Hatvanpuszta a műemlékvédelem megcsúfolása
A kultúra emlékei, a műemlékek védelme nem pusztán tolldísz a kalapon. Nem egy dekoráció. Amikor egy-egy értékes műemlék védelméért szót emelünk, akkor a szakmai ellenvetés nem azért van, mert kereket akarunk kötni, nem vagyunk tüske a köröm alatt, amikor tiltakozunk valami ellen. A szakmai tények miatt tesszük. De úgy látszik, hogy ezt a döntéshozó sokszor nem bírja elviselni, sérti az egóját. Az ilyesmit felszámolják, köztük a műemlékvédelmet is, amely néhány esetben úgymond kerékkötőként szóba jöhetett. Egyebek között erről beszélt a KlikkTV Tíz című műsorában Bátonyi Péter műemlékvédő, a botrányos körülmények között eltávolított egykori kormányfőtanácsos.
A műsor vendége az a művészettörténész, akit tavaly kirúgtak az állásából, az Építési és Közlekedési Minisztériumból, mert nyilvánosságra hozott néhány olyan botrányt, amit a műemlékvédelem területén igyekeztek eltusolni. Ilyen volt a Kossuth téren a Földművelésügyi Minisztérium barbár megcsonkítása, amelyet gyakorlatilag négyötöd részben lebontottak, noha történelmünk egyik megkerülhetetlen emléke. A másik nagyobb épület, amelyhez még nem nyúltak hozzá, de már szerepel a tervekben az egykori Mária Terézia laktanya. Ez Budapest egyik legnagyobb épülete, méretei a Parlamentével vetekednek. Hild József legnagyobb műve, a főváros legnagyobb klasszicista épülete.
A beszélgetés elején szóba került a hatvanpusztai Orbán-majorság ügye is, amely szintén védett műemlék lenne, de a légi felvételek tanúsága szerint ott olyan bontások és átalakítások történtek, amelyek minden jogszabályt áthágnak. Az egykori József főherceg tulajdonában álló területen még részleges bontásokat sem lehetett volna engedélyezni, vagy ha valaki ott mégis egy hasznos majorságot szeretett volna kialakítani, akkor a bontások előtt a védettséget kellett volna visszavonni, s miután ez megtörtént, utána kezdődhetett volna az olyan épületrészek eltakarítása, illetve újjáépítése, amelyek esetében ez statikailag indokolt. Közben be kellett volna tartani az ott álló épületekre vonatkozó szigorú előírásokat. Ezzel szemben a nyilvánosságra került légi felvételeken jól látható, hogy olyan mértékű rombolás történt, amelynek során még az alapokat is kitermelték.
Az épületegyüttes műemlék volt, a hivatalos nyilvántartás szerint ma is az. Egy normális jogállamban elképzelhetetlen, hogy valami folyamatosan műemlék lehessen, miközben lebontják és teljesen más épületeket építenek a helyére, többnyire új anyagból. Az 50-es évektől minden kormányzat szívügyének tartotta a műemlékek védelmét. A hivatalt hol Országos Műemléki Felügyelőségnek hívták, hol Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak, ezt a nevet az első Fidesz kormány még 2000-ben vezette be. 2011-ben kezdték felszámolni, először az engedélyező hatóságokat szakították ki a hivatalból.
Ezzel elválasztották a szakmai szinttől a területi szintű hatósági igazgatási rendszert, amely az érdemi engedélyek kibocsátásáról döntött, majd politikai irányítás, a kormányhivatalok alá helyezték. Nem kellett sokat várni, 2012-től a hivatalt is felszámolták, és ezzel a „műemlékvédelem” darabjaira hullott. 2013 január 1-től Magyarországon már nincs semmilyen hivatalos szervezet, amely védené épített értékeinket. Most az az építőipari tárca az illetékes, amelynek az építőipari beruházásokra specializálódott NER-vállalkozásokkal szemben kellene kiállnia a múlt épített emlékeinek védelmében.
