Harangozó Gábor: a magyar kormány miatt eddig példátlan mechanizmusokat vet be az unió

Elsőnek az került szóba, milyen programokkal és elvek mentén tervezi erősíteni a párt jövőjét, miután az októberi tisztújításkor alelnökké választották.

„Továbbra is felelek a párt mezőgazdasági és vidékpolitikájáért, ehhez társul immár a külügyi kapcsolatok kezelése, de nem is nagyon tudnám különválasztani a feladatokat” – vázolta Harangozó. Mindezt megalapozta többek között, hogy fiatalon bekerült a külpolitikába európai parlamenti képviselőként s így „a külpolitika is a világom része lett.”

Ez az otthonosság talán sejtet olyan ismereteket is uniós országok részéről, hogy várják már egy magyarországi kormányváltás eljövetelét?

„Gyakorlatilag nincs olyan nap, hogy ez a téma ne kerülne elő. Olyan változás indult meg az unió életében is, amilyen korábban nem volt. A magyar kormánynak sikerült azt elérnie, hogy az Európai Unió olyan új mechanizmusokat vessen be, amikre eddig nem volt példa.” 

Emlékeztetett, „korábban az volt a működési rend, hogy olyan szabályokat fektettek le, amiket mindenki a magáénak érzett s ennek keretében igyekezett mindenki kialakítani a maga számára kedvező pozíciót. Most jött egy kormány, amely nem hajlandó elfogadni ezeket a kereteket”. 

Harangozó Gábor felidézte, hogy egészen más körülményeket élt meg még uniós képviselőként. „Akkor nem voltak ilyen konfliktusok. Gyakorlatilag azon versenyeztek a politikusok, hogy ki milyen problémára tud hatékony megoldási javaslatot tenni, s ehhez minél többeket megnyerni.”  

Mára „sajnos politikai csatározások helyszínévé vált az unió, alapjaiban támadva az eddig kialakított struktúráját. Ennek Orbán lett a szószólója és a nyugat-európai szélsőjobb”. 

Miután ez a belső bomlás egészen a Brexitig vezetett, „ezért jutottak oda mára, hogy ha nem kezdenek valamit ezzel a folyamattal, a végén még szétverik az egész uniós működést”. Harangozó Gábor szerint globálisan is kialakult egy olyan „járulékkapitalizmus, amiben a tőke tulajdonosait mind kevesebb szabály korlátozza. Egyre nagyobb vagyonra és hatalomra tesznek szert és ebből egyre kevesebb jut vissza”.

Az ideális az lenne, ha „a gazdaságot minél jobban felpörgetnék, nagyobb bevétel keletkezne, ebből pedig jó egészségügyet, oktatást lehetne csinálni. Csakhogy a gazdaság hatékonysága érdekében elkezdtek leépíteni szabályozókat, ez lett a neoliberális gazdaságpolitika időszakának jellemzője, ami egy tévútnak bizonyult”. 

Az emberek élete nem lett jobb, a közszolgáltatások romlottak s „ezt a folyamatot meg kell fordítani. De erre nem az a jó válasz, amit Orbánnal az élen a nemzeti populisták hangoztatnak a nemzeti államok megerősítésével, harcban állva Brüsszellel, Sorossal, mindenkivel”. 

A magyar kormánnyal szembeni szigorú elvárások helyes utat mutatnak, mert „ez mindenki érdeke. Ugyanakkor nem hisszük, hogy az Orbán-kormány meg tud változni, így kell egy „B”-terv, mert komoly megélhetési válságba futunk bele egyre mélyebben”.   

Emlékeztetett rá, hogy azt kérték az Európai Bizottságtól, „amennyiben az Orbán-kormány egy adott időig nem teljesíti a kitűzött feltételeket, akkor dolgozzanak ki egy mechanizmust, aminek a segítségével az uniós forrásokhoz közvetlenül hozzájuthatnak az önkormányzatok, a magyar kis- és középvállalkozók, a civil szféra is. Ígéretet kaptunk az európai szocialistáktól, hogy ebben mellénk állnak és támogatni fognak”.