Folyamatos válságmenedzselés a lakhatásban

Magyarországon mintegy 2 millió embert érint a lakhatási szegénység – mondta Illyés Tímea, a Habitat for Humanity programigazgatója a virtuális díjátadón. A lakhatással foglalkozó nemzetközi szervezet a mostani pályázatukkal azokat az önkormányzatokat keresték, amelyek nem hagyták cserben lakosaikat, a lehetőségekhez mérten példamutató erőfeszítéseket tettek és hiánypótló jó gyakorlatokat valósítottak meg. „Meggyőződésünk, hogy ma Magyarországon az önkormányaztoknak és a helyi közösségeknek kiemelt szerepük van a lakhatási problémák megoldásában” – fogalmazott Illyés Tímea.

A Covid-járvány, az energiaválság és a magas infláció súlyosbították a megélhetési és lakhatási gondokat, egyúttal jelentősen korlátozták az önkormányzatok mozgásterét is, a lakosság viszont még gyakrabban fordult a polgármesteri hivatalokhoz segítségért – mondta Feldmár Nóra, a Habitat szakpolitikai munkatársa. Elmondta, hogy 39 önkormányzat pályázott, a legtöbben kisközségekből. 

Három kategóriában osztottak ki díjakat a települések méretei szerint. Az elsőben 20 ezer fő lakos feletti nagy- és középvárosok, fővárosi kerületek vehettek részt. Ezt a kategóriát Józsefváros nyerte. Budapest VIII. kerületének ezért egy 2 millió forintot ajánlottak fel a lakhatási stratégiájuk működéséhez rezsitámogatási és adósságkezelési alapnak. 

Az 5-20 ezer fő közötti lakosú kisvárosok kategóriáját Keszthely nyerte. A településen 8 önkormányzati lakáson a Habitattal együttműködésben nyílászáró cserét és javításokat fognak végezni, összesen 4 millió forint értékben.

A harmadik kategóriába az 5 ezer főnél kisebb lélekszámú települések kerültek. A győztes Jánoshida község lett. A település tűzifa támogatási alapra és tároló építésére 7,5 millió forintot kap. 

Pikó András, Józsefváros polgármestere a díj virtuális átvétele után a kerület lakhatási programjával kapcsolatban elmondta, hogy az átfogja a teljes önkormányzati programot. Józsefvárosban 4000 körül van az önkormányzati bérlakások száma, közülük több, mint 800 volt üres, amikor öt évvel ezelőtt átvették az önkormányzatot. Többségük a XIX. században épült, szigetelés nélküli. Az 5 éves vagyongazdálkodási terv végrehajtásakor eladták a megmenthetetlen lakásokat és házakat, a befolyó összeget fordították a többi rendbetételére. A bérlakások fele komfortos, sokban van még külön a wc a gang végében. Elképesztő az a nyomás, amit ki kell elégíteni, amikor húszszoros a túljelentkezés a bérlakásokra. Egyszerre kell foglalkozni a bérlőkkel, ehhez van egy átfogó bérlőtámogatási rendszerük, amelyben együtt van jelen a szociális támogatás és hátralékkezelés. Józsefváros visszavezette a rendszeres lakhatási támogatást, amely akár a havi 50 ezer forintot is elérheti. Most 300 család kap átlagosan havi 25 ezret, de a cél az 1000 család támogatása. Pikó András szerint már nem csak a legszegényebb rétegeknél van szükség rá. 

A polgármester kifejtette, most a leginkább rászorultak juthatnak lakáshoz, korábban azok a tehetősek, akiknek volt pénze a felújítására. 250 ezer forint körül van most az ára a VIII. kerületben az átlagos bérlakásnak a piacon. „Ezért fontos része a lakhatási programunknak, hogy megalkottuk a Józsefvárosi Lakásügynökséget, amely a magán lakáspiacról bérel bérlakásokat, ezeket kiadja körülbelül 2300 Ft/nm áron, így például egy 50 nm-es lakás esetében 120 ezer forint alatt marad a bérleti díja. A ciklus végéig 201 lakás lesz teljesen felújítva, több, mint 20 bérházban végzünk olyan munkálatokat, amelyek egyszerre életmentők és korszerűsítések. 4 milliárd forintot költött eddig az önkormányzat csak erre a felújítási programra” – sorolta Pikó András, majd hozzátette, ha a támogatási rendszer finanszírozását is hozzávennék, akkor ez az összeg sokkal magasabb lenne. „Azon kívül, hogy jól gazdálkodtunk, mi vagyunk az ország legátláthatóbb önkormányzata.” A többi között a tiszta közbeszerzésekkel mintegy 5 milliárd forintot spróroltak meg, ennek pedig nagy részét a lakhatási programra tudták fordítani.  

Vozár Péterné, Keszthely alpolgármester elmondta, mintegy 300 önkormányzati lakást vettek át, közülük 80 lakhatatlan volt. Ezek rendbetételéhez önkormányzati és pályázati forrásokat mozgósítottak. Ahol kisebb felújítási munkálatokat kellett végezni, ott az önkormányzati lakásalapból fedezték a kiadásokat, és igyekeztek a lakáscserékre fókuszálni. Az egyedül maradtaknak igyekeztek kisebbet találni, a családoknak pedig nagyobbat, így néhányszor a kilakoltatást is el tudták kerülni, mert megfizethetővé vált. Most 10 szolgálati lakást és további önkormányzati bérlakást terveznek felújítani. A bérlők nagy része a stabilitásért szeretne önkormányzati bérlakásban élni, mert a piaci árakat nem bírják. Az energiahatékonyságra folyamatosan és minden módon figyelnek, hogy a felújításoknál korszerűbb fűtési móddal, szigetelésekkel legyenek ellátva a lakások. 

Eszes Béla, a Szolnok vármegyei Jánoshida polgármestere úgy látja, hogy náluk a legtöbb ember perifériára került, nekik a mindennapi megélhetéssel is gondjuk van. A községben a legrászorultabbak bérlik a 20 önkormányzati lakást, amelyek közül 2 szegregált területen, 9 ingatlant újítottak fel, a cél az volt, hogy „a meleg bent is maradjon az épületekben”. 10-30 ezer forint körüli ára van az önkormányzati bérlakásaiknak. De például, ha a körzeti megbízott már nem lakik ott, a szállását kiadják, és miután elvették a településtől az egészségügyi ügyeletet, az egészségházuk tetején lévő részbe egyedülálló nők költöztek be. A gond az, hogy Jánoshidán nem lehet ezt körforgásban csinálni. Ha valaki bejut egy ilyen ingatlanba és normálisan éli az életét, az általában bent is marad, mert nincs lehetőségük arra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből. A polgármester arról is beszélt, hogy indítottak egy 10 éves programot, ez idő alatt szeretnének lakhatást biztosítani azoknak az idősödő embereknek, akik az időskort aktívan akarják élni. Ehhez uniós pályázati lehetőségeket is keresnek. Ez generációkon átívelő program lenne, de Eszes Béla szavaival élve „néha nem egyszerű megvalósítani az álmokat.” 

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány folyamatosan szűkíti az önkormányzatok mozgásterét, a győztes települések vezetői úgy gondolták, hogy amíg nincs állami lakáspolitika, addig bármit tehetnek az önkormányzatok - és megteszik, amit lehet -, senki sem tudja, hogy a következő 5 évben képesek lesznek-e folytatni. Pikó András szerint a támogató állami politika nélkül, ha nincs másik lába a lakhatási programoknak csak az önkormányzati, nem tudni, mi lesz. „Minden jó politikához két dolog kell, sok felháborodás a körülmények miatt és sok szív és tudás, hogy meg lehessen azokat oldani.”

Eszes Béla úgy vélte, azóta, hogy beléptünk az Európai Unióba, távolabb kerültünk a normális lakhatástól, mint előtte. Jánoshidán már lakottan is végrehajtás alá kerülnek ingatlanok, az épületek 10 százalékról kell a végrehajtóknak adatokat szolgáltatniuk és a bajba jutott emberek is az önkormányzathoz fordulnak segítségért. Az a kistelepülés, amelyeknek nincs saját bevétele, az csak az államtól kapott segítséget tudja használni, de az állam nem ad támogatást, csak szociális tűzifát. „A fejünk felett születnek olyan öntések, amelyekhez itt élők a körülményeik miatt nem tudnak hozzájutni, hiába van falusi csok, vagy valamilyen banki hitel.”

Vozár Péterné szerint a nagycsaládok „széjjel bombázása” és az, hogy mindenkinek legyen önálló lakása, nem feltétlenül a helyes út. Más, amikor egy fiatal pár új településre költözik és új életet kezd, de korábban, a nagy családoknak megvoltak az életterei. Akkor kevesebb volt a szociális probléma és a fiataloknak kötelességük volt ellátni az idős szüleiket. Az alpolgármester úgy gondolta, hogy az összetartó közösség ereje még jelen van Keszthelyen. „Nem tudunk annyi szociális otthont építeni, hogy minden idősnek legyen helye, és nem tudunk minden egyedülállónak sem szociális bérlakást adni.” A keszthelyi önkormányzat bevétele is az ingatlangazdálkodásból van. A rossz állapotú ingatlanokat ők is eladták, és az ebből befolyt pénzből gazdálkodtak. A városban a szabadpiacon 150-160 ezer forintba kerül havonta egy 50 nm-es lakás, a felújított önkormányzati bérlakásért 110 ezret, a szociális bérlakásért 10-12 ezer forintot kérnek el.  

A háromtagú zsűri arra figyelt a pályázatoknál, hogy az esélyegyenlőség, a szociális szempontok és a fenntarthatóság egyaránt jelent legyen bennük. Rácz Béla közösségszervező az esélyegyenlőségi szempontokat figyelte. Beszámolójában elmondta, őt nagyon motiválta, hogy inkább kistelepülések jelentkeztek, és az is, hogy nemcsak roma családokra kellett gondolnia az önkormányzatoknak az esélyegyenlőség terén, mert nagyon sok élethelyzetben kerülhetnek családok lakhatási nehézségbe.

Köszeghy Lea szociológus, a szociális szempontokat vette górcső alá. Szerinte minden olyan önkormányzatnak elismerés jár, ahol komolyan veszik a lakhatási nehézségek megoldását. Jó tapasztalat volt strukturáltan végig gondolni a lakhatást, ahogyan azt is, hogy amikor az energiaátállásról beszélünk a klímacélok nem teljesülhetnek a hátrányos helyeztű családok bevonása nélkül. 

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató elmondta, hogy a fenntarthatósági szempontokat nem lehet elválasztani a társadalmi és környezeti szempontoktól, hiszen a méltó lakhatás globális cél. Ha már van valakinek hol laknia, nem mindegy, mennyit kell fizetnie annak fenntartásáért, és gondnak tartja, ha hagyjuk tönkre menni ingatlanokat. Szerinte sem ördögtől való gondolat a több generáció egymás közelében élése. A lakhatás stratégiai kérdésével kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: mindig komoly kérdés, hogy az adott forrást kevesebb családnak osszák ki, de ott hosszútávon csökkentse az energiaszegénységet, vagy sokkal több családot húzzanak ki rövid ideig a veszélyessé vált szituációkból. 

A klímakutató véleményére reagálva Jánoshida polgármestere azt mondta, őket a szükség vitte rá, hogy ezen gondolkozzanak. Már 2010-ben lemondtak a gázzal való fűtésről, 10 éve minden lámpa LED-es, és 3,5 hektár energiaerdőt is ültettek. „Folyamatos válságmenedzselésben vagyunk” - jelentette ki Eszes Béla, aki szeretné, ha megtörténne, amit a kormány kommunikálni szokott, hogy egy hajóban evezünk, egyirányba, ha a kormány és az önkormányzatok partnerek lehetnének. Pikó András megjegyezte: „mi nem tudunk nem tüzet oltani.”