Fleck Zoltán: minden társadalmi botrány elnyomható, ha van elég pénz a manipulálására 

A Republikon Intézet és a Medián felmérése szerint a magyarok többsége úgy gondolja, hogy Orbán Viktor is felelős a kegyelmi botrányért. De számít-e bármit, hogy a megkérdezettek többsége így vélekedik?

Több szempontból is szkeptikus vagyok. Nem feltétlenül az ezt a kutatást végző cégek, de általában a közvélemény-kutatások eredményeivel kapcsolatban. Nem csak módszertanilag, hanem a helyzetből következően, teljesen bizonytalan ezeknek a válaszoknak az értékelése. Ráadásul lehet, hogy a valóság is ennyire bonyolult, de nagyon eltérő eredmények, egymásnak ellentmondó hírek látnak napvilágot. Egyszerre tartják fontosnak a magyarok az uniós tagságot, miközben elhiszik Orbán Viktornak a háborúval és békével kapcsolatos hülyeségeit. Szóval, azt gondolom, hogy egy csomó szempontból nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani az említett eredményeknek. A másik, talán fontosabb ok, hogy csak az számít-e a közvélemény-kutatásokból, ami Orbán számára felhasználható stratégiai elemként. Nyilvánvaló, az, hogy őt tették meg felelősnek csak azt erősítheti meg, hogy még erősebben fogja elhárítani magától a felelősséget. Senki ne várja el, hogy a közvélemény vélt, vagy valós nyomására egyszer csak valamelyik fontos politikai tényező azt fogja érezni, neki le kell vonnia a konzekvenciákat. A konzekvenciákat az előző köztársasági elnök ügyében sem az érintett vonta le, hanem Orbán Viktor mondta neki, hogy vonja le. Egy ilyen megszemélyesítő, autokratikus rendszerben mindent lehet mondani, csak a vezér felelősségét nem lehet fölvetni. 

Ráadásul a Fidesz szavazóinak mindössze 16 százaléka tartja felelősnek Orbánt…

Hát igen. Ez a megosztott társadalom következménye. Abból, amit Orbán mond bizonyos társadalmi körökben, a Fidesz szavazói körében nyilvánvalóan teljesen mindegy, hogy mi a valóság, és mi az, ami ténylegesen az ő rovására írható. Sajnos, egy autokratikus berendezkedésben egy személy hatalmára épül az összes érvelés. Látjuk az óriásplakátokon, hogy Orbán Viktor teremti meg a világbékét, különben halál, pusztulás és azonnali öngyilkosság következik. Az egész hatalom a hazugságra épül, és mint minden, ez is hazugság. 

A már említett felmérések azt mutatják, a kegyelmi botrány megítélésében sokat számít az iskolai végzettség is. A felsőfokú végzettségűeknek csak 3, míg a legfeljebb 8 osztállyal rendelkezőknek 16 százaléka mondta azt, hogy nagyon jól kezelte a pedofilbotrányt a Fidesz.

Egy másik felmérés szerint – amit szintén most olvastam – a diplomásoknak majdnem 50 százaléka elhiszi, hogy a vasárnapi választáson a béke és a háború között kell dönteni. Őszintén szólva, annyira összetett ez a dolog, hogy én semmilyen összefüggést nem mernék megállapítani a véleményáramlatokban. Tudniillik ezek és a vélemények mérése akkor ér valamit, ha viszonylag egyenlően hozzá lehet jutni a megfelelő információkhoz, és az emberek normálisan értékelik a tényeket és a politikai alternatívákat. Ez régóta nem áll fenn, és azt hiszem, soha nem is állt fenn Magyarországon, úgyhogy ezeket az ellentmondó adatokat érdemes fejben tartani, de az igazi mérés eredménye vasárnap este derül ki. 

Végül is ez az egész kegyelmi botrány kikopik a társadalom tudatából, más ügyek elfedik, vagy búvópatakként megmarad?

Ezt nem lehet tudni. A kormányzati ideológia mindent megtesz, és elképesztő pénzeket mozgósít azért, hogy ne pedofíliáról, ne társadalmi problémákról, pláne ne erkölcsi problémákról legyen szó, hanem egyetlen egy dologról, a háborúról. Ami nyilvánvalóan egyfajta diffúz, egyébként is meglevő félelemérzéssel kapcsolatos, hogy félni kell mindentől: az idegenektől, a világtól, a külvilágtól. Persze, nem az igazi agressziótól, a putyini őrülettől, és nem a kínai befolyástól kell félni, mert azt a kormány hozza ránk, hanem mindentől, amiről Orbán Viktor azt mondja, hogy attól kell félni. Őszintén szólva, minden komoly társadalmi botrány elnyomható, ha elég pénz van arra, hogy manipulálják a médiát és az utcaképet. A tényleges valóságban nagyon kevés következményt láttunk a pedofilbotrány után, sőt, a napokban több hír is megjelent arról, hogy további pedofilbotrányok léteznek azokban a gyerektáborokban, gyermekvédelmi helyeken, ahol valaha is megtörtént. Vagyis semmi nem történik ez ügyben, ami igazi változás lenne, még a jogszabályváltozások is csak szimbolikusak, elfedik a problémát. Lehet itt arról beszélni, hogy család, meg gyermekvédelem, de ez mind addig volt fontos az uralkodói rétegnek, ameddig politikai haszna volt belőle. Most változott, mert most csak a háborúból van haszna, tehát ezt nyomatja. Ennek megfelelően fog ehhez idomulni a közvélemény is. Lehet, hogy a pedofil ügy a városban, bizonyos körökben továbbra is botrány lesz, de azt hiszem, hogy enyhülni fog az éle. Megjegyzem, az egész Magyar Péter-jelenség végül is nem tűnt el, és ennek a kezdőpontja ez a morális botrány volt. Vagyis a politikai szereplőktől függ az, hogy mit tudnak fenntartani a térben botrányként. Ebben a tekintetben úgy tűnik, az elmúlt hetekben hatékonyabb volt a Magyar Péter-féle országjárás – majdnem 200 helyen volt –, ő kommunikálta ezt a morális tarthatatlanságot. Abba most ne menjünk bele, hogy más tekintetben milyen problémák vannak ezzel, most csak erre a kérdésre akartam válaszolni.