Harminc év alatt megrohadt a narancs
1990. május 2-án az új, szabadon választott országgyűlésben a Fidesz képviselői minden képviselőtársuk asztalára egy-egy narancsot tettek. Akkor még úgy gondolták, hogy mindenki része a nemzetnek, és senkit sem vádoltak azzal, hogy idegen hatalmak szolgálatában áll. Azt vallották, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság nyugatról érkezik. Azóta a narancs megrohadt, nincs nála gyomorforgatóbb gyümölcs, amerre a szem ellát.
Kedvesnek, hamvasnak látszottak ezek a fiatal fiúk és lányok. És úgy hadartak, hogy senki sem értette, amit mondanak. Talán ez volt a szerencséjük, és ez lett a Magyarország balszerencséje.
„Az idősek felélik a fiatalok jövőjét.” Ha mi, többi magyarok, értettük volna az elhadart szövegeket, már akkor kihámozzuk belőlük, hogy mi van bennük. Romlottság volt bennük, kapzsiság, hatalomvágy.
Sokan emlékszünk még az eredendő bűnre. Az államtól kapott Tiszti kaszinó eladására. És a gyalázatos mondataikra – volt belőlük elég. „Csuhások, térdre!” Ezt kiabálták be a parlamenti padsorokból az éppen felszólaló kereszténydemokratáknak. Akik – nem mellesleg – még igazi keresztények és valódi demokraták voltak, nem úgy, mint a mostani álszent kispajtások.
És az megvan, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet?” Anikó asszony és üzlettársai.
Simicska Lajos? Tőle jött a rendszerváltás talán legcinikusabb mondata: „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Kaya Ibrahim, Joszip Tot. Lopott útlevelekkel vásárolt, bedőlt cégek.
Ma már nincs szükség ilyen trükkökre. Minden, amit tesznek, törvényes. Törvényes, mert már ők a törvény. Övék a föld, a kaszinó, a trafik, minden. Ők a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Soha még, sehol a világon, kollégiumi szoba ennyi közjogi méltóságot nem termett.
Csak a köztársaság nincs sehol.
Most, harminc év elteltével, nem volt narancs a parlamenti padokon. Nem is lett volna kinek adni, a Fidesz zárt körben ünnepelte, hogy az egypártrendszer visszatért Magyarországra.
