Gyarmathy Éva: a Fidesz háborús kampánya zsigeri félelmet okoz a gyermekeknek

A gyerekek naponta háborús óriásplakátok mellett mennek iskolába, óvodába. A választási kampány a Fidesz jóvoltából a háborúról szól. Orbán Viktor a Békementen nem egészen 33 perces beszédében 47-szer mondta ki a háború szót valamilyen formában. Magyar Péter bírálatára, miszerint a háborúval riogatás már a gyerekek lelki egészségét veszélyezteti, Menczer Tamás úgy reagált, „hogy a gyerekeknek nem a plakát árt, hanem a háború” és nemhogy leveszik a plakátokat, hanem fokozzák a kampányt a következő egy héten.  De valójában mit jelent a gyerekek számára ez a háborús riogatás?

Szorongást, súlyos, zsigeri félelmet. Az a szörnyű, hogy ezt a riogatást közvetve és közvetlenül is megkapják, mert a felnőttek szorongása legalább annyira hat rájuk, és megsokszorozza a gyerekek saját szorongását. Vagyis tökéletes bizonytalanság és folyamatos stressz éri most a gyerekeket. Ez pedig olyan félelemkeltés, ami hosszú távra tulajdonképpen tehetetlenséget okoz a gyerekeknek, mert nem tudnak mit csinálni. Vagyis szerintem ennek nem csak most van szörnyű hatása, hanem hosszú távon is nagyon súlyosan károsítja a személyiségfejlődést. Ettől a folyamatos stressztől már most megnövekedhet a különböző pszichoszomatikus és szorongásos betegségek aránya. Így is elég sok szorongató helyzet van, de ez zsigeri félelmet okoz, és hosszú távon súlyos károkat a személyiségfejlődésben. 

A szülők közül is sokan háborognak, mert a gyerekek félnek. Piliscsabán a KDNP-s polgármester, Farkas András szülői kérésre át is helyeztette az iskola mellől a háborús plakátot, amiért megkapta a magáét. Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója szerint Farkas András „összecsinálta magát”, és ő szégyelli, hogy a közösségükben ilyen „gyáva emberek” vannak. Ez valóban gyávaság volt? 

A gyávaság az, hogy a gyerekek mögé bújnak. Számomra tulajdonképpen ez most ugyanaz, mint amikor a civilek mögé bújnak a különböző militáns egységek. Egyébként az egész oktatást erre akarják ráállítani. Miközben békéről beszélnek, aközben háborús hangulatot keltenek. Az egyetemi felvételin már most többletpontot kap, aki militáns képzésben vett részt, a gyerekeknek pedig akármilyen honvédelmi foglalkozás címen „adják el”. Vagyis ez biztosan nem arról szól, hogy ők olyan bátrak, ehelyett állandóan a civilek mögé bújnak, a civileket hergelik. A hergelés alatt pedig tulajdonképpen háborús uszítás folyik. A félelem hosszú távon agresszióba megy át, és azok az emberek, akiket megfélemlítenek, könnyen bárki ellen fordíthatók. A félelem számukra azt jelenti, mintha meg kellene védeni önmagukat. Én azt gondolom, hogy az igazán bátor, aki most szembe mer szállni a hatalom felől jövő agresszióval. Ez a kormány eddig olyanokkal harcolt, akik nem veszélyesek, mint az EU, Soros, a civilek, a migránsok, egyszerű polgármesterek, de, amikor arról lenne szó, hogy megvédje a hazáját, arról szó sincsen. Számomra döbbenetes, hogy az egész háborús propagandában arról nem beszélnek, hogy egy teljesen autonóm országot megtámadott egy agresszor, de azt mondják, hogy ennek nem kellene ellenállni. Vagyis Ukrajnának meg kéne adnia magát, hogy ne haljanak meg emberek. Ez, ha úgy vesszük, tulajdonképpen nettó hazaárulás, mert ez azt jelenti, ha valaki megtámadja Magyarországot, akkor nekünk föl kell adni az országot. Akkor ki a gyáva? Az, aki a gyengébbet támadja. Az a polgármester, aki azt támadja, aki erősebb, és szembeszáll vele a gyengék érdekében, az a bátor. Az ukránok bátrak, mert szembeszállnak az agresszorral, a magyar vezetés gyáva, mert olyasmit tesz, ami tulajdonképpen a bántalmazás kategóriájába tartozik. Zaklatja az embereket, zaklatja a civileket, és zaklat olyanokat, akik valóban békét akarnak. Nem hagyja, hogy nyugalom legyen. 

És zaklatja a gyerekeket is? 

Ha megnézzük azt a videót, ahol a Békemeneten a Vidnyánszky rendezte előadásban a gyerekek mutatnak félelmet, akkor azt látjuk, hogy nem csak az agressziót mutatták be, hanem azt is, hogy hogyan kell érezni. És ahogy ott látták, az így egy az egyben megy át a gyerekekre. Azért az is döbbenetes számomra, hogy hallgatom a Bartók Rádiót a kocsiban, és egyszer csak a reklám előtt bemondják, hogy a következő műsorszám 12 éven aluliaknak nem ajánlott, majd abban koncerteket, akár gyerekkoncerteket, és legfeljebb fejfájás csillapítót hirdetnek. Ugyanakkor azt mindenféle figyelmeztetés nélkül mutatják a gyerekeknek, amiről az előbb beszéltem a Békemeneten előadott Vidnyánszky-féle előadás kapcsán. Most akkor megvédjük a gyerekeket, vagy nem? Ez a kettő így nem stimmel a számomra. Ez annyira hazug és hányingert keltően hamis. Pontosan ugyanaz történik, mint a gyermekvédelem kapcsán a pedofil ügyben, a végén azok lesznek sárosak, akik fölléptek ellene, és a bűnök elkövetőinek megbocsátanak. És ez a nagyon hamis, hazug propaganda a háborúval kapcsolatban is folytatódik. Vagyis minden fordítva van, mint ahogy mondják. Ők az igazi háborús uszítók azzal, hogy az embereket félelemben tartják, és a gyerekeket is arra nevelik, hogy féljenek. A félelem pedig azt gerjeszti, hogy az erőshöz kell húzni, és ez mindig egy diktatúrát erősít. 

Donáth Anna szerint a Békemenet mélypontja volt, amikor a hatalom parancsára gyerekszínészekkel játszattak el egy kampányszíndarabot a háborúról. A Momentum EP-listavezetője úgy látja, „elképesztő, hogy a hitvány, aljas, embertelen hazudozáshoz Orbán Viktor 6-8 éves gyerekeket rángat maga elé a színpadra, hogy ott rémdrámát játsszanak, és az arcai legyenek a háborús rettegésnek”.  Egyáltalán szabad lenne gyerekekkel eljátszatni a háborút?

A gyerekszínészeket korrekten föl lehet készíteni, el lehet nekik mondani, hogy ez egy játék. Nem a gyerekszínészekkel van a baj, hanem azzal, hogy ilyesmit odalöknek azok elé a gyerekek elé, akik ezt az előadást látják. Én azt nem tudom, hogy felkészítették-e a gyerekszínészeket, de nagyon jól játszottak, valóban félelem mutatkozott rajtuk. Annyira hiteles volt a félelmük, hogy vagy nagyon jó színészek, vagy tényleg sokkot kaptak ott. Tegyük föl, hogy nagyon jól fölkészítették őket, tegyük föl, hogy arra is fölkészítették őket, hogy ez egy „játék”, egy színészet, ezzel nincsen baj. Azzal van baj, hogy ilyet közvetítenek olyan gyerekeknek, akiket nem készítenek föl. A gyerekszínészeknek az mindig elég lelki teher, ha eljátszanak valamilyen szerepet, tehát őket fel kell készíteni. Ha ezt korrektül csinálták, akkor értük nincs miért aggódni. Ha azonban nem volt korrekt a felkészítésük, akkor ők is súlyos sokkban vannak. Nekem kicsit túl jól játszottak, lehet, hogy el is hitték. Úgy tűnt, hogy valódi sokkot éltek át. A gyerekek félelmét pedig még egy felnőttnek is sokkoló volt látni, nemhogy egy gyereknek.

A gyerekeink amúgy is egyre agresszívabbak és erre jön a felfokozott háborús választási kampány. Mit tehetnek a szülők?

Én azt tudom mondani a szülőknek, hogy amennyire tudják, vonják ki ez alól a gyerekeket, mondják meg nekik, hogy itt most buta felnőttek butaságokat beszélnek. Mondják el nekik, hogy ez egy kampány, ami olyasmiről szól, amiről nem kéne, és ez egy olyan időszak, amikor a felnőttek a rosszabbik oldalukat mutatják, miközben a jobbikat kéne mutatniuk. Én azt gondolom, hogy egy választási kampányban az lenne a feladatunk, hogy fölmutassuk az értékeinket, és ne „hányadékot” vessünk oda az emberek elé, ne rémisztgessük és fenyegessük őket. Merthogy tulajdonképpen fenyegetés az, ami most történik. 

Mit tehetnek a pedagógusok?

Szerintem nekik is nagy feladatuk van abban, hogy jelezzék, tulajdonképpen most minden rendben van. A kampányidőszak olyan, amikor a felnőttek elveszítik egy kissé a kontrollt, de ilyen is van. Biztosítani kell a gyerekeket, hogy meg fog oldódni a probléma. Egyébként, ha most azt mondják, hogy háború lesz, a háborúra nem így kell fölkészíteni az embereket. A háborúra pont úgy kell fölkészíteni, hogy biztonságot kell sugallni, azt kell mondani, meg lehet oldani a dolgokat, nem bizonytalan a helyzet. Itt pedig csak a bizonytalanságot akarják erősíteni.