nemcsak Karsai György, de egyúttal a keresztény hit védelmében is.

Arra a felvetésre, hogy nem érzik-e félreértelmezhetőnek keresztény értelmiségiként jegyezni egy olyan levelet, amelyben pontosan valakinek a származását támadó megnyilvánulás ellen emelnének szót, s nem lett volna mindez szerencsésebb általános érvénnyel s a hitbéli meggyőződés jelzése nélkül, Perczel István úgy fogalmazott, hogy a származás és a hit két külön dolog, hiba lenne összekeverni. Ő mindig is úgy tudta, hogy a kereszténység az evangéliumon alapul, lényege a hit Jézus Krisztusban, a megváltásban, és hogy a keresztény lét egyetlen kritériuma Krisztus parancsolatainak teljesítése. A származáshoz ennek semmi köze. Pál apostolt idézve tette hozzá, hogy Krisztusban nincsen zsidó, nincsen görög, nincsen szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, hanem mindenki egy a Krisztusban (Gal 3, 28). Ehelyett a jelenlegi jobboldali diskurzusban a kereszténységet definíció nélkül használják valami egészen másra.

Idézett levelükkel kapcsolatban elmondta, hogy egyebek között azért kritizálták őket, mert sokan azt olvasták ki a szövegből, hogy hajlamosak felmenteni Vidnyánszky Attilát az antiszemitizmus vádja alól, „hiszen remélhetőleg kicsit öntudatlanul használta az alapvetően antiszemita jellegű kifejezéseket”. Ami viszont személy szerint hosszú ideje felháborítja, az a kereszténység fogalmának elfogadhatatlan kisajátítása, mivel „a jelenlegi kormányzat ahhoz hasonlóan használja a keresztény kifejezést, ahogyan azt a Horthy-rendszerben tették, de komoly jelentésváltozással. Akkor ez egyszerűen nem zsidó származású magyar polgárt jelentett (lásd „keresztény üzlet"), most viszont a jelenlegi illiberális politika híveire értik, akikkel „nem-keresztényként" szemben áll mindenki, aki ezzel nem ért egyet, származástól függetlenül, mindenekelőtt a szabadgondolkodókra, akiket a jobboldali diskurzus hallgatólagosan rokonít, de nem azonosít az asszimilált és az európai társadalomba beilleszkedett zsidósággal.”

Perczel professzor hangsúlyozta, hogy levelükkel arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy Krisztus parancsolatai mást javasolnak, sőt, írnak elő mások akaratának semmibe vétele, az ellenfelek letarolása helyett. Arra a felvetésre, hogy Vidnyánszky Attila szavai másfél évszázada ismert, kódolt antiszemita panelt takarnak, s ezt talán nem kellene jóindulatúan értelmezgetni, elismerte, hogy ha elkövettek hibát, akkor az talán ott történt, hogy nem fogalmaztak elég világosan, és az aláírók között is támadt némi kétely ezzel kapcsolatban. Konkrétan azzal kapcsolatban, hogy szabad-e az SZFE kuratóriumi elnökének szavait úgy értelmezni, hogy az antiszemita toposzokat nem antiszemita értelemben használja, így válaszolt: „Ezzel kapcsolatban írtam egy korrekciót, és hálás lennék, ha azt a Hírklikk megjelentetné."

A professzor véleménye szerint, ebben a történetben valami sokkal rosszabb foglaltatik, mint ha valaki egyszerűen zsidózott volna. Úgy látja, hogy az antiszemita toposzok már olyannyira elterjedtek, hogy olyanok is használják, akiknek még álmukban sem jutna eszükbe valami rosszat gondolni a zsidóságról. Vannak ilyen ismerősei, barátai is, akik meggyőződéses Fidesz-hívők, egyúttal tiszteletreméltó, kedves emberek, akik vele való beszélgetésben is bármikor használják ezeket a toposzokat, holott pontosan tudja, hogy mindenkivel szemben jóindulatúak.

Egyúttal elismerte, hogy bár az antiszemitizmusnál nehéz kirekesztőbb álláspontot találni, bizonyos értelemben mégis rosszabbnak véli azt, ha valakik olyan kifejezéseket, amelyek alapvetően pozitív tartalmúak, kisajátítanak, sőt, hamis jelentéssel töltenek meg: „Én nem vagyok a nemzetfogalom ellen, a nemzet pozitív fogalom, nemzeti kultúrán nőttünk fel, a kereszténység pedig számomra a legszebb fogalom, ami létezik, de bemocskolják, a hazafiság gyönyörű fogalom, de bemocskolják. Engem még az antiszemitizmusnál is jobban zavar a pozitív fogalmaknak olyan használata, ami után generációk fogják megutálni a haza, a nemzet, a kereszténység fogalmát."

A hazafiság említésénél felmerült az a kérdés, hogy a „keresztény értelmiségiek levelében” jegyzett hazafiság fogalma miért játszik olyan kitüntetett szerepet Karsai Györgyöt illetően. Pusztán azért, mert „x” évvel ezelőtt hazajött, azután, hogy évekig tanított külföldi egyetemeken, és egy állandó állásajánlatot is visszautasított? Holott a személyes szabadság alapvető igénye és a hazafiság nem attól függ,  hogy ki, hol, honnan és mikor tér vissza hazájába. „Gyuri a magyar kultúráért él-hal” – válaszolta Perczel professzor. Azt a felvetést pedig egyértelműen elfogadta, hogy egy olyan, a kormány által magasan kvalifikált személy, mint Vidnyánszky Attila, kiemelt felelősséggel tartozik a nyilvánosság előtt tett kijelentéseiért. Végül pedig megkért arra, hogy a fent idézett levelet követő korrekcióját közöljük olvasóinkkal, aminek az alábbiakban örömmel eleget is teszünk:

„A levelünkre érkezett válaszokból megértettük, hogy félreérthetően fogalmaztunk, amikor ezt írtuk:

'Nem gondoljuk, hogy Vidnyánszky Attilának e szavai antiszemita tartalmúak lennének. Valószínűleg csak nem jutott eszébe a vita hevében, hogy nemzetietlenséggel, a kereszténység iránti ellenségességgel a harmincas években a magyarul érző és gondolkodó zsidó értelmiséget vádolták. Nekünk úgy tűnik, Vidnyánszky Attila csak arra utalt, hogy Karsai György nem osztja a nemzetről, a hazáról és a kereszténységről alkotott nézeteit. Ebben valószínűleg igaza van, hiszen közismert, hogy kettejük vitája már sok évvel ezelőtt elkezdődött. Ámde amennyiben Vidnyánszky Attila akár hazafiatlansággal, akár keresztényellenességgel vádolja Karsai Györgyöt, ebben semmiképpen sincs igaza.'

Tisztázásként még annyit szeretnék hozzátenni, hogy legalább is én, aki a levél első változatát megfogalmaztam, ezt most is így gondolom. Ámde amikor ezt leírtam, nem gondoltam bele abba, hogy a magyar közbeszéd annyira elfajult már, hogy árnyalt megfogalmazásoknak szinte nincs is helyük többé. Ezért szeretném mondanivalómat, mondanivalónkat világosabbá tenni. Gábor Györgynek, Radnóti Sándornak és másoknak igazuk van abban, hogy az adott kijelentés eredeti jelentésében része egy antiszemita közbeszédnek. Csakhogy ez a közbeszéd mára már olyan fokon megszokottá vált, hogy úton, útfélen használják, anélkül, hogy a kijelentések eredeti tartalmába belegondolnának.  Ez súlyosan helytelen, a kereszténységhez köze sincs, de önmagában még nem nyílt antiszemitizmus, jóllehet akár az is rejtőzhet mögötte. Viszont jó volna, ha mindenki, aki ad magára, tartózkodnék ettől a közbeszédtől.

Dixi et salvavi animam meam.

Perczel István"